A Hippikiller Bihari Balázs a kétezres évek elején indult projektje, amelyben különböző korszakokban különböző zenésztársak működtek közre és nincs ez másként a most megjelent harmadik nagylemez, a Totally Disco esetében sem. Dalkommentárunkból kiderülnek az aktuális társak, lent hallgatható a friss lemez, amely címéhez hűen elektronikus, táncos anyag, erős new wave-es ízekkel. Az első Hippikiller-dalra utalva: így jutottunk el a Judas Priesttől a totáldiszkóig.
A Hippikiller első albuma 2006-ban Ten Little Freuds, Ten Little Gonzos, a 2014-es második Mixtape From the Striped Room címmel jelent meg, a mostani Totally Discót már felvezette egy PollyFlow-val közös dal.
És akkor a dalok kommentárjai Bihari Balázstól és egy helyen BoZaNtól:
I’m Still Standing
Nagy Elton John-rajongó voltam mindig is, gyerekkoromban egyik nagynénémnél mind megvolt az összes hetvenes évekbeli klasszikus album, a rádióban pedig mindig szólt a Don’t Go Breaking My Heart. Az I’m Still Standing mindig a fejemben zakatolt valahogy, és amikor elkezdtem vele foglalkozni tavaly november elején, az élet hasonló helyzetet teremtett, mint amiről szól a dal. Nagyjából ez adta meg a végső lökést, hogy változtassak a lemez eredeti koncepcióján – ami eredetileg félig hangoskönyvet takart – és hogy táncközpontúbb, elektronikusabb és elsősorban személyesebb lemezt készítsek. Úgy éreztem, a dal ebben a formában jó felütés lehet. Hát ez lett, klip is készül hozzá Rusek segítségével. Stay tuned.
Mountains
Munkacíme George Michael találkozása Michael Jacksonnal. Valami lecsupaszított diszkószámot képzeltem el, ami fölé az a fajta elnyújtott énektéma kerül, amely jellegzetes nyolcvanas évekbeli sajátosság. Eredetileg gitár és slap basszust is feljátszottam, de kiirtottam, mint ahogy a lemez legnagyobb részén. Németh Robi írta a szövegét.
Last But Not Least
BoZaN: Tehetséges alkotó barátok, közeli és távoli ismerősök elvesztése volt az, ami a dal szövegét ihlette. Az evvel járó olyan kortárs jelenségek is, mint például a digitális hagyaték, az online virtuális lét a halál után.
Wasteland
Talán ez az a dal, ami leginkább a komfortzónán belüli Hippikiller, az ál-rockandroll-gitártémával, monoton dobbal, amit Flóra (azaz PollyFlow - a szerk.) rendkívül szuggesztív, soulos éneke ellentpontoz. Fló elképesztő nagyot énekel itt, mint ahogy egyébként is jó szokása: szerintem ő Magyarország egyik legjobb énekesnője, pont.
Love Is Pain
Önfeldolgozás a tematikába ágyazva, melyet ezúttal én énekelek, MC Fedora pedig vokálozik. Az eredetileg PJ Harvey-s rockszámból anno elektro verzió készült, ebben már tényleg sehol egy gitár, csak elektronika és drop. Is she ready to fly with Sinbad?
Pissed
Itt már a főhős egyre jobban elborul és Najmányi László meglehetősen apokaliptikus és néhol cinikus szövegét citálja.
Theomachia
Egyértelműen a legrégebbi felvétel, hiszen ez eredetileg az 1991-94 közötti NeoDADAEaSt-koncerteken szinte mindig elhangzott. A Theomachia, azaz az Istenek harca, Weöres Sándor "görög" drámakölteménye, mely valóban az ógörög mitológiából merítette témáját, abból az időből, amikor még Kronosz uralkodik, aki apját, Uranoszt megölte, de felfalta három fiát és két lányát, hogy hatalmát bebiztosítsa, ám Zeusz valahogy életben maradt, hogy aztán később beteljesítse sorsát, hogy ő legyen Olümposz ura. Az eredetihez képest a Hippikiller verziójában szöveg nélkül, instrumentális változatban hallható.
Létör
A #engeddel dal hiphopritmusba csomagolva, Szálinger Balázs szövegével. Létör.
a friss lemez:
nyitókép: Rusek
