A legjobb synthwave-számok Bd-209 és Radec szerint

Január 27-én folytatódik az A38 Hajó saját synthwave-sorozata, a Demogorgon Party, ami azzal a céllal vált rendszeres eseménnyé, hogy a nyolcvanas évek és a pixeles konzoljátékok szerelmeseinek, valamint a VHS-beakadásokkal küszködő éjszakai igazságosztóknak állandó alkalma legyen találkozni és együtt bulizni. Illetve hogy a Kavinsky utáni retrowave-nemzedék producerei végre eljussanak Magyarországra – legyen szó a stílust a gonoszabb-döngölősebb végéről megközelítő Perturbatorról (aki április nyolcadikán tér vissza és a lenti képen szerepel), vagy a lebegősebb-romantikusabb Timecop1983-ról. Utóbbiak terén a sorozat két rezidense, Bd-209 és Radec tart eligazítást bevezetővel, a stílus – szerintük – tíz legfontosabb számán keresztül.

A stílus számára a fordulópontot mindenképp a Drive jelentette: a College és Kavinsky a nyolcvanas-kilencvenes évek new wave-jéből/szintipopjából, valamint neonfényes esztétikájából merítő világa és Ryan Gosling ikonikus alakítása a magányos hős szerepében legalább akkorát lökött a műfaj népszerűségén, mint a tavalyi Stranger Things tévésorozat főcímdala. Innen pedig el is juthatunk a hangzás egyik fő jellegzetességéig: a számot jegyző Kyle Dixon és Michael Stein zenekarának, a SURVIVE-nak az első lemeze ugyanis a főleg extrémebb metál körökben (el)ismert Relapse Records-nál jelent meg. Ez pedig nemcsak azért nem meglepő, mert a megkerülhetetlen alapformáció, a Zombi életművét is a kiadó gondozza, hanem mert a kurrens producerek legtöbbje – Perturbatortól Carpenter Brutig – legalább olyan szívesen látott fellépő a Roadburnön, mint egy tetszőleges árkád játékbarlangban. A sátánista és black metálos külsőségeket ugyanis tökéletesen legitimizálja a döngölő, sötét EBM-ből, darkwave-ből, illetve a nyolcvanas évek B-kategóriás sötét sci-fijeinek és horrorjainak szintetizátoralapú feszültségkeltéseiből gyúrt elegy, ami pont annyira tiszteleg John Carpenter és Dario Argento ikonikus filmzenéi, mint Vangelis vagy a Tangerine Dream életműve előtt.

A HAZAI SYNTHWAVE-SZÍNTÉR MÁSODIK JÓTÉKONY CÉLÚ VÁLOGATÁSA.

01. Carpenter Brut - Paradise Warfare

Radec: Szétvisz a szaxofonszóló, zseniális 80s hangzásvilág.

02. GosT - I Am Abaddon

Radec: Az új GosT-lemez, a Non Paradisi zárótétele, annyira gonosz, hogy nincsenek rá szavak.

03. Dan Terminus - Born To Die

BD-209: Bár a remixkultúránál (Highway Superstar: Lean On, Dance With The Dead: Master Of Puppets) még mindig meghatározóbb a filmzenei adaptációk jelenléte a synthwave-ben (lásd: Christine: Escape From New York, Dance With The Dead: Nightmare On Elm Street, vagy Mitch Murder: Terminator), Dan Terminus annyira ráérzett ennek a Lana Del Rey-slágernek a hangulatára, hogy ezzel teljesen új karaktert adott a dalnak is.

04. Tommy '86 - Citymulation (feat. Perturbator) 

BD-209: Tommy '86 tavalyi bemutatkozása úgy kellett a synthwave-nek, mint egy falat kenyér, hiszen a Transhumanism összegzi mindazt, amit érdemes szeretni ebben a hangzásvilágban.

05. Perturbator - Assault 

Radec: Epikus dallamháború robotok és emberek között.

06. Volkor X - This Means War 

BD-209: Az ütem az űr, a szinti meg a háború, ha a Xénia-lázban ez szólhatott volna, ma már minimum a Sabannál lennének a jogok, és Szulák Andrea énekelte volna a Nightcallt.

07. Dance With The Dead - Blind 

Radec: Igazi retro-videojátékbeli bossfight-hangulat, elképesztő dallamokkal. 

08. Mega Drive - Acid Spit

BD-209: Az egyik legagresszívebb synthwave-dal, minden buli kötelező eleme a felhúzással és a lebegős középrésszel együtt. 

09. Raydar - Satan 

Radec: Magával ragad a horrorhangulat, szinte érzed a sorozatgyilkos kését az oldaladban.

10. Night Runner - Invaders 

BD-209: A kedvenc záródalom, miközben ez a Starfighter lemez érdemi nyitódala, de épp emiatt legalább annyira hatásos levezetésnek, mint warm-upnak: a lelki szemeim előtt üres utakat  és a távolból érkező Christine-t látom mindig.

A LEGJOBB RETROWAVE-VIDEOKLIPEK LAZERPUNK! SZERINT.