Ha sorra vennénk Quentin Tarantino filmjeinek legemlékezetesebb jeleneteit, szinte mindben szól egy dögös betétdal, gyakran olyasvalakitől, akiről korábban még soha nem hallottunk. Az augusztus közepén érkező Volt egyszer egy… Hollywood is dúskálni fog a 60-as évek zenéiben, mi pedig addig is áttekintjük a popkultúra-mániás rendező filmográfiáját, kiemeljük a zenés csúcsjeleneteket, megnézzük, ki mindenkit emelt a rivaldafénybe, és ők mihez kezdtek vele. Ez az összeállítás a Recorder magazin 74. számában jelent meg először.
KUTYASZORÍTÓBAN (1992)
George Baker Selection: Little Green Bag (1969)
A dal: A George Baker név egy Johannes Bouwens nevű holland énekes-dalszerzőt takar, a Little Green Bag öttagú zenekarának legelső dala volt, amivel azonnal sikert arattak: az amerikai slágerlistán a 21. helyet csípték meg, több mint egymillió példányt adtak el belőle.
A jelenet: A filmtörténet legmenőbb lassítva vonulós jelenete, ami az azt megelőző dialóggal együtt remekül példázza Tarantino popkultúrához való játékos viszonyát: a rablóbanda előbb Madonna híres Like A Virginjét elemzi ki reggeli mellett, de aztán egy obskúrus holland funk-soul dal által válnak sikkessé a főcím alatt. Tarantino eredetileg a Pink Floyd Moneyját szemelte ki a jelenethez, de a rádióban meghallotta a Little Green Baget, és győzött a nosztalgia.
Az utóélet: A Kutyaszorítóbannal a dal visszakerült a slágerlistákra, feldolgozta Tom Jones, és felhasználták tucatnyi reklámban, legutóbb a holland Lidl, ebben maga Baker vonul lassítva végig a szupermarketben.
Stealers Wheel: Stuck In The Middle With You (1973)
A dal: A skót Joe Egan és Gerry Rafferty folkrockzenekara nem bizonyult hosszú életűnek, 1972-ben alakultak és 1975-ben már fel is oszlottak. Ez a Bob Dylan énekstílusán, zenéjén és szövegein gúnyolódó dal volt a legnagyobb dobásuk (hatodik volt az amerikai slágerlistán).
A jelenet: Az a bizonyos füllevágás, amikor a pszichopata Mr. Drapp (Michael Madsen) erre a dalra táncikálva kínozza meg a túszul ejtett rendőrt, azóta az egyik legelkoptatottabb klisé vidám dallal aláfesteni egy ultraerőszakos jelenetet. Tarantino már a szereplőválogatásnál is a Stuck In The Middle With You-ra koreografált, annyira biztos volt benne, hogy csak ezzel működhet a jelenet.
Az utóélet: A Stealers Wheel ekkor már rég nem létezett, 2008-ban is a két alapító tag nélkül állt csak össze újra pár hónapig. (Rafferty cserébe megírta a 80-as évek nagybetűs szaxofonos softrock himnuszát, a Baker Streetet.) A Stuck…-ot máig lelkesen használják betétdalként.
PONYVAREGÉNY (1994)
Dick Dale & His Del-Tones: Misirlou (1962)
A dal: A szörfrock szülőatyja, az idén elhunyt Dick Dale arab zenei gyökerekből, jellegzetes tremolós pengetéssel kialakított hangzásvilága a 60-as évek közepéig óriási népszerűségnek örvendett. A Misirlou egy mediterrán/közel-keleti vándordal felgyorsított tempójú átirata.
A jelenet: A legtöbb Tarantino-filmben vagány betétdal szól már a főcím alatt is, és általában pereg alatta valamilyen jelenet. Nos, a Ponyvaregény pont kivétel, a nyitójelenetet követően csak a vintage pulp színű-betűtípusú feliratokat olvashatjuk, miközben szól a Misirlou. Mégis száz százalékig egybeforrt a filmmel, hiába lopkodják más előzetesekhez (Taxi): ez a riff már foglalt.
Az utóélet: Tarantino egy új nemzedékkel szerettette meg Dale-t és a szörfrockot, ami a 90-es évek közepén így reneszánszát élhette. A dalból lett aztán hangminta a Black Eyed Peas Pump It című dalában, és bekerült a Guitar Hero videójáték 2006-os második részének könyvtárába.
Chuck Berry: You Can Never Tell (1964)
A dal: Chuck Berryt nem kellett az ismeretlenségből előbányászni, gondoljunk csak a Vissza a jövőbe sulibulis jelenetére a Johnny B. Goode-dal 1985-ből. A You Can Never Tell boogie-woogie-s rockabillyjét Berry a börtönben írta, ahová kiskorú megrontásának vádjával került.
A jelenet: Ki gondolta volna akár csak egy évvel a Ponyvaregény előtt, hogy nem vérciki, hanem irtó menő lesz, ahogy a copfos John Travolta mezítláb járja a tvisztet Chuck Berry zenéjére. Ennyit tesz az isteni kémia Uma Thurmannel, az ironikusan kúl táncmozdulatok. Hogy honnan jött a dalválasztás? Tarantino anyukája állandóan ezt hallgatta terhesen, azaz Quentin már az anyaméhben erre a jelenetre készült, és maga is végigropta a jelenet felvételét.
Az utóélet: Egy anekdota a nosztalgia iránti nosztalgiáról. A 2015-ös Miénk a világ című, Zac Efronos EDM-film forgatásán a Ponyvaregény-beli „szereplése” miatt használták hivatkozási alapnak a betétdalt, mint a tökéletes bulizenét.
JACKIE BROWN (1997)
Bobby Womack: Across 110th Street (1973)
A dal: A 70-es évek elején, a blaxploitation-érában pályája zenitjére érkező soullegenda az azonos című krimihez szerezte főcímdalként a gettóban való túlélésről szóló Across 110th Streetet. 50 Centnek ez volt az első kedvenc dala, mert azonosulni tudott az üzenetével.
A jelenet: Látjuk, mennyire fontos Tarantinónak az ütős főcímzene, még a forgatás előtt belebújik a lemezgyűjteményébe, és keres egy dalt, ami meghatározza a film ritmusát. Ez különösen erős választás: egyből összeköti a filmet a blaxploitation gyökerekkel, a szöveg pedig egyből jellemzi a reptéren vonuló, első látásra összeszedettnek tűnő, ám küzdelmes életű Jackie-t. A dal visszaköszön a szomorkás-beletörődő-reménykedő zárójelenetben.
Az utóélet: Bobby Womacket is felfedezték maguknak a rendező rajongói, és a film népszerűvé tette a számot, bár az énekes karrierjének utolsó, felívelő szakaszára inkább Damon Albarn volt hatással, aki szerepeltette néhány Gorillaz-számban, és segített tető alá hozni búcsúlemezét.
KILL BILL 1-2. (2003-2004)
Nancy Sinatra: Bang Bang (My Baby Shot Me Down) (1966)
A dal: Nancy Sinatra neve sokáig egyet jelentett a These Boots Are Made Of Walking című slágerével a szélesebb nagyközönség számára, pedig énekelt sikeres duettet az apjával is (Something Stupid). Tarantino egy egyszálgitáros Cher-feldolgozást választott inkább tőle.
A jelenet: A Kill Billnél volt a legnehezebb dolgunk leszűkíteni a lehetőségeinket. Hogyan hagyhatjuk ki Quincy Jones szirénázását? Bármely dalt a Kék Levelek Házában végbemenő véres leszámolásból? A Don’t Let Me Be Misunderstood diszkó-flamenco feldolgozását? De ismét a film elején kötöttünk ki, a Menyasszony fekete-fehér, felkavaró esküvőjén, ahol a (majdnem) halálos lövést követi Sinatra hangja, szó szerint leképezve a refrén szövegét.
Az utóélet: Ha 2003-ig egy dallal azonosítottuk Nancy Sinatrát, akkor azóta már kettővel. Az elmúlt 16 évben annyian dolgozták fel újra a számot, mint 1966 és 2003 között, köztük Dua Lipa és David Guetta. Arra meg, hogy az egész Chertől indult, végképp nem emlékszik senki.
Bernard Herrmann: Twisted Nerve (1968)
A dal: A filmtörténet egyik legnagyobb jelentőségű zeneszerzője, a Hitchcock-csúcsművek, az Aranypolgár és a Taxisofőr komponistája egy 1968-as pszichothrillerhez alkotta meg Morricone spagettiwestern-témáit idéző, fütyülős-szimfonikus, szélesvásznú szerzeményt.
A jelenet: Elle Driver (Daryl Hannah), Bill bérgyilkososztagának hidegvérű, félszemű szőkesége fehér, rajzolt kosztümben, majd nővérkeruhában készül fel a kómában fekvő Beatrix (Uma Thurman) meggyilkolására, és ezt a vigasztalan, végzetszerű melódiát fütyörészi, operai drámaiságot kölcsönözve a jelenetsornak. Tarantino saját filmfesztiválján vetítette le a Twisted Nerve filmet, és évek múlva is megállították az utcán az akkori nézők, hogy nem megy ki a fejükből a füttyszó – innen tudta, hogy jó lóra tesz vele.
Az utóélet: A szerzemény fontos szerepet játszott az Amerikai Horror Story első évadában, de érdekesebb, hogy közkedvelt mobiltelefonos csengőhang lett a való életben, több indiai filmben, valamint a Halálbiztosban, ahol Rosario Dawson karakterének telefonja szól így.
HALÁLBIZTOS (2007)
The Coasters: Down In Mexico (1956)
A dal: A Coasters az 50-es évek második felében aratott szolid sikereket, elsősorban az r&b slágerlistán. A Down In Mexico az első kislemezük volt, és az a Leiber-Stoller producerpáros szerezte, akik a Kutyaszorítóbannál tárgyalt Stuck In The Middle With You-n is dolgoztak.
A jelenet: A grindhouse-filmek stílusában készített alkotás legfülledtebb jelenetéhez társul az egyik legritkább felvétel a Tarantino-féle betétdalok közül: Arlene (Vanessa Ferlito) eleinte vonakodik öltáncot lejteni a rosszarcú Mike-nak (Kurt Russell), mert megijed tőle, de miután beadja a derekát, mindent belead, és teljesen belefeledkezik a táncba. Az előzmény fenyegető, a folytatás horror, de ez a rövid közjáték felszabadító.
Az utóélet: Mivel Tarantino filmjei közül alighanem a Halálbiztos zavarta a legkevesebb vizet (30 milliós bevétele csalódás), így az itt szereplő dalokat sem tudta a sztratoszférába röpíteni. Még a Másnaposok-filmekből is csak a gyatra harmadikba került be betétdalként.
BECSTELEN BRIGANTYK (2009)
David Bowie: Cat People (Putting Out Fire) (1982)
A dal: Bowie egy erotikus thrillerhez, Paul Schrader 1982-es Párducemberekjéhez énekelte fel ezt a Giorgio Moroderrel közösen írt new wave-goth-postpunk szerzeményt, amit aztán újra felvett a Let’s Dance című lemezhez Nile Rodgersszel és Stevie Ray Vaughannal.
A jelenet: A Becstelen brigantyk zömmel korábbi filmzenékből táplálkozik, ezért is váratlan, amikor a nagy finálé felvezetésekor – Shosanna elszív egy cigit, és kifesti magát, mielőtt lángba borítaná a világot, és bosszút állna a nácikon – meghalljuk David Bowie hangját. Tarantino imádta a dalt, de úgy érezte, az eredeti film elpocsékolta, a kísérőzenével is revizionista tehát a film, nemcsak a történelemmel – a dalszöveg még jobban is illik ide.
Az utóélet: David Bowie természetesen nem szorult rá, hogy Tarantino népszerűsítse, nem kellett süllyesztőből kiemelni, új nemzedékekkel megismertetni, 2013-as visszatérése sem a rendezőnek köszönhető. A Cat People viszont kuriózum maradt volna nélküle az életműben.
DJANGO ELSZABADUL (2012)
James Brown & 2Pac: Unchained (2012)
A dal: Az eklektikus soundtracken újdonság, hogy Tarantino eredeti, ehhez a filmhez szerzett betétdalokat is szerepeltet rajta. Az Unchained pont hozott anyagból dolgozik, James Brown 1974-es The Payback című funkszámát és 2Pac posztumusz Untouchable-jét mashupolja.
A jelenet: A Django elszabadulban a spagettiwestern-idézeteken kívül a soul és a hiphop dominál, modern raphőst faragva Djangóból, a bosszúálló felszabadított rabszolgából. A párhuzamot a gonosz Calvin Candle (Leonardo DiCaprio) otthonában kirobbanó, brutális tűzharc húzza alá, hősünk Tupac verzéire és a soulkeresztapa bítjére forgatja a hatlövetűt. A remixelésben Tupac posztumusz lemezeinek hangmérnöke, Claudio Cueni közreműködött.
Az utóélet: A film anakronisztikus rapbetétdalai nagyot szóltak, az elmúlt években pedig bevett gyakorlattá vált, hogy előzeteseket és filmjeleneteket ilyen zenékre vágjanak. Na jó, ez inkább a hiphop általános térnyerésének tudható be, de a rap mashupok kaptak egy löketet.
- - - - - - - - - -
VOLT EGYSZER EGY… HOLLYWOOD (2019)
Míg a legtöbb filmjében Tarantino maga fedezett fel ismeretlen vagy rég elfeledett slágereket, a Volt egyszer egy...Hollywoodban fejest ugrik egy Best of the 60s Flower Power-playlistbe.
Bátran használ olyan klasszikusokat, mint a Mrs. Robinson, a Summertime, a You Keep Me Hangin' On vagy a California Dreamin' (nem a The Mamas and The Papas-féle legismertebb verzió, ők két másik számmal szerepelnek a soundtracken, hanem egy baljósabb változat José Felicianótól), sőt, még a The Rolling Stonestól is felcsendül az Out Of Time. A zenehasználat egyébként nagyon adja magát, hiszen több jelenetben is hollywoodi száguldozáshoz, vagy bulikhoz szól aláfestésül. Az egyik legemlékezetesebb amikor Roman Polanski és Sharon Tate kocsikázásához bömböl a Hush a Deep Purple-től - garantált, hogy utána napokig nem fog kimenni a fülünkből.
szerző: Huszár András (A Volt egyszer egy... Hollywoodról szóló részt Onozó Róbert írta)
bónusz: Tarantino múlt héten összeállított egy négy órás Spotify lejátszási listát a kedvenc zenéiből, amelyek mind szerepeltek a filmjeiben, jó hallgatást!
