„Az a rapper vagyok, akit bemutatsz anyádnak." Lil Frakk & D. Koms: Kutyavásár (lemezkritika)

Lil Frakk (rapper) és D. Koms (producer) tavalyi debütálását, a Brokazt az év egyik legszórakoztatóbb magyar lemezének neveztük, most pedig itt a folytatás, az “érettebb” és “önéletrajzibb” Kutyavásár. Elmondjuk, hogy szerintünk hogy sikerült. Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.

Előadó: Lil Frakk & D. Koms

Cím: Kutyavásár

Kiadó: Universal Music Hungary

Megjelenés: 2020. augusztus 7.

Stílus: trap-rap

Kulcsdal: Lakatlan Sziget Fesztivál (feat. Mikee Mykanic)

A rapper-producer duó első albuma, a 2019-es Brokaz szórakoztató trap album volt: bivalyerős alapokra (nem véletlenül szerepel a producer D.Koms neve kiemelten) jó viccek („Bocsi, hogy megelőztelek, esküszöm, hogy tolattam”), változatos, erős flow-val. A második album ehhez képest, legalábbis első hallásra, „komolyabb” és „érettebb”. A címadó számban el is hangzik: „Komolyan mondtam az ajjajt, és még mindig azt hiszik, hogy viccelek.”

Valójában azért nem eszik olyan forrón a kását. Van itt szórakoztató szójátékhalmozás (a Lakatlan Sziget Fesztiválban Mikee Mykanickal; ebben van a lemez legjobb vicce, a „prücsök” ad lib – így leírva nem vicces, de ott és úgy nagyon), asszociatív-szürrealista agymenés (a Nyissz Gegével és Lenszkijjel); a lemez egyik legérzelmesebb alapja a Szent Habakukban hallható, a szöveg viszont arról szól, hogy „miért nem tud mindenki magyarul”. A komoly témák is kapnak egy gellert, szellemes és személyes megközelítést.

A második lemezek tipikus témája a hiphopban az „eladta magát”; itt ez a Kutyavásárban azzal a nagyon is releváns hazai szemponttal gazdagodik, hogy „meló kell, amiben nem minden nap egyforma”. A szerelmes Lottó tényleg a lottózással köti össze a romantikát; „a pénzem az kevés, de gazdag lettem, mert te vagy a főnyeremény ma” – ez egyszerre vicces és cukin kedves.

Ugyan a lemez ritkán direktben önéletrajzi, az ismert témák átformálása és a viccek mögötti, sajátos és felismerhető észjárás azt eredményezi, hogy plasztikusan kirajzolódik Lil Frakk portréja, és ugyan nyilván önirónia, mégis igaz, hogy „Az a rapper vagyok, akit bemutatsz anyádnak” (Licit).

Az alapokat tekintve a Kutyavásár változatosabb, mint az egybeszabott, pont így ütős Brokaz volt. Sok az elmosott, lefojtott trap, és sok a váratlan, pompás húzás. A legjobb a Lakatlan Sziget Fesztivál elsöprő, fémes kattogása; nagyszerű, ahogy a Kutyavásár a végén reggaetonra vált (plusz szaxofonszóló); jó a Lottó laza, szeretnivaló lötyögése, az Anyósülés fojtott latinos beütése és a végén slusszpoénként a Lil Makk boom bapje. Elsőre úgy tűnt, hogy kissé egyenetlen a lemez, egyértelműek a kiugró csúcspontok, de többszöri hallgatásra kiderült, hogy mindennek megvan itt a helye (ami visszafogottabb, az sem töltelék), és egészében egy változatos, szórakoztató, szerethető hiphoplemez a Kutyavásár.

8.0/10

Rónai András