Csada Gergely - kedvenc 2012-es dalok

Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyihoz hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó Andrea után Csada Gergely szelektált zömében érzelmekre ható indie-pop dalokat.

CSADA GERGELY 2011-ES KEDVENC DALAI IS MEGHALLGATHATÓK – ITT.

Csada Gergely mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:

Könnyen lehet, hogy Cat Power legmaradandóbb pillanatait szuicid hajlamú, depresszív dalszerzőként jegyezte, de lehiggadt, magabiztos előadóként is örülnünk kell neki, ha egyszer ilyen hibátlan dalokat ír, mint az új lemez albumnyitó száma. PJ Harvey-i magasságok ezek.

Grizzly Bear: Yet Again

Jól elhúzta a mézesmadzagot az orrom előtt a Grizzly Bear. Már az elsőnek a netre kirakott Sleeping Ute is hibátlan és tőlük szokatlanul férfias dal volt, de a Yet Again még erre is rá tudott emelni. Nemcsak, hogy hasonlóan erőteljes és igazi zenekari megszólalással bír, de végig ott lüktet benne egy olyan ellenállhatatlan groove, ami miatt talán nem túlzás a Radiohead legjobb pillanatival rokonítani. Az már más kérdés, hogy a lemez maga, főleg ezek után, inkább csalódás volt. Túlfőzték - hogy egy kollégát idézzek. De sebaj, ez így is-úgy is klasszikus.

A GRIZZLY BEAR ALBUMÁRÓL SZŰCS KRISZTIÁN (HS7) ÍRT NEKÜNK KRITIKÁT – OLVASTAD MÁR? 

Frankie Rose: Know Me

Számomra egyértelműen az év slágere, ennél senki nem írt fülbemászóbb refrént.

Dirty Projectors: Dance For You

Volt az évnek olyan szakasza, amikor épphogy egy-két új dal meghallgatására futotta az időmből. Ez szerencsére köztük volt, és közben egyáltalán nem éreztem, hogy ezen kívül történik bármi fontos a zenei életben, amiből kimaradnék.

A DIRTY PROJECTORS IDEI ALBUMÁT 9/10 PONTRA ÉRTÉKELTÜK – ITT AZ INDOKLÁS.

Fiona Apple: Werewolf

A kegyetlen őszinteségre még egy dalban sem mindig vagyunk felkészülve, pedig Fiona Apple esetében azért mindez várható lenne. De a Werewolf még tőle is különösen fájdalmas és zaklatott elegye a másik ostorozásának és a saját magunk hibáival való szembenézésnek, ami bő három perc alatt jut el a csendes szomorúságtól a tehetetlen dühön át a keserű szájízzel ismételgetett beletörődésig.

FIONA APPLE TELJES 2012-ES ALBUMA VÉGIGHALLGATHATÓ NÁLUNK – ITT.

Bat For Lashes: Laura

Natasha Khan kecsesen kötéltáncol a modorosság, a teátrális művésziesség és a giccs nagyon mély szakadéka fölött. Nem kell félteni, nem esik le - igazából még csak meg sem billen.

How To Dress Well: Cold Nites

Tom Krell nem az első ember, aki bizonyítja, hogy az a sok-sok zaj és disszonancia (nagyon gyakran) csak fölösleges sallang, ami elrejti a szépet és azonnal hatót a hallgató elől. A Cold Nites-ból egyáltalán nem hiányzik az előző albumát jellemző recsegés-ropogás és “az olyan mintha a szomszédból szólna”-hangzás.

HA SZERETNÉD TUDNI, HÁNYADIK A HOW TO DRESS WELL A LEGJOBB 2012-ES ALBUMOK LISTÁNKON, KATTINTS IDE!

Dean Blunt & Inga Copeland: The Narcissist

A Hype Williams duót alkotó páros sötét, puritán romantikájának legközelebbi rokona talán Tricky Martina Topley Birddel és Terry Hall-lal közös klasszikusa, a Poems. Ennél jobban körülírni, és ennél nagyobbat bókolni nem lehet.

Major Lazer: Get Free

Ki gondolta volna, hogy Diplo-ék fogják megírni az év egyik legaktuálisabb, és a maga módján legszebb, számát? Márpedig (azon túl, hogy mennyire fülbemászó), a Get Free-nek bizony ott a helye napjaink soundtrackjén, mint a szolidaritás himnusza, amely lehet, hogy egy kicsit naiv, egy kicsit támadható, sőt akár kicsit hazug is, de ha a Gangnam Style helyett (de legalább mellett) erre kattintottak volna egymilliárdszor, akkor a Föld most biztos, hogy sokkal jobb hely lenne egy kicsit.

Jai Paul: Jasmine

Jótanács jövőbeni zenészeknek: egyáltalán nem kell se nagylemez, se bármilyen más megjelenés, bőven elég két évente egy szám - feltéve persze, ha az annyira megunhatatlan, mint az ismeretlenség marketing-homályába burkolózó Jai Paul fülledt R&B-félesége.

TOPS: Turn Your Love Around

A kanadai TOPS-ot első hallásra könnyedén belőhetnénk akár svédnek is, annyira tökéletes indie-pop számokat sorakoztatnak fel a bemutatkozó lemezükön, de mind közül kiemelkedik ez a pofonegyszerű dal, melyhez ráadásul még egy nagyon aranyos videó is társul.

Merchandise: In Nightmare Room

Soha nem gondoltam volna, hogy lehet valami úgy férfias és erőteljes, hogy közben csöpögjön belőle a Morrissey-féle szentimentalitás. A Tampa Bay-i Merchandise (és énekese, Carson Cox) meglehetősen könnyedén végrehajtja ezt a bravúrt, épp ezért bátran hallgassa meg mindenki, még az is, aki soha nem gondolná, hogy ez őt magával ragadja - meg fog lepődni.