Youth Lagoon: Wondrous Bughouse (lemezkritika)

A 2013-as év első harmadának egyik legjobb lemeze egyértelműen a Youth Lagoon második albuma, úgyhogy a megjelenés előtt már meghallgathatóvá tett lemezről külön kritikában is áradozunk egyet.

Kiadó: Fat Possum

Megjelenés: 2013. március 4.

Stílus: neo-pszichedélia, dream-synth-pop

Kulcsdal: Dropla

Valami egészen különleges zenére vágysz? Itt a Youth Lagoon Wondrous Bughouse című második albuma, mely még a 2011-es, szép fogadtatású The Year Of Hibernationnél is agyzsibbasztóbb hangokkal keresztezi a kísérleti zenét és a popot. A Youth Lagoon tulajdonképpen egyszemélyes formáció, Trevor Powers agyszüleménye és ez a jelző itt most nagyon is helyénvaló. Powers ugyanis az elméjéből indul ki dalszerzéskor és az emberi psziché azon területeit tanulmányozza, ahol a spirituális és a fizikai világ találkozik, majd ezt a szellemi kalandot megpróbálja zenére átültetni. Megijedni nem kell, a metafizikai sík nála a popzenével találkozik, túl vadul kísérleti helyett, szokatlanul egyedi, de még könnyen befogadható, és sokszor ámulatba ejtő marad a végeredmény. A 24 éves, Kaliforniából származó zenész középiskolás és egyetemista korában számos zenekarban megfordult, mire eljutott a felismerésig: egyedül alkot a leghatékonyabban. Debütálása már jelezte, hogy nem egyszerű dream-pop dalok szerzője lesz, a folkos, pszichedelikus, kísérleti és elektronikus elemek elsőre egy hipnotikus, minimalista atmoszférájú lemezzé álltak össze, másodikra pedig még egyértelműbb, hogy nagyon sokrétegű, többnyire szinti-szőnyeges alapokon úszó, rafinált pszichedéliát és rockelemeket is tartalmazó, kibogozás helyett benne elmerülve élvezendő zene a Youth Lagoon-é. A Wondrous Bughouse kapcsán már a kilencvenes évek közepi, végi Mercury Rev-világa sem tűnik távoli párhuzamnak (már csak a pszichét, metafizikai síkot vizsgáló témák miatt sem), a sokszor szédítő hangorgia pedig legjobban fülhallgatón keresztül fejti ki hatását. A megszólalás valóban fontos kérdés itt, eleve a lemez egy nagy egész benyomását kelti, mintsem dalok egymásutániságát, sokszor nem is egyszerű megállapítani, hogy egy-egy csúcspont után dalon belüli váltás történt, vagy új témába és szerzeménybe vitorláztunk át. Abban, hogy az album ilyen kiemelkedő lett, szerepe volt Ben H. Allen producernek is, aki az utóbbi évek egyik legfelkapottabb hangzásfelelőse a zsánerben (Deerhunter, Animal Collective, Washed Out) és aki most egy újabb mesterművet írhat be a diszkográfiájába. Powers belső utazásra invitál és olyant mutat, ami miatt lehetetlen nem szorosan követni a sűrű és beláthatatlan kanyarokban.

9/10

Dömötör Endre

itt pedig élőben is hallható a Dropla: