Értünk bookolnak - Beszélgetés a hazai koncertszervezői szakmáról

Könnyű, és sok tekintetben jogos a külföldi fellépős koncertkínálatot kritizáló károgó kórust erősíteni, de mint mindennek, ennek is két oldala van. Mi pedig most szót adunk a másik oldalnak is: a budapesti koncertszervezési helyzetről az iparág négy eltérő profilú, de a maga szegmensében jelentős szereplőjének képviselője, Borsos László, a Live Nation Magyarország pénzügyi vezetője, Bende Zsuzsanna, az A38 vezető programszervezője, Papp László, az NVC, Selected Sounds, Electronic Beats szervezője és Mender Szilvia, a Soundkitchen egyik alapítója eszmecserélt. 

- Hogyan értékelitek a hazai koncertszervezői iparág helyzetét?

Bende Zsuzsanna: - Lehetne jobb. Minden tekintetben. Lehetne jobb a program is, de minden mindennel összefügg. Az ország gazdasági helyzete, így a jegyvásárlók pénztárcája, a közönség nyitottsága, szellemi állapota, az idősebb korosztály apátiája, hogy nem jár koncertre, kulturáltabb klubok, különböző mérettel, jobb hanggal es nem utolsó sorban, ha a zenei újságírás és minden szereplő felismerné, hogy ők is akkor járnak jól, ha a klubokban jó a program. Van miről írni, beszélni, van mit hirdetni, kiadni, megvenni, van miért lelkesedni.

Borsos László: - Nagyon kicsi a kínálat, aminek leginkább az aktuális piac az oka; a nem elégséges fizetőképes kereslet, a magas áfa a jegyáron és az, hogy még mindig nagyon nehéz idecsábítani a külföldi művészeket. A mostani Depeche Mode-koncertre például lényegesen lassabban fogynak a jegyek, most körülbelül 20%-kal kevesebbnél tartunk eladásban, és a négy évvel ezelőtti buli már hetekkel a koncert előtt teltházas volt. Én bízom benne, hogy ez is az lesz, legkésőbb a koncert napján. A visszatérő művészek egyébként jellemzően most kevesebb jegyet adnak el, mint két-három évvel ezelőtt. Lényegesen kevesebb bulit is csinálunk, a piacon lévő jegyeink mennyisége 70-75%-a annak, ami két évvel ezelőtt volt, ennyit zsugorodott a fizetőképes kereslet.

Papp László: - Tény és való, hogy nem támogatott ez az iparág itthon, és olykor még a nullszaldó eléréséhez is hihetetlen mennyiségű munka kell. De emellett az elmúlt években kialakult itt Budapesten egy műértő közönség, ha valaki rendesen összerak egy rendezvényt, van rá igény. Tehát érdemes itthon ezzel foglalkozni; a sok munka mellett rengeteg örömmel is jár.

Mender Szilvia: - Ami bennünket érdekel, az aktuális nemzetközi pop-/rockzene, arra pont nincs piacképes igény. Ezen a körön belül nem véletlen, hogy megállnak a zenekarok, most már nem is Bécsnél, hanem Berlinnél meg Párizsnál, mert itt és a környező országokban a promóterek nem vállalnak be több ezer eurós gázsival ilyen zenekarokat. Vagy zeneileg lemész kutyába és bevállalsz olyan dolgot is, amit nem vállalnál be magától, de ezzel el tudsz tartani két másik koncertet, vagy pedig közmunkában dogozol, a saját munkahelyeden kapott pénzeidet teszed be a koncertekbe. A mi közegünk gyakorlatilag csak néhány helyre tud fordulni támogatásért; például azért mennek nagyon most Budapesten a skandináv előadók, mert az ő kultúrintézeteik ezt anyagilag támogatják.

- Hol vannak a szponzorok?

BL: - Nincsenek. Gyakorlatilag még a mi bulijainkra is nulla darab szponzort tudunk szerezni, akármilyen nagy névvel is próbálkozunk, bármilyen módon, nem találunk támogatót. Még Madonnára sem. Nincs pénz.

PL: - Ez tényleg nagyon nagy probléma, mert ha ott van egy szponzor, akkor lehet megvalósítani azt, ami egy szervező fejében van, hogy minden tekintetben igényes legyen a rendezvény, ne kelljen semmit kispórolni.

BZS: - Pár éve sok szponzorunk akadt. A válság óta elenyésző. A követségek, adott országok kulturális intézetei patronálnak szinte kizárólag zenei programot. Ha vannak is, speciális projektekre adnak pénzt, és ők mondják meg, mit szeretnének támogatni.

BL: - Ha lenne szponzori támogatás, amit hozzá tudunk csapni a gázsihoz, nagyjából akkor vagyunk annál a pénznél, amit Bécs, Prága vagy Varsó ki tud fizetni egy művésznek. A mi budapesti piacunk sokkal jobban hasonlít sajnos manapság a bukaresti, szófiai, zágrábi kínálatra. Mivel mi kevesebb gázsit tudunk ajánlani általában, igyekszünk összegyűjteni az ajánlatokat a régióból és egy konkrét - az egész közép-kelet európai régiót átfogó - úti- és pénzügyi tervet kiküldeni a művésznek.

MSZ: - Kicsiben mi ugyanezt csináljuk. Szlovén, román, cseh, szlovák promóterekkel össze tudunk állni és közösen ajánlatot adni kisebb zenekarokra, akik sokkal szívesebben fogadják szerintem az ilyen ajánlatot.

BZS: - Nekem nagyon jó tapasztalataim nincsenek ezzel, azt látom, hogy például Béccsel semmi nem tud működni, mert amint egy nagyobb zenekarról beszélünk, úgy nekik már nem érdekük az, hogy velünk összefogjanak, mert ha innen 50 ember kimegy Bécsbe, az már nekik sokkal jobb. Ennyi. Informálás szintjén tudunk egymásnak segíteni, de ennél több nem nagyon ugrik le. De lehet, hogy csak nekem nincs erre több időm.

Balról jobbra: Mender Szilvia, Papp László, Borsos László, Bende Zsuzsanna

- A szponzorok mellett mi hiányzik még ahhoz, hogy a koncertszervezői iparág ideálisan működjön?

MSZ: - Az én állandó problémám, hogy nincs több olyan helyszín Budapesten, amire a drágább, párszáz főnél több embert vonzó koncerteket lehetne vinni.

BL: - A Petőfi Csarnok ilyen lehetne...

MSZ: - Bizonyos közönséget nehéz odacsábítani, ezért is fura a Mumford-koncert oda, igaz, az A38-on nem lehetett volna megcsinálni, csak 15 ezres jegyárral.

PL: - Egyetértek a helyszín-problémával, 1000-1500 fős rendezvényhelyszínek szinte nincsenek is a városban. Kibérelhetem a Millenárist, aminek olyan költségei vannak, hogy szinte kitermelhetetlen. E között és az Aréna között alig van átmenet, nem nagyon van választása a szervezőcsapatoknak. És nem nagyon látom a befektetőket, akik szeretnének új klubokat, koncerthelyszíneket nyitni.

BZS: - A másik, hogy alig vannak szervezők. Nálunk is az első években iszonyú sok promóter csinált bulikat, volt úgy, hogy 60-70 %-a külsős rendezésű volt a programoknak, ma a 10 %-a. Az a helyzet, hogy akik vannak, azok többségének is még ez a nagyon kevés pénz is sok, amit kérünk bérleti díjként, holott az inkább a működési költség része, de egyszerűen nem bírják kifizetni.

PL: - Ugyanakkor időről-időre megjelennek kóklerek; jön egy szervezőcsapat, lebookolja a szupersztár nem tudom kicsodát, aztán elmarad a rendezvény, nem fizetik ki a külföldit, és ezzel az egész országnak viszik a rossz hírét, sőt, az is lehet, hogy emiatt dupla áron tudja majd más elhozni, mert volt egy rossz élménye Budapesttel. Sajnos amellett, hogy kialakult egy szakmai réteg, akik tudnak egymással dolgozni, jönnek folyamatosan a szerencselovagok, akikkel szemben nincs mód a védekezésre.

BL: - Próbálkoztunk mi is azzal, hogy legyen ez a tevékenység regisztrációhoz vagy valamilyen engedélyhez kötve, hogy ne lehessen akár már 500 000 Ft alaptőkével alapított kft-nek adott esetben akár több tízmilliós kötelezettséget vállalnia. Esetleges lemondás esetén ugyanis semmiféle garancia nincs arra, hogy a vásárlók visszakapják a pénzüket.

BZS: - Amszterdamra van rálátásom, ott a hatvanas-hetvenes években ment ez, hogy mindenki szervező volt és óriási bukták meg botrányok voltak, de ez mostanra letisztult. Nincs olyan, hogy valaki elhozza DJ Hell-t egy 3-400 fős klubba csak azért, mert sok pénze van. Kialakult egy olyan kultúrája a bookingnak, hogy egy ügynökségen keresztül megy minden, viszont oda befut minden infó, nem kell összevadászni - ott a Mojo és ők ahova kell, beteszik a zenekarokat. És itt folyik tehetségkutatás és -gondozás is, odafigyelnek arra, hogy a kisebb és feljövő zenekaroknak is meglegyen a helye.

- Milyen zenei irányzatok mennek most a legjobban a tapasztalataitok alapján?

BL: - A mi oldalunkról nem lehet egyértelmű irányzatokat meghatározni. Bármi, amiben van újdonság, érdekesség, vagy van kellő hazai rajongótábora az sikeres lehet.

BZS: - Elektronikával vegyítve majdnem minden működik, amit fiatalok adnak elő fiataloknak.

PL: - Nem a stílus a lényeg, hanem, hogy érdekes, aktuális legyen a fellépő és legyen mögötte megfelelő arculat, koncepció.

MSZ: - Élőzenében 3-4 éve befutott tényleg igényes dolgok, 90-es évekbeli visszatérők, és az egyszerű, egy fős elektronikus zenei produkciók.

- Miben van most a pénz a koncertszervező-bizniszben?

BZS: - Partiszervezőkből rengeteg van és ők nagyon nyomulnak, most a partiban van a több pénz és a kevesebb rizikó.

MSZ: - Nekünk egy elektronikuszenei rendezvényünk volt, és azon voltak eddig a legtöbben a Soundkitchen történetében, ez egy teltházas 900 fős akváriumos buli volt.

PL: - Ezzel vitatkoznék: az elektronikus zenében is sok a rizikó, ha nem a tuti neveket hozod, hanem kísérletezgetsz feltörekvő előadókkal.

BZS: - Az is biztos, hogy az élőzenében nulla forint az, amit keresni tudsz, főleg, ha nincs a munkádban a fejlődés lehetősége: ha nem tudsz egyre nagyobb zenekarokkal foglalkozni.

- Átlag hány rendezvényetek van egy évben?

BL: - 8-12, mind saját szervezés.

BZS: 250-300, amiből 80-90% saját.

PL: - 25-30.

MSZ: - Nekünk eddig egy évünk volt, és cél volt, hogy mindenféle közönséget bevonzzunk, így elég sok, 22 külföldi előadós koncertünk volt. Biztos, hogy nem lesz ennyi idén.10-12-t tervezünk.

- Külföldi fellépők esetén nagyságrendileg mekkora gázsikkal dolgoztok?

BL: - 10 000 USD-1 000 000 USD.

BZS: - 200-10 000 euro.

PL: - 1000-30 000 euro.

MSZ: - Mi nagyon szeretjük a kis koncerteket, így elég sokszor adunk lehetőséget kevésbé ismert külföldi előadóknak is, ők akár a bevétel egy bizonyos %-áért is eljönnek. A maximum gázsi 5000 euró volt. Azt gondolom, mi kb. 8000 euróig tudnánk elmenni, mert a nagyon nagy koncertek minket nem mozgatnak.

- Mekkora költségvetéssel szerveztek egy rendezvényt?

BL: - A gázsikból adódóan 20 000 USD-2 000 000 USD.

BZS: - 300 000 forinttól 3 000 000-ig

PL: - Ez nem publikus.

MSZ: - 0-tól (!) 2 millió forintig.

- Jellemzően a rendezvényeitek hány százaléka nyereséges, és milyen mértékben?

BL: - Ez üzleti titok, sajnálom, nem tudok rá válaszolni, de ez a kérdés önmagában nem is értelmezhető. Hiába csinál egy szervező adott esetben akár 20 koncertet egy évben, és abból 15 veszteséges, mégis jó évet tud zárni, mert a maradék öt koncert olyan nyereséget termel, ami bőven fedezi az előző 15 esemény veszteségét. Sőt, lehetséges, hogy a 15 buli közül volt jó néhány, amit azért rendezett meg, hogy a másik 5 bulit is megkapja. Összefüggéseiben érdemes vizsgálni ezt a kérdést, nem az egyes bulikra lebontva.

BZS: - A hajó 10 éve alatt elmondható, hogy nem termel nyereséget. Állandó állami támogatást nem kap, így a zökkenőmentes működése korántsem biztosított.

PL: - Ez az adatunk végképp nem publikus.

MSZ: - Kb. a fele nyereséges, a profit pedig vicc, egy embernek a havi fizetése nem jönne ki belőle. Más rendezvényeket is csinálunk a koncertszervezés mellett.

- Hogyan lehet talpon maradni ebben a bizniszben?

MSZ: - Nekünk kicsi, külső promóterként több lábon kell állni.

BL: - Most többet és hatékonyabban kell költeni marketingre. A szokásos plakátozás mellé kell a rádió, nagyszabású koncertek esetén tévéreklám is, illetve folyamatosan, sőt egyre nagyobb mértékben használjuk az internetet, azon belül is a közösségi szájtokat. Még amellett is, hogy minden egyes koncertre külön, az adott eseményre szabott marketingbüdzsével és tervvel rendelkezünk előfordul, hogy nem jön be elegendő ember ahhoz, hogy nyereséges legyen a koncert. Nem mondom, hogy rosszul mennek a dolgok, csak sokkal óvatosabbak vagyunk azzal, hogy kit hozunk el. Akiket elhozunk, azok általában jól mennek.

BZS: - Törvényszerű, hogy a jó bookingok hozzák a még jobb bookingokat magukkal, a booking a minden. Ha nem dolgozol egy ügynökséggel, akkor nem is vesz számításba, ezért érdemes nem annyira nagy dobásokat is bookolni előbb. A hírnevet meg a presztízst csak a jó bookingokkal lehet elérni. Iszonyú munka megtalálni a helyeknek a méretüknek megfelelő zenekarokat. Nem elég, hogy tízezer emailt megírsz, pontosan tudnod is kéne kiválasztani azt, ami jó és itthon megy, amire eljönnek. Ha nincsen szponzor, ráadásul még szarrágóbbnak kell lenni, akkor még kevesebb az esélyed - ez egy ördögi kör. Mert semmi más nem érdekli az ügynökségeket, csak az, hogy megadod-e azt a pénzt, amit kérnek. És ha nem tudod kifizetni, akkor szevasz, csá, ennyi volt, nincs semmiféle lojalitás a helyek felé, amíg be nem bizonyítottad, hogy te sok zenekart és jó pénzért tudsz lekötni.

PL: - Hosszú távú gondolkodással és kitartó, következetes munkával lehet eredményesnek lenni, hogy jó eséllyel a szervezőcsapat neve ezer, kétezer, tízezer ember fejében garanciát jelentsen a minőségre. Remélni merem, hogy az NVC-vel kapcsolatban kialakult ez. És fontos, hogy az igényteremtés is hozzátartozik a szervezői munkához, ezután pedig az igények megfelelő minőségű kiszolgálása az, ami kell ahhoz, hogy egyre több és több embert vonzzon egy promóter brand.

Interjú: Forrai Krisztián

Fotók: Sata Norbert