Újgenerációs girl power – Дeva, Saya Noé és I Am Soyuz az Akváriumban

Az utóbbi pár évben kifejezetten sok új, izgalmas női előadó bukkant fel itthon, és most kedden az Akvárium kistermében egy este hármukat is megnézhettük élőben. Három nagyon különböző karakter, nagyon különböző zenei világgal, akik mégis nagyszerűen működtek együtt. Galériával megfejelt beszámoló a tripla koncertről.

Habár pár hónapja kezd visszatérni az élet a többé-kevésbé normális kerékvágásba, még mindig vannak pillanatok, amikor hirtelen rászakad az emberre, hogy mennyire másképp éltünk le jó másfél évet. Ilyen volt a koncert előtti belépés is az Akvárium kapuján: egyszerűen nem emlékszem, mikor voltam utoljára a korábban azért pár havonta útba ejtett klubban. Visszakeresve kiderült, hogy napra pontosan két évvel ezelőtt (az Ethnofil lemezbemutatóján), és nagyon furcsa volt belegondolni, mennyi idő telt el azóta és mik történtek közben, de a koncertterembe lépve gyorsan elmúlt ez az érzés, mert hát hiába... a jóba könnyű visszaszokni.

A koncert az idén először megrendezett Liszt Ünnep részét képezte, és a három női dalszerző-énekes közül az első az a magyar származású, de Svédországban élő I Am Soyuz (Bozóky Lili) volt, aki tényleg a legklasszikusabb értelemben vett „női dalszerző-énekes” vonalat képviselte. Gitár, szinti, tekergetős kütyük, egy ukulele, valamint éteri énekhang és hol belassultan álomszerű, hol pedig kicsit folkos hangzás. Ez már önmagában elég lett volna egy nagyon erős koncerthez, de az egészet teljesen új szintre emelték a dalok közti, néha picit abszurd sztorizások egy furcsa kitérőkkel tarkított svéd-magyar biciklitúráról, zenére növő virágokról, egy szál fecskében, kukoricával a kezükben magyarázó balatoni turistákról, fellépti gázsiként kapott szúrós téli pulcsikról és egyebekről. Teljesen bizarr volt a léleknyugtatós zene és a lehető legjobb fajta stand-up comedy-szerűség közti kontraszt, de valahogy mégis működött az egész és végtelenül személyessé tette a koncertet.

Saya Noé (Kőrös Mimi) ennek az abszolút ellentéte volt mindenben. Lendületes, nagyon modern, mindenhonnan merítő zene (pop? alter rock? hiphop? r&b? elektronika? jöhet mind!), karizmatikus frontemberes kiállással és ehhez az örvénylő stíluskavarodáshoz tökéletesen passzoló erős, különleges énekhanggal. Plusz kétfős kísérőzenekarral, akik az egyik számban kiegészültek azzal az iamyankkal, akivel itt játszották el először a nemsokára megjelenő közös számukat. Utóbbi inkább a lassabb vonalat képviselte, ahogy még pár más dal is, de az igazán erős pillanatokat az hozta, amikor jobban beindultak a dolgok, és ilyenkor Saya Noé is szinte lubickolt a dögös énekesnő szerepében.

Az estét záró Дeva (Deva / Takács Dorina) megint egy egészen más világot képviselt. Magyar népdalokból merítő ének, egyszerre eklektikus és karakteresen egységes hangzásra ráhúzva, amiben a táncosabb elektronikától az afrikai népzenéket idéző szokatlan ritmikáig akad minden. Ráadásul az egészet átlengi valami ezoterikus-tribal-hippi hangulat, amitől úgy érezzük, mintha egyszerre lennénk egy kis magyar faluban, egy technoklubban, egy jógateremben és az Ozora fesztiválon. Egészen sajátos hangzás, egészen sajátos hangulattal. És míg Deva a korai koncertjein még egyedül lépett fel, az utóbbi időben állandó társává vált két kísérőzenész, és egy énekeslány is becsatlakozott hozzájuk, még teltebbé és erőteljesebbé téve a hangzást.

Akármennyire is eltérő volt a három koncert, mégis nagyszerűen passzoltak egymáshoz, egészen sajátos zenei ívet adva az estének. Teljesen jogosan és megérdemelten volt telt házas a rendezvény.

Szöveg + fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

I Am Soyuz

Saya Noé

Дeva