(Modular, 2011)
Az ausztráliai Melbourne-ből származó Cut Copy a kétezres évek elején a billentyűs-gitáros-énekes Dan Whitford szólóprojektjeként indult, de mire a korai kislemezeket követő első albuma, a 2004-es Bright Like Neon Love megjelent, már igazi zenekar volt, a zeitgeist viszont csak a 2008-as második sorlemeze idejére érte utol: a New Order zenei világát a Beach Boys vokálharmóniáival ötvöző, és mindehhez a DFA kiadótól érkezett Tim Goldsworthy produceri pecsétjét viselő In Ghost Colours könnyedén beilleszkedett a nyolcvanas éveket fetisizáló korabeli vonulatba, az ausztrál Modular kiadó olyan együtteseinek munkái mellé, mint a Van She, a Presets vagy a Midnight Juggernauts. A Cut Copy anyaga a 2008-as év egyik legkiválóbb lemezének bizonyult, telis-tele jobbnál jobb, naiv, mégis elragadó, eksztatikus szinti-pop himnuszokkal. Az In Ghost Colours által oly magasra tett léc miatt érthető, hogy nagy terhek nehezedtek Whitfordék vállára a harmadik album készítése közben.
A Ben H. Allen (Animal Collective, Deerhunter) produceri segédletével egy raktárépületben felvett Zonoscope a zenekar előzetes bejelentése szerint hipnotikusabb és kevésbé popos lemez lett, mint elődje. Bár a hipnotikusabb helyett talán a hűvösebb szó lenne helyénvaló, a kevésbé popos alatt pedig elég annyit érteni, hogy megközelítőleg azonos hosszúságú játékidőre feleannyi sláger jutott, mint a 2008-as csúcsalbumon. A lemez a lassan kibontakozó Need You Now-val indít, majd a bolondosabb-poposabb Take Me Overrel és a furcsán pszichedelikus, huhogós vokálokkal díszített Where I’m Goinggal folytatódik – bár e dalok mind hangulatos dúdolnivalók (a beharangozó kislemezdalnak választott Take Me Over egész konkrétan a nyolcvanas évek elejének leghíresebb ausztrál popdalát, a Man At Work-féle Down Undert idézi), igazán egyikük sem felel meg az elvárásoknak. A Pharaohs & Pyramids hozza Dan Whitford hülye, tartalmatlan szövegeit, a Blink And You’ll Miss A Revolution pedig a futurisztikus italo-diszkó hangulatot, bár ez a két szerzemény még így is elbújhat a Cut Copy legnagyobb slágerei mögött.
A kétperces Strange Nostalgia For The Future – amellett, hogy leginkább az előző lemez töltelékszámaira emlékeztet – szerencsére átkalauzol minket a Zonoscope második felére, ahol azok a kincsek rejtőznek, amelyek miatt érdemes meghallgatni az új anyagot. A Hanging Onto Every Heartbeat egy fülledt, lusta és éteri popdal, a This Is All We Got a fátyolos vokáljaival a zenekar kevésbé táncolható, shoegaze-es dalaihoz passzol. Az Alisában is több a rockzenei hangszer, mint az elektronikus – a csendes indulást ellensúlyozó refrén közben belépő vonósoknak köszönhetően mégis nagy Cut Copy-himnusz lehet belőle. A Corner Of The Sky hasonló felépítést mutat: visszafogott, elnyújtott felvezetés és a legjobb pillanatban előugró, sulykoló négynegyed találkozik Whitford simogató orgánumával. Ennyi egymást követő jóság után a lemezt záró 15 perces Sun Goddal sajnos nem sok mindent lehet kezdeni, ugyanis a szám első harmada után minden szekundummal csak egyre érdektelenebbé válik, ezzel pedig szerencsétlen módon lerontja a végeredmény.
Bár a Zonoscope egyáltalán nem rossz, nem hasztalan próbálkozás, a Cut Copy dicső pillanataihoz képest mégis csalódás: mintha a zenekar néhány langyos szinti-pop dallal bizonyítaná, hogy nem csak az őrületesen jó szinti-pop dalokhoz ért. A lemez mögött folyamatosan ott kísért az előző album fantomja, és egy olyan kiválósággal, mint az In Ghost Colours, bizony nehéz versenyezni. Ezzel a 2011-es munkával a Cut Copy inkább elvesz a bejáratott formulából, mintsem hozzáad.
7/10
Judák Bence
http://www.cutcopy.net
az album teljes anyaga itt meghallgatható:
a Need You Know című aktuális kislemezdal klipje:
a 2008-as albumról való Lights & Music videója:
a Going Nowhere a 2004-es első albumról:
