A 30Y egy formabontó filmmel harangozta be Szentimentálé című legújabb nagylemezét, melynek megjelenése alkalmából Beck Zoltán frontember a Recorder kérése lemezkritikusként is kipróbálta magát (Profül rovatunkban a Hives idei albumát, a Lex Hives-t elemezte). Most pedig jöjjön a többféle formátumban (cd, vinyl, letöltés), eltérő tartalmakkal 2012. november 29-én, csütörtökön megjelent Szentimentálé kritikája.
Kiadó: Drum & Monkey
Megjelenés: 2012. november 29.
Stílus: akusztikus pop, kamarapop
Kulcsdal: Elrobog
Beck Zoltán még a nyáron nyilatkozott az éppen felvételi folyamatában lévő lemezről, amikor az Egypár című dalhoz elkészült az album beharangozó videoklipje. A beharangozást persze akár túlzásnak is tekinthetjük, hiszen a zenekar már hosszú éve óta (nagyjából 2005 óta) futó koncertsorozatának lemezen soha meg nem jelent, vagy csak régi demóverziókban létező dalait kívánta stúdióverzióban is dokumentálni. Beckék szerencsére nem csak fogták évek óta gyűlő Szentimentálé-dalaikat (azaz intimebb hangulatú koncertjeiken játszott, intimebb típusú szerzeményeiket) és felvették azokat akusztikus hangszerelésben, hanem teljes értékű, változatos albumanyaggá gyúrták a felgyűlt mennyiséget. Egy történetesen visszafogottabb, csendesebb hangszerelésű lemezzé, melynek legtöbb dala többszöri átalakulással juthatott el legjobb formájáig (ezáltal a zenekar belső fejlődését is felvillantja az album). Mint amikor egy zenekar akusztikus hangszerelésű lecsupaszítást hajt végre (lásd például az R.E.M. Out Of Time című lemezét). A belső fejlődést azért is tudja jól dokumentálni ez az anyag, mert a frissebb dalok mellett akár nem csak 2-3 éves, de a zenekar kezdeti, kétezres évek eleji időszakához visszanyúló szerzemények is helyet kaptak rajta. A cd-n a 15 számos alapanyag szerepel, stúdióban ebben a formájában először rögzített dalok. Letöltős verzióban 28 számossá bővíthető az anyag, 8 saját, korábbi stúdiólemezeken megjelent 30Y-dal szentimentálés hangszerelésű verziójával, valamint 5, más előadóktól való feldolgozással. A december folyamán dupla vinylen is megjelenő lemezen a 15 számos alapcsokor három lemezoldalra oszlik szét, a negyediken pedig négy feldolgozás fog szerepelni, 2-2 saját és másoktól való dallal.
BECK NEMCSAK KRITIKÁT ÍRT A RECORDERNEK, DE BESZÁMOLT EGY MGMT KONCERTRŐL IS.
A Szentimentálé a 30Y igazi erejét is jól mutatja: Beckék egyre jobban érzik a hangszerelési arányokat, és ez talán még a legutóbbi lemezeknél (No. 4 - 2008, Városember - 2010) is tisztábban megmutatkozik ebben a kevésbé rockos, de azért nem teljesen akusztikus, sok extrahangszerrel kiegészült megszólalásban. A tematikához hűen főleg lassú és középtempós dalok sorakoznak, bár a lemez nyitánya pont még tempósabb szerzeményekkel rántja magába a hallgatót, hogy aztán sorakozzanak a változatos ötletekkel teli zenék. A sokféle időszakból való dalok a szövegek terén az előző lemezen megtalált saját hangot egy kissé háttérbe szorították, itt-ott még Bérczesit (Cipeld helyettem), vagy Lovasit (Emberirtó) lehet kihallani, de ezzel az időutazással egyúttal azt is, hogy a 30Y ma már nagyon jól tud keveset beletenni egy dalba, ezáltal hangsúlyos részeket jobban kiemelni. A fúvósok is jót tesznek a dalokkal (Elrobog, Felhő csorog, Kiszámoló), az is hatásos, amikor egyik hangszerről a másikra kerül a hangsúly (Olyankor), vagy amikor kilépünk a stúdióból a tücsökciripelős éjszakába (6 milliárd). A Szentimentálé felépítése a csúcs felé tartó, az utolsó harmada a legerősebb, folytathatnák innen legközelebb.
A Szentimentálé Extra dalai közt a saját régi dalokból a Pusztítós, az MM és a Kerti csap fúvósdús verziói a leginkább eltérők az eredetitől, egyben ezek talán a legsikerültebbek is, tisztán mutatják, hogy bátor hangszerelésben is működnek a zenekar dalai. A Bogozd ki viszont kevésbé húz magával a bonyolultabb latinos ritmikával, a Bergendy-, Kex-, Cseh Tamás-, Szélkiáltó-feldolgozások pedig korrektek.
8/10
Dömötör Endre
