Primal Scream: Chaosmosis (Lemezkritika)

2013 után jelentkezett ismét lemezzel a Primal Scream, de az akkori frissességet - talán részben a Stone Roses-hoz visszatérő legendás basszusgitáros hiányában - nem sikerült fenntartani, még a fiatalabb generáció bevonásával sem. A zenekar frontembere, Bobby Gillespie ráadásul nemrég koncertbalesetet is szenvedett.

Kiadó: First International / Ignition / [PIAS]

Megjelenés: 2016. március 18.

Stílus: dancerock, happeningpop

Kulcsdal: I Can Change

Ennyit számítana a basszusember, Mani visszakódorgása a Stone Roses-be? Hirtelen más indok nem ugrik be, hogy miért lett két kategóriával gyengébb ez a lemez, mint a három évvel ezelőtti, perfekt More Light. Oké, Bobby Gillespie zenekarát a műfaji kalandozások mellett mindig jellemezte a minőségingadozás is, de hogy erről a közepesebb, mindent bele lemezről miért érdemes mégis szólni, arra a korábbi stíluskavalkádhoz képest is meglepő letérések adnak magyarázatot. Sőt, inkább kérdést vetnek fel: a skizofrén katyvasz helyett miért nem lett az egész lemez olyan easy listeninges, mint amilyen az I Can Change? Vagy olyan pasztorálfolkos, mint a Private Wars? Vagy olyan 80s popos, mint a Carnival Of Fools? Mind izgalmasabb kísérlet lehetett volna.

7/10

Dömötör Endre

A HAIM TAGJAI MELLETT SKY FERREIRA IS SZEREPEL A LEMEZEN, AMIHEZ MÉG KLIP IS KÉSZÜLT.

Maga az album pedig itt hallgatható meg: