A lemezborító reklámfelület is egyben, segít eladni a terméket, ha ráadásul művészi igénnyel készül, még ingyen hirdetés is az borítótervezőnek. Az elektronikus zene világában hetente tucatjával jelennek meg a friss maxi-kiadványok, melyek többnyire arctalan egyen-csomagolásban részesülnek, ám ez a trend mostanában megfordulni látszik. Egyre divatosabbnak számít ötletes, kidolgozott sorozatokkal előállni - ezek közül mutatunk be néhány kiemelkedőt, kapcsolódva divat és zene tematikánkhoz is.
Minden zenei irányzatnak megvan a maga vizuális kódja, ami esetenként mást és mást jelenthet: például rockzenekaroknál általános megoldás a tagokat szerepeltetni a borítón az album hangzásához passzoló színvilágban, ezzel szemben a dzsesszlemezeknél gyakori, hogy absztrakt montázsokat láthatunk jellegzetes, vastag tipókkal. Az elektronikus zene - kiváltképp tánczene - esetében ezek a vizuális kódok meglehetősen későn alakultak ki, már ha egyáltalán kialakultak. Bizony sok esetben a legegyszerűbb megoldást választják a minél gyorsabb kiadás érdekében (és az aktualitás ugyebár ebben a műfajban a legkritikusabb kérdés). Aki járt már lemezboltban, és végignézett több száz fekete tokba helyezett címkézetlen lemezt, az nagyon jól tudja, hogy ez esetben csak és kizárólag a bakelitek közepén alig olvasható katalógusszámok funkcionálnak tájékozódási pontként. (Balra az egyik leghíresebb 12" borító, a New Order-féle Blue Monday, 1983-ból, mely floppy-disket utánozó dizánjával az elektronikus zenei maxi-lemezek egyenborítóinak is mintául szolgált.)
AKARSZ MÉG TEMATIKUS LEMEZBORÍTÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁSOKAT NÉZEGETNI? SPORT A CÍMLAPON!
A techno mindmáig "földalatti" zene, csomagolására a fentieken túl még több más okból sem tekintettek úgy a független kiadók, mint egy óriáscég. Ezért aztán soha nem lett igazán populáris: kevés előadó igényelte azt, hogy a nagy kiadók kreatívjai imázst építsenek köréjük, valamint megfelelő dizájnnal és arculati elemekkel lássák el a megjelenéseiket. Ez különösen érvényes a 12"-sorozatokra, amelyekből rengeteg van, és az előadónál gyakran fontosabb a címlapon több tucatnyi epizódon átívelő koncepció. Ezek a vizuális megjelenések rendszerint hangzásokról, ötletekről, ritmusképletekről és mind felett a határok feszegetéséről szólnak - manapság egyre több kiadó fordít erre is nagyobb figyelmet. Bemutatunk néhány jellemző és nagyon divatos példát, melyek a jelenlegi a legkiválóbb elektronikus zenei megjelenésekhez készülnek, és kiadványról kiadványra hűek maradnak az eredeti koncepcióhoz.
50Weapons
A Modeselektor alapította 50Weapons kiadó portrésorozatában kivétel nélkül úttörő, kompromisszummentes producerek kapnak helyet, akik megjelenésről megjelenésre újítják meg a techno, house és bass zene formuláit. A fehér borítókon nagy felbontású képeken láthatjuk őket felirat nélkül (a hátlapon ugyanezekben a pozitúrákban szerepelnek - háttal), magán a lemezen pedig csak a katalógusszám kap helyet, a számcímekért az internetet kell segítségül hívni.
Modal Analysis
A görög Modal Analysis nem beszél mellé, és nem is akar ellent mondani a partizókról kialakult sztereotípiáknak. Kokainporból megformázott egyszerűbb geometriai alakzatok dominálnak képeiken, a zene ehhez igazodva agyas, kemény techno.
Ann Aimee
Káosz és még több geometrikus alakzat a holland Ann Aimee kiadó borítóin. Ebben az évben aligha találhatnánk jobb forrást klasszikus detroiti technóból és electróból, érzékeltetve, hogy egy ideje Hollandia nagyon jön fel a műfajban, és hamarosan könnyedén szuperhatalommá válhat.
Turbo
Ilyen az, amikor a nők kerülnek előtérbe. A kanadai Tiga idén indította el a Turbo kiadóján New Jack című bakelitsorozatát. Olyan fiatal előadók zenéit jelenteti meg, akik a klasszikus chicagói hangzást interpretálják modern tánczenei környezetben. Szexi, dögös borítók, melyek hangulatban kiválóan passzolnak a felvételekhez, jelezve, hogy egyáltalán nem csak a férfiak szerethetik a house-t.
Planet Mu
A footwork az egyik legújabb és legizgalmasabb zenei irányzat napjaink tánczenéiben, és így ábrázolja a zenét a Planet Mu kiadó. Fura idegen lények és futurisztikus alakzatok kissé túlszínezett kontextusban, szabadjára engedve a képzeletünket, hogy megismerkedhessünk a jövő hangjaival.
Sandwell District
A spanyol Julian Mendez aka Silent Servant régóta meghatározó alakja a keményebb technozenéket előnyben részesítő színtérnek, a Sandwell District kiadóval az utóbbi években kisebb forradalmat vezényeltek le. A művész első szólólemezén személyes ihletforrások után kutatott, így nem csak a felvételekben, de a képi világban is megjelennek az indusztriális/gót/posztpunk elemek, a technójára jellemző minimalista ábrázolásmódban.
Stroboscopic Artefacts
Így néz ki egy igazi gyűjtői kiadás. A Stroboscopic Artefacts Stellate-sorozatába neves techno és kísérleti zenészek írnak texturális/ambient zenéket, az epizódok pedig két 10-inches "clear" bakeliten jelennek meg fémhengerbe csomagolva. Az ehhez mellékelt artwork kézzel számozott, összesen háromszáz darab kerül a pakkból forgalomba. Az első két rész a megjelenését követő pár órában elfogyott.
összeállította: Velkei Zoltán
