Still Bill (DVD)

Az AC/DC koncertfilmje (Live At River Plate) és a jubileumi Nirvana-anyagaink között bemutattott dokumentumfilmek (1991: The Year Punk Broke, Kurt Cobain: About A Son) után most egy újabb DVD-ről ejtünk szót: a Bill Withers életéről szóló Still Bill premierje 2009-ben volt különféle nemzetközi fesztiválokon, a moziforgalmazásba 2010-ben, a boltokba már csak idén került. További aktualitást ad neki, hogy a hetvenes évek egyik legjobb soulos dalszerzőjének első kislemeze és legmaradandóbb slágere, az Ain't No Sunshine kereken negyven éve, 1971 őszén jelent meg és került a Billboard-listák élvonalába. Bill Withers furcsa figurának tűnhetett a hetvenes években. Soulos, R&B-s zenéjével a műfajban szokatlanul spártai volt. Őszinte, de nem prédikáló. Fekete, de nem a blaxploitation zsáner feketéje. Nem volt semmilyen zenei képzettsége, első gitárját nem egészen egy évvel azelőtt vásárolt, hogy az Ain't No Sunshine az 1971-es esztendő egyik legnagyobb sikere lett. Akkor pedig még furcsábbnak tűnhetett, amikor 1985-ben abbahagyta a zenélést – és azóta nem jelentetett meg új hanganyagot, de még csak önálló koncertet sem adott! Damani Baker és Alex Vlack Still Bill című dokumentumfilmje annak kívánt pontosan utánajárni, hogy miért nem.

A válasz pedig nem lehet új azoknak, akik odafigyeltek Withers őszinte személyiségére, ismerték és nem csak a slágereit (Ain’t No Sunshine, Use Me, Lean On Me, Lovely Day, Just The Two Of Us) hallgatták: egyszerűen ehhez volt kedve. A film 2008-as forgatásakor ünnepelte a hetvenedik születésnapját, boldog házasságban él, jó kapcsolatot tart a gyerekeivel, elégedett és persze rögtön cáfolja, hogy koncertezni szeretne, meg egyáltalán, dalokat felvenni. Persze akárhányszor tagadja a film során, egyre erősebb a szemében a csillogás. Lehet, hogy öregkorára kiegyensúlyozott lett, és sikerült maga mögött hagynia a zeneipart, de nem bírja ki, hogy a tiszteletére rendezett koncerten ne ugorjon fel a színpadra az egyik együttes mellé elénekelni Grandma’s Hands című szerzeményét. És amikor egy barátját áthívja, hogy dolgozzanak együtt a pincében kialakított stúdiójában egy új dalon, akkor sem a szenvedés ül ki az arcára. Baker és Vlack filmje nem foglalkozik azzal, hogy végigvegye Withers meglehetősen egyenes életútját, illetve amit fontos megemlíteni (hogy bevonult katonának, vagy hogy már civilként, repülőgépekbe való WC-k szerelése közben írta első dalait), azt az énekes elmondja maga a beemelt archív felvételeken. A diszkográfia sem kap külön említést. A jogi huzavonákra, amelyek harmadik lemezét övezték, Withers csak egy félmondattal utal (a Sussex kiadót adócsalásért lekapcsolták a hatóságok, ezért +’Justments című albumának kiadása elhúzódott). Leghíresebb fellépéseiről – már amelyikről maradt fenn felvétel – is csak egy-egy rövid képet kapunk, és Stingen, a My Morning Jacket-frontember Jim Joneson, illetve Angélique Kidjón kívül más beszélő sztárfej sem jelenik meg. Puritán, az előadóhoz hű dokumentumfilm a Still Bill.

Nincs is szükség külső szemlélőre, hiszen Withers készségesen beszél önmagáról. Baker és Vlack követik, amikor visszatér szülőhelyére (egy nyugat-virginiai bányásztanyára), amikor elmegy egy beszédhibás gyerekeket segítő intézetbe beszédet tartani (Withers sokáig dadogott), vagy amikor meghallgatja, ahogyan ugyancsak zenész lánya, Kori felveszi legújabb dalát. Az énekes pedig nem fogja vissza magát, és ahogy közel negyven éve a dalaiban, ma is azt mondja, amit tud, vagy amit gondol: használjuk ki az adódó lehetőségeket, éljük az életünket teljességben, fogadjuk el, amikor véget ér egy fejezet és szeressük a családunkat. Withers egy elragadó, intelligens, vicces, jóságos és őszinte nagypapa, akinek egyik életbölcsessége sem fárasztó. Csak remélhetjük, hogy egyszer majd tényleg annyira nem fog bírni magával, hogy újra színpadra kell állnia.

A Still Bill 2010-ben került az amerikai mozikba, lelkes kritikai fogadtatásban részesült, DVD-n 2011-ben jelent meg. Magyarországi forgalmazásban sajnos nem kapható, de a film hivatalos weboldalán elérhető, a DVD mellett digitális formátumban is, előbbi verzióban kimaradt jelenetekkel, utóbbiban pedig csökkentett áron.

Klág Dávid

(B-Side Entertainment, DVD, 78 perc, 2009/2011)
 

Bill Withers életútja

1938. július 4-én született egy nyugat-virginiai apró bányásztelepen, apját fiatalon elveszítette. Hogy anyagilag segítse családját, 18 évesen bevonult a haditengerészethez, ahonnan aztán csak 27 évesen, 1965-ben szerelt le. Ekkorra már az éneklés és a dalszerzés érdekelte, zenei karrierjének beindítása érdekében 1967-ben Los Angelesbe költözött. A Sussex kiadó vezetője, Clarence Avant fedezte fel, kimagasló tehetsége már első kislemezén megmutatkozott: az 1971-es Ain’t No Sunshine a nagy amerikai kislemezlista harmadik helyéig jutott, milliós példányszámban fogyott, és a következő év elején elnyerte a legjobb R&B szerzeménynek járó Grammy-díjat. Első két nagylemeze, az 1971-es Just As I Am és az 1972-es Still Bill a soul műfaj klasszikusai közé tartozik, Withers státusza történetmesélő dalszerzőként pedig még magasabbra értékelt (2005-ben iktatták be a Dalszerzők Dicsőségcsarnokába). Az említett Ain’t No Sunshine, a listavezető Lean On Me, a Use Me, a Grandma's Hands, a Who Is He (And What Is He To You)? mind örök érvényű, gyakran feldolgozott szerzemények (a Lean On Me 1987-es Club Nouveau-féle verziója még egy megkésett Grammy-díjat is hozott addigra már visszavonult szerzőjének), hangmintáik számos későbbi nagy hiphop, R&B vagy tánczenei slágerben visszaköszönnek. A gyakran „elveszett gyöngyszemként” értékelt 1974-es +’Justments albummal véget ért Withers karrierjének első fejezete, kiadójával együtt átkerült a Columbiához, ahol polírozottabb lemezekkel folytatta a hetvenes évek második felében, de még ekkor is stabilan szállította a kiemelkedő dalokat (mint az 1977-es Menagerie albumról a Lovely Day, vagy a Grover Washington, Jr.-ral közösen rögzített 1981-es Just The Two Of Us kislemez, mely szintén elnyerte a legjobb R&B szerzeménynek járó Grammy-díjat). Kisebb hiátus után, 1985-ben jelent meg eddigi utolsó nagylemeze (Watching You, Watching Me), azóta visszavonultan él, és csak nagyon szórványosan hallat magáról.

Dömötör Endre

a film honlapja:
http://stillbillthemovie.com/

a Still Bill dokumentumfilm előzetese:

Bill Withers az Ain't No Sunshine-t játssza egy tévéműsorban:

a Lean On Me élő verziója egy 1972-es jótékonysági koncertről, Chicagóból:

az 1977-es Lovely Day klasszikus boldogság-kapszula:

a szaxofonos Grover Washington, Jr.-ral közösen felvett 1981-es Just The Two Of Us...

...melynek verzéje 1999-ben A város másik másik oldalán című Fekete Vonat-sláger refrénje lett az azonos című albumon, anélkül, hogy Withers neve szerepelt volna a borítón a szerzők között: