Magyarradar - Új Bála

Kovács Gábor a jelenlegi hazai experimentális rockszíntéren virgonckodó  derTANZ freenoisejazzpunk formáció festőművész énekese, aki emellett az utóbbi néhány évben jólesően nyomasztó lo-fi zajtechnót kreál Új Bála néven. Ezt az oldalát fedi itt fel,remek új albuma megjelenésének napján.

Indulás: 2010 körül.

Honnan: Budapest.

Stílus: A zenéim döntő többsége 4/4-ek köré épül, szóval az egyszerűség kedvéért nevezhetjük technónak, bár engem inkább a műfaj 12 inch-en túli vadhajtásai, zsákutcái foglalkoztatnak. Persze szuper lenne egyszer írni valamit, amit mondjuk kiad a Stroboscopic Artefacts vagy az Ostgut Ton, csak azért, hogy lássam, meg tudom csinálni.

Hatások: Egy-két állandó útitárstól (Wolf Eyes, Swans, Scott Walker) eltekintve ez folyamatosan változik. Mostanában szerteszét programozott acid- és industrial technókat pörgetek, mint Beau Wanzer, Maoupa Mazzocchetti, Nochexxx, Ekman. Fél évvel ezelőtt viszont szinte semmi mást nem hallgattam, csak Terrence Dixont - szóval nem vagyok az a kimondottan hűséges típus.

Kiadók: Brain Fatigue, Baba Vanga.

Történet: Már gyerekkoromban is vonzott az elektronikus zenékből áradó elidegenedés érzése, persze ezt akkor még nem sikerült így megfogalmaznom magamnak, csak érzetem, hogy ez olyasvalami, ami rímel az én kis életemre. Aztán középiskolában már rendszeresen hallgattam house és techno zenéket, ösztönösen evickélve a deep house felől a sötétebb electro és acid techno irányába. Úgy hat éve kezdtem el magam is zenét írni, először Abletonban, majd 2013 vége felé vasakra váltottam. Eredetileg képzőművészetet tanultam, zenei ismereteim sajnos megközelítőleg a nullával egyenlőek. Talán éppen ennek köszönhetően engem elsősorban nem a zeneiség, hanem az atmoszférateremtés, egyfajta intenzitás elérése érdekel - ha kell erőszakkal, bármi áron. Ha elmegyek egy koncertre, én is elvárom, hogy a sarokba szorítsanak, hogy a zene képes legyen uralni azt a teret, amiben megszólal, mint egy konkrét plasztikus jelenség. 
A trackek írása nálam meglehetősen hagyományos módon zajlik: elkezdek új patch-eket építeni valamelyik szintiben, majd kitalálni egyfajta dramaturgiát, ha úgy tetszik történetet, ha pedig összeállt a dolog, megpróbálom egyben feljátszani ezeket az ötleteket, majd editálok, ideális esetben minél kevesebbet.

Megjelenések: Abros (2013), Almost Hidden Already Lost (2014), Public Disgrace (2014), 1023 (2014), The Weather And The Priest (Brain Fatigue, 2015), Boka (Baba Vanga, 2016).

Küldetés: Szórakoztatóan groteszk, zsigeri, helyenként bestiális tánczene írása, mely nem próbálja meg elpalástolni a tényt, miszerint nagy közös ügyünk, a humanizmus lejáratása milyen kiváló ütemben halad.

Jövőkép: Az év második felében várható tőlem még egy megjelenés. Ezen túl dolgozgatok egy könyvön, amelynek főszereplője egy hedonista kisfelhő, aki társaival ellentétben nem nagyon repül sehová, mankóval jár, többnyire az utcasarkon szúrja a heroint és a The Fall Live At The Witch Trials a kedvenc lemeze. Ez várhatóan a Brain Fatigue gondozásában lát majd napvilágot.

Mellékprojektek: Céh, derTANZ, The Tommy Krystal Band. De a "mellék-" jelzőt hanyagolnám, mert kissé degradálónak érzem, mindegyiket nagyon szeretem csinálni.

Szexepil: Hű fegyverhordozóim, egy tehén mintás pokróc és egy DSI Mopho szintetizátor, aminek neve is van: Mofóka. Nélkülük nem áll a bál.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Az, hogy emberek energiát, időt, ne adj Isten pénzt nem spórolva segítenek abban, hogy a zeném minél több helyre eljuthasson. Igazán mesebeli érzés, amikor olyan rendezvényeken játszhatok, ahol egy éve "csupán" mint tátott szájú közönség voltam jelen.


Az Új Bála új albuma, a Boka hivatalosan ma jelent meg kazettán, alább végighallgatható, a legközelebbi budapesti élő fellépése május 11-én lesz a Müsziben (Facebook-esemény).

nyitókép: Hirling Bálint/vs.hu