Very Happy – The Very Best

Van pop, van dance, van afrikai zene, van afrikai dance-pop, és van a Very Best, amely mindez egyben, és még több: az a lélekemelő, színtiszta boldogságérzet, amit kiváltani képes, felér egy csodával. Az együttesnek a tavaszi Yoshua Alikuti című visszatérő klipdal után július közepén jelent meg a második stúdióalbuma MTMTMK címmel, olyan közreműködőkkel, mint Amadou & Mariam, Baaba Maal és K'naan. Háromnegyed órányi dalokba sűrített örömkoncentrátum.

De kezdjük a dolog gyökerénél. Az odáig rendben, hogy a mai könnyűzene bölcsője Afrika, továbbá az is tiszta sor, hogy az afrikai és a nyugati zene folytonos kölcsönhatásban áll egymással. Ha pedig ez így van, léteznie kell a kettő szintézisének is – és a Very Best valami ilyesmit alkotott meg. Többről van szó náluk szimpla fúziónál, zenéjükben magától értetődő természetességgel olvadnak eggyé az innen-onnan vett alkotóelemek, amelyek eredeti származási helye teljesen lényegtelenné válik. Na persze azért nem véletlen, hogy pont nekik sikerült ez a bravúr, hiszen már a zenekar emberi összetevői sem köthetők egy helyhez és kultúrához. A Very Best története a kétezres évek elején indult, amikor két zeneileg mindenre nyitott producer, a francia Etienne Tron és a svéd Johan Karlberg megalapították Radioclit nevű formációjukat a multi-kulti Londonban. Alapvetően nyers és durva ghetto-klubzenét csináltak, de már akkor is fülelték – és később beépítették a számaikba – a nem-nyugati tánczenéket (amikre amúgy ekkoriban kezdett ráharapni Diplón plusz még néhány közvetítőn keresztül Amerika és Európa), aztán ezekre annyira rápörögtek, hogy 2008-ban elindították Secousse nevű klubestjüket, előbb Londonban, majd Párizsban is. Ennek pont az volt az alapgondolata, hogy az egyre széttartóbb és szegregáltabb partiközegben visszahozzák az ökumenét a tánctérre, ahol hipszterektől a klubberekig a különféle népségek együtt rázzák a rázható testrészeiket a világ minden tájának zenéire – ez lehetne a küldetésnyilatkozata a Very Bestnek is, amely ekkoriban öltött konkrét formát. (Egyébként, a francia secousse szó jelentése rázkódás, zökkenés, ütődés, ebből ered az egykori Belga Kongó és Francia Kongó területén kialakult „afrikai rumba", a soukous elnevezése, amelynek a nyolcvanas-kilencvenes években megjelent modernebb és gyorsabb válfaja a kwassa kwassa – lásd a Vampire Weekend Cape Cod Kwassa Kwassa című dalát, amit aztán a Very Best remixelt!)

A Very Best két producer adta testében ekkor már ott lüktetett a szív a malawi dalnok – a chichewa anyanyelve mellett szuahéliül, portugálul, angolul éneklő – Esau Mwamwaya személyében, akire csak rá kell nézni, hogy tudjuk: hatalmas lelke van. Esau ismert és keresett zenésznek számított hazájában, amíg aztán 1999-ben Londonba nem emigrált, ahol egy használt bútorboltot nyitott, de minden mással is kereskedett. Egy alkalommal egy biciklit adott el, nem másnak, mint éppen Etienne Tronnak – a többi adta magát. Lehet nem szeretni egy zenekart, amelyiknek ilyen jópofán indul a története? Nem, csak szeretni lehet. 

Az Esau Mwamwaya and Radioclit are the Very Best című 2008-as mixtape és a Vampire Weekend-frontember Ezra Koeniget és M.I.A.-t szerepeltető 2009-es Warm Heart Of Afrika című első album fémjelenzte első fejezet óta eltelt időben a Radioclit duó ugyan szétesett, és a Very Best projektben csak Johan Hugo maradt meg Esau Mwamwaya mellett, de a lényeg változatlan maradt. A testet bizsergető jóérzéssel átmozgató – eddig egyebek mellett dance-pop, afrobeat, crunk, kwaito, kuduro, highlife, dubstep, reggae, moombahton, cumbia, R&B, countryt, szintipop és indie-pop elemeket felhasználó – zene az első lemez pop irányultsága után a seregnyi afrikai rapperrel, valamint Amadou & Mariam, Baaba Maal, K'naan és a szövegíróként besegítő Bruno Mars közreműködésével Malawiban rögzített második albumon élesebb dance- és klubzenei kanyart vett, de az Esau hangjából áradó mély, őszinte humánummal együtt továbbra is lefegyverez minden távolságtartást és cinizmust. Afrika meleg szíve éltessen mindenkit!

Forrai Krisztián

The Very Best diszkográfia:

Esau Mwamwaya And Radioclit Are The Very Best (2008) - mixtape
Warm Heart Of Africa (2009)
Radioclit Presents: The Sound Of Club Secousse, Vol. 1 (2010) - válogatás
Super Mom (2011) - mixtape
MTMTMK (2012)

www.theverybestmusic.com

az első mixtape-ről való Architecture In Helsinki-átdolgozás, a Kamphopo:

a Vampire Weekend-vezér Ezra Koeniggel közös Warm Heart Of Africa:

a szintén az első stúdiólemezen szereplő gyönyörű Ntende Uli:

a Super Mom mixtape Cee-lo Green-átirata, a What Part Of Forever:

az új lemez új klipdala, a Kondaine: