„A mellkasomon dobolok, az arcomon zongorázok” – Itt van VENI új lemeze, az Escaping Game

2023.12.10. 10:17, srecorder

„Arra voltam kíváncsi, hogy milyen élmény szabadon ráénekelni az életem zajából építkező struktúrákra” – mondja VENI, azaz Szász Veronika, aki az Escaping Game-mel az előző lemezének átiratát készítette el, hangszerek nélkül, az élete során felvett hangokra és a legkülönfélébb énekhangjaira támaszkodva. „Most először tudom megmutatni, ami bennem zajlik, amikor a világot hallgatom.”

VENI-é az egyik kedvenc kísérletező kedvű formációnk itthon, amely szabadon mozog a finom elektronika, a játékos jazz és a magyar népdalok határán – új albuma azonban még ebben az öntörvényű életműben is különleges. „Az Escaping Game Az út című lemezem angol nyelvű átirata, ami végső formájában sokkal inkább parafrázis lett, mintsem tükörfordítás. Azzal kísérleteztem, hogyan lehet elmondani ugyanazt teljesen más eszközökkel. A szövegek esszenciális formában tartalmazzák Az út dalainak legfontosabb mondanivalóit, de a magyar népköltészet elemei és a magyar folklórból inspirálódó motívumkészlet helyett univerzálisabb szóképeket használ és ez a gesztus kiemeli a szövegeket a magyar kulturális kontextus keretei közül” – mondja Veronika, akinek a fordításban Dóra Bálint volt a segítségére.

A dallamok is csak töredékeiben idézik meg az eredeti dalok dallamvezetését – ezt is csak néhány esetben –, és inkább emlékeztetnek rájuk, de a zene az idegen nyelv ellenére is nagyon személyes, amit a rendhagyó eszközhasználat garantált.

„Az album koncepciója az volt, hogy minden egyes hang, amiből a zene felépül, az énemet közvetlenül meghatározó, az életemre jellemző hangok egyike legyen. A hangminták ezért olyan terepfelvételekből készültek, amiket gyerekkoromban és kamaszkoromban vettem fel még magnókazettás diktafonnal, vagy az elmúlt években digitálissal.

Semmilyen hangszert nem használtam, csak ezeket a zajhangokat és a saját testemet és különféle vokális megnyilvánulásaimat. Például ritmizálok tapsolva, vagy a mellkasomon dobolva, vagy az arcomon zongorázok az ujjaimmal és számtalan fajta és számos korszakomból való ének- és beszédhangomat felsorakoztatom és vagy ötféle nevetésemet is.”

Az Escaping Game visszatérés a kiindulóponthoz, ugyanis a Bata István basszusgitáros-multihangszeressel duóban készült Az út után Veronika most nem vont be más zenészt az alkotói folyamatba, annyira személyes lett ez a lemez. Az Escaping Game-nek egy izgalmas és mélyre nyúló játékélmény ad keretet VENI életéből. „Az album címe arra a gesztusra utal, amivel felszabadítom magam a megszokások szabályszerűségei alól, hogy új összefüggésekben fedezhessem fel önmagam, és ez a szabad állapot megtermékenyítse a kreativitásomat. Lényegében ezt az aktust nevezzük játéknak, és ez a tevékenység egyáltalán nem szokatlan számomra.

Egyetemista koromig az egyik legkedveltebb és leggyakoribb kikapcsolódási forma az volt számomra, hogy a fallal teniszezem, és ezzel adva ritmust magamnak saját dalokat énekelek. Ezt felvettem a diktafonommal, amit Venirádónak neveztem, és amiben én voltam a betelefonáló közönség, a bemondó és a rádióban fellépő összes énekes is. Először lementek az emberek kedvenc slágerei, amiket telefonon lehetett kérni, és utána jött a szabad improvizáció, amiket egy életben csak egyszer lehetett hallani. Mindkét részt nagyon szerettem. Az első részt azért, mert szeretek örömet okozni és jó érzés elképzelni, ahogy az emberek boldogan hallgatják a számukra fontos dalokat. Rám is megnyugtatóan hatnak azok a dolgok, amik egyszer beváltak és nem változnak meg.

Fotók: Szász János András.

A második részt pedig azért élveztem, mert szeretem a megismételhetetlen dolgokat is, és azt, amikor lehet valamit teljesen szabadon és spontán, a pillanat ihletésétől vezérelve csinálni. Gyerekként nem játékként gondoltam a Venirádióra, hanem halálosan komolyan vettem, hogy ez nekem a munkám, és az egész univerzum engem hallgat, amikor bekapcsolom a diktafont. Kamaszként már elvesztettem a végtelen közönség érzetét, és az is tudatosodott bennem, hogy ez „csak” játék, és éppen ez a felismerés vetett véget az egésznek, mert amikor egyetemista lettem és ezzel egyidőben elkezdtem dolgozni, akkor abbahagytam a Venirádiózást, mert hogy játszani már nincs időm.

Aztán lediplomáztam és megtanultam dolgozni, és ez már ez az ötödik lemezem, és közben arra is rájöttem, hogy felnőttként is lehet Venirádiózni, ha tudok úgy játszani, hogy az másoknak is örömet okozzon. Ha be tudom váltani a képzeletbeli közönséget igazira, akkor dolgozhatok a Venirádión. Ha az Az út dalai a slágerek, azaz a megnyugvást adó és akár közösen is énekelhetővé artikulált dalok, akkor az Escaping Game az egyszeriséget és megismételhetetlenséget magukba foglaló kompozíciók. A pillanat hevének egyedi zaja, amit a múlt ihlet és a jövőbe szövődik és attól a legkülönlegesebb, hogy általa mutatja meg a jelen, hogy semmi sem biztos annyira, mint a most.”

„ÉN ÍGY VAGYOK COOL ÉS VIDÁM, GRANDIÓZUS ÉS LAZA, FURA ÉS HÉTKÖZNAPI” – VENI KEDVENC 2022-ES ZENÉI

„És mindenki azzal a nyugalommal hallgassa ezt a formabontó anyagot, hogy tudja, hogy eztán is fogok dalszerű dalokat írni és énekelni is. Ez a lemez most az a műsor a Venirádióban, amikor ráengedem magam a strukturálatlanságra, hogy aztán újabb egyedi formákba öntsem magam. Ahogy az Unfold után az Unform jött és aztán megszületett Az út, amin együtt haladtunk tovább. Mert mi értelme magamnak énekelni? Nekem jólesik és ez fontos, de örömet az okoz, ha másnak is jó érzést tudok szerezni.”

VENI-nek ez már a harmadik lemeze, ami a Hunnia Records gondozásában jelenik meg, és bár az eddigiek is DSD formátumban készültek, az Escaping Game-nek ezen felül is van egy különlegessége. „A Dolby Atmos szabványt bár a szakmában már nem sok embernek kell bemutatni, a magyarországi zenekészítésben még mindig nagyon ritkán kiaknázott lehetőség. Régebben kétségekkel tekintettem a szabvány létjogosultságára, indokoltságára a zenében, aztán megcsináltam az első Atmos-mixem és elkezdtem jobban elmélyülni a surround és immerzív keverés világában, és rájöttem, hogy bár sok a szükséges „workaround”, cserébe rengeteg új lehetőséget tartogat” – mondja Karakai Máté hangmérnök.

„Számomra ez a fajta keverés egy intuitív folyamat, ahol a már meglévő zene alapján egyértelmű, hogy annak egyes elemei milyen módon kell, hogy megjelenjenek a kibővített térben. Az elkészült dalokat hallgatni pedig a legtermészetesebb élmény, fel sem merül az emberben, hogy ez egy mesterségesen létrehozott tér, aminek sokszor semmi köze ahhoz, ahogy az adott hangok egy valós akusztikai környezetben megszólalnának. Már ha a modern zenekészítésben érdemes ilyen párhuzamot keresni egyáltalán. Csodálattal figyelem, hogy milyen inspiráló hatással van a művészekre és rám egyaránt az, ahogy a folyamat során a zene expresszivitása százról százötven százalékra fokozódik.”

Fotók: Molnár Csaba.

„Fontos és szerves alkotóeleme lett a zenének az, ahogyan Máté hallja a világot, hiszen ő helyezte át a kompozíciókat a kiterjesztett térbe. A fejemben mindig így élt az összes eddigi saját zeném, sőt minden más zene, vagy zenévé hallgatott zaj is, hogy minden hangnak sajátos helye és egyedi mozgása van egy képzeletbeli térben. A hangok elindulnak, találkoznak, felelgetnek, összeérnek, megérkeznek, felerősítik és kioltják egymást. Összeadódnak és eltűnnek. Most először tudom ennyire megmutatni azt, ami bennem zajlik akkor, amikor a világot hallgatom” – fűzte hozzá VENI, aki egy klipet is készített archív felvételekből a Wings című dalához.