Papaver Cousins: Bad Writing (lemezkritika)

A Papaver Cousins, azaz Nagy Barnabás és Szendrey-Nagy Olivér énekes-gitárosok zenekara a Bad Writing című, Recorderen dalkommentárokkal debütáló második nagylemezével levetette magáról az eddigi „akusztikus folkduó” címkét és egy nagyívű, klasszikus értelemben vett rocklemezzel jelentkezett. A párossal tavaly decemberben forgott videointerjúnk idején már javában készült a 2017-es Lack Of Lightness folytatása. Kritika.

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2018. május

Stílus: heartlandrock, folkrock

Kulcsdal: Lock And Leave

A Papaver Cousins duó a kétezertizes évek hazai akusztikus zenei reneszánszában tűnt fel a Lone Waltz kiadónál, tavaly megjelent debütlemezük (Lack Of Lightness) az egyik legjobb a színtéren. A kétgitáros-kéténekes felállás legtöbb árnyalatát bemutatták, így alighanem joggal érezték, hogy a dúsabb zenekari megszólalás felé érdemes kanyarodniuk. A Bad Writing részben ennek a fordulatnak a lenyomata, részben pedig a még cizelláltabbá tett akusztikus, szolidan folkrockos dalok tárhelye. És egyik erénye, hogy efféle kétarcúság mégsem jellemzi, játszi könnyedséggel illeszkednek egymáshoz az egyszerű, szívből küldött rockdalok és a néha egészen ihletett, briliáns folkos szerzemények. Még egyértelműen utóbbiak között szerepelnek a lemez kiemelkedő pillanatai (The Clouds Are Moving Fast Here, Favorite Failed Attempt), a szépen gatyába rázódó heartlandrock pedig akkor a megkapóbb, amikor Bruce Springsteen a mindenük (Selfish Enough) – kevésbé, amikor a Pearl Jam (Bad Writing). De hogy megérte az iránymódosítás, és megéri bíbelődni ezzel a hangszereléssel, arra a katarzis felé tartó záró kulcsdal a legjobb példa. 

8/10

Dömötör Endre

A PAPAVER COUSINS KORÁBAN IS FELLÉPETT, ÚTI BESZÁMOLÓJUK ERRE.

a friss lemez: 

valamint a Boyz And Girlz klipje: 

fotó: Vajda Réka
a Papaver Cousins Facebook-oldala