Vágyni a másik jelenlétére. claire rousay: sentiment (lemezkritika)

A törékeny hangkolázsairól ismert Claire Rousay akusztikus gitárt ragadott, az emo felé fordult és széteffektezett hangon énekli meg magányát, depresszióját és kapcsolódási kísérleteit. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

Claire Rousay hosszú utat tett meg, mire eljutott a sentimentig: először több rockzenekarban megfordult dobosként, majd elkezdett szólóban fura hangkollázsokat és mindenféle kísérleti elektronikát csinálni, most pedig gitárt ragad és különféle szűrőkön keresztül énekel, de nem száműzi az utóbbi évek agyasabb effektjeit sem.

A tíz szám műfaji értelemben sokfelé megfordul – végig van egy tök jó alter vibe, de közben az ambient hatások sem vesznek el –, a naplószerűen előadott szövegek pedig leginkább a magány és szentimentalizmus jegyében íródtak, jobbára üres hotelszobákban, társtalan hálókban, egyedül, vágyva a másik fél jelenlétére.

Rousay most már hosszú ideje építi művészi karrierjét, rendkívüli követőtábora van a Bandcampen és mindig van mit mondania a rajongóknak, így nincs abban semmi meglepő, hogy mostanra korunk egyik érdekes és fontos előadójává vált, mindazonáltal újszerű élmény látni, hogy a hagyományos csatornákat elkerülve, gyakorlatilag radar alatt, évek kitartó munkájával robban be most a köztudatba.

Előadó: claire rousay

Cím: sentiment 

Kiadó: Thrill Jockey

Megjelenés: 2024. április 19.

Műfaj: ambient, emo rock, kísérleti pop

Kulcsdal: lover's spit plays in the background

9/10

Velkei Zoltán