Juana Molina: Halo (lemezkritika)

Juana Molina az argentin kísérleti zene egyik legkiemelkedőbb előadója, hírnevét fokozatosan építette fel az elmúlt bő húsz év és eddigi hat albuma során. Ötvennégy éves kora ellenére mintha még mindig keresné önmagát, legújabb lemezével az eddiginél is jobban kilépett a világzenés folktronica határai közül és még bátrabban kísérletezik.

Kiadó: Crammed Discs

Megjelenés: 2017. május

Stílus: folktronika

Kulcsdal: Paraguaya

Az argentin származású Juana Molina előző albumához, a 2013-as Wed 21-hez képest az idei Halo egy sötétebb, markánsabb és magabiztosabb lemez. Molina megőrizte eddigi erősségeit és fejlődött: még mindig elvarázsol a dél-amerikai hatásaival, de határozottabb, mint valaha, az alapok tompábbak, a kíséret pedig sokszor csupán néhány rövid dallam ismétléséből áll – az album világában az énekesnő hangja az egyetlen mentőöv és iránymutató. De nem hagy elveszni, úgy kalauzol végig a 12 dalon, hogy egy pillanatra sem válik unalmassá – épp ellenkezőleg, hiszen mindig más oldalát mutatja meg: sejtelmesen csavarodik, magát kíséri, a végeredmény pedig sokrétű és összetett, mégis ösztönös és letisztult.

8/10

Varga Zsófia

MOLINÁT MEGNÉZTÜK A 2014-ES POHODA FESZTIVÁLON.

az új lemez:

az album egyik dalát illusztráló experimentális-szürreális rövidfilm: