Nem hittük, hogy valaha eljön az a perc, amikor ténylegesen megnézhetjük Terry Gilliam Don Quijote-filmjét, avagy minden idők egyik leghányattatottabb sorsú produkcióját. Az lett volna igazi örömünnep, ha még egy jó filmet is kapunk. Ez nem jött össze, de kuriózumként azért így is is érdekes. Karlovy Varyból jelentkezünk.
Legendásan nehéz szülés volt. Terry Gilliam még 1989-ben veselkedett neki először saját Don Quijote-története megfilmesítésének, amit majdnem harminc évig tartó, a filmtörténetben egyedülálló pechszéria követett. A produkció egyszer eljutott a forgatásig Johnny Deppel, de elmosta egy árvíz a díszletet; a megfeneklett forgatásról készült a Lost in La Mancha dokumentumfilm. Egy teljes cikket meg lehetne tölteni a film és rendezője hányattatásaival, még a cannes-i díszbemutató előtt is kétséges volt jogi hercehurcák miatt, bemutathatják-e egyáltalán a The Man Who Killed Don Quixotét. Nem nehéz belátni, hogy a világirodalom hősei közül miért épp Cervantes örökös szélmalomharcot vívó hősével érez lelki rokonságot.
Szóval, itt van, megjött, pedig nem hittük, hogy valaha valóra válik Gilliam víziója. Ilyenkor persze az ember reménykedik benne, hogy mesterművet fog látni, amely megkoronázza a kalandos keletkezéstörténetet, miközben tart tőle, hogy kolosszális katasztrófára fog beülni. Az elkészült film sajnos közelebb áll az utóbbihoz, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy inkább az oda vezető útra fogunk még sok-sok év múlva is emlékezni, mint az eredményre.
A sztoriban a kilencvenes évek teljesen fura és egyedi sztárjától a kétezertízes évek teljesen fura és egyedi sztárja vette át a stafétát, Adam Driver játssza Tobyt, a cinikus és eltévelyedett rendezőt, aki visszatér első filmje, egy Don Quijote-adaptáció spanyol helyszínére. Most reklámfilmet forgat ugyanabból a sztoriból: rémes producerek ugráltatják, és ő is rémesen viselkedik; a régi, fekete-fehér filmjét bezzeg kalandvágyón, helyi amatőrökkel forgatta. Értjük, ugye, bedarálta a hollywoodi gépezet. Mígnem összefut azzal a cipésszel, aki a Don Quijotéját alakította, és annyira azonosult a karakterével, hogy elvesztette valóságészlelését.
A bevezető szakasz csikorogva jut el addig a pontig, amikor „Don Quijote” (Jonathan Pryce) összekeveri Tobyt Sancho Panzával, és buggyant vándorútra indulnak. Gilliamre mindig is a képzelet csapongó szárnyalása volt inkább jellemző, semmint a feszes történetvezetés, a befogadói élményhez hozzátartozik a filmjeinél, hogy veszélyes kötéltáncot nézünk. És azzal az eggyel nem vádolható a rendező, hogy megfáradt öregemberként, kiégve zárta volna le kálváriáját. A totál elszállt, logisztikai rémálomnak tűnő tömegjelenetekbe és agyament ötletparádéba belefér orosz vodkamágnás, arab terrorista, és sokkolóval hadonászó nénike.
Épp csak az a jellegzetesen kaotikus Gilliam-hangnem, ami a 80-as, 90-es évek fordulóján még frissnek és izgalmasnak hatott, most inkább irritáló és fülsértő. Driver hősiesen próbál szerethető és emberi figurát faragni egy alapvetően rém ellenszenves főhősből, Pryce pedig megleli a pátoszt a tragikomikus cipészlovagban, apai-anyait beleadnak, de azzal egyikük se tud mit kezdeni, hogy az idő nagy részében hisztérikusan kell őrjöngeniük. Még így is jobban jártak, mint a többiek: a nőalakok kritikán aluliak, de a férfi mellékszereplők se szerencsések.
A cselekmény egy idő után annyira nonszensz és követhetetlen lesz, ami még Gilliamtől is sok, a legrosszabb pedig az elavult humor, a vásári bohózatba illő, ízléstelen poénok, ahol azon kéne nevetnünk, hogy Toby az álmában gyönyörű nővel smárol, a valóságban viszont egy bárány nyalogatja.
Azért nagy kár, mert a film magjából kicsírázhatott volna olyan, kaotikusságában szép alkotás is, mint A halászkirály legendája, mely szintén téveszmékbe ragadt, sokat szenvedő, mégis optimista kalandorról mesélt. Azokról, akik a sanyarú valóság fátyla mögött a szemmel nem látható szépséget, esztétikai élményt, varázslatos és veszélyes romantikát hajszolják. Kisebb csoda lett volna, ha ezt sikerül nagyszerű formába önteni. Így is az, hogy egyáltalán elkészült.
szerző: Huszár András
A Karlovy Vary-i filmfesztivál ideje alatt a Recorder újságírója tudósít a helyszínről a site-on.
