Volt egy bélszín – tőlem meg volt ez a dal: a háttérzene hátteréről

Számít mi szól, miközben eszünk? Nagyon is: az éttermekben azt is befolyásolhatja, mennyit költünk, mit választunk.

Kínait vagy indiait?

A háttérzene hatását évtizedek óta kutatják. Mint egy tudományos cikkben olvasható: „az emberek nemcsak a termék tulajdonságai alapján választanak. Az ’atmoszféra’ egyes esetekben akár fontosabb is lehet, mint maga a termék. Ebbe mindent beleértünk, amit ’érzünk’, bár nem mindig tudatosan.” Így a bolt berendezése, világítása stb. mellett az ott szóló zenét is.

Számos kapcsolatot állapítottak meg a fogyasztás és a háttérzene között. Például ha az utóbbi hangos, gyorsabban végigmegyünk az áruházon, bár nem költünk kevesebbet; a lassú zenétől lelassulunk és többet is költünk. Egy tanulságos francia kísérletben egy átlagos külsejű férfi elkérte a részt vevő nők telefonszámát. (Ők nem tudták, hogy ez a kísérlet része.) Ha csend volt, a nők 28 %-a adta meg neki; ha romantikus dalok szóltak a háttérben, 52%.

Az éttermekről is szólnak kutatások. Egy idei kísérletben öt percet kaptak a résztvevők, hogy tanulmányozzanak egy étlapot 10-10 amerikai, kínai és indiai étellel; közben valamelyik régió zenéje szólt. Hogy melyik, az befolyásolta, hogy az étlapról milyen ételeket jegyezték meg jobban, és mihez kaptak kedvet. Ha kevés idő volt a választásra, a háttérzene inkább éreztette a hatását; a tudattalan befolyás jobban érvényesült. Korábban egy étteremben egyes napokon klasszikus zene, máskor pop szólt vagy csend volt. A klasszikus zenés napokon 10 %-kal többet költöttek a vendégek; a slágerek alig eredményeztek magasabb bevételt, mint a csend.

A magyarokat árérzékenynek szokás tartani. Ám az Artisjus 2013-as felmérésében a megkérdezettek 70 %-a azt mondta: akkor sem menne át egy hasonló, zene nélküli vendéglátóhelyre, ha az olcsóbb lenne. Felük ötven forinttal is többet fizetne azért, hogy neki tetsző zene szóljon. Az italok átlagban 13,3 %-kal drágábbak a zenés helyeken.

Slágerekből nem lesz arculat

A nemcsak háttérzenével, hanem vizuális tervezéssel, sőt, „illatmarketinggel” is foglalkozó nemzetközi cég, a Mood Media hazai vezetője, Kiss László a Recordernek elmondta: olyan „zenei élményt” kell kidolgozni, amely tükrözi a márkát, legyen világcég vagy kisvállalkozás. „Olasz étteremnek többnyire olasz zenei csatornából válogatunk zenét, de más latinos számok is színesítik a hangzást. Egy tipikus magyar étterem csatornakiosztása nagy részben magyar dalokból áll. Fiatalos bárokban dallamos, mai számok adják a repertoár alapját, elegáns helyszín esetén a klasszikus zene is opció lehet.” A streamre épülő Mood Mix szolgáltatás lehetővé teszi, hogy kb. 70-ből öt csatornát keverjenek egy-egy mixbe az éttermek, majd ezt akár negyedórás bontásban egy hétre előre, vagy alkalmi rendezvényhez igazítva tudják programozni. A Mood Mix megengedi a zenék lájkolását, blokkolását: tanulja az étterem „ízlését”.

A Kitto Media az éttermek közül pl. a Wasabinál szolgáltat zenét. A magyar cég vezetője, Olajos Krisztián elmondta: hetente keresik meg éttermek, de elsősorban az érdekli őket, hogy spóroljanak a jogdíjon. A legtöbb étteremnél sokadlagos szempont a háttérzene minősége, és amikor kiderül, hogy a profi megoldás mennyibe kerül, inkább bekapcsolják a rádiót, vagy a YouTube-ról tesznek be zenéket. Olajos Krisztián szerint a jó éttermi háttérzene illeszkedik a kínálathoz; megnyugtatja a vendéget; el kell kerülni, hogy unalmas, vagy hogy túl populáris legyen – hiszen egy helynek nem lehet mindenhonnan szóló slágerekkel saját arculatot adni.

A plusz bevételből jár az alkotónak is

Bár az éttermek által fizetendő jogdíj is szül indulatokat, az alapelv egyszerű: ha a zene növeli a bevételt, jogos, hogy ebből részesüljön az alkotója. Éppen a vendéglátósok és a szerzők összeütközése vezetett 1907-ben a Zeneszerzők és Dalszövegírók Szövetkezete megalakításához. Utódszervezete, az Artisjus volt elnöke, Victor Máté így mesélte ezt: az operettszerzők megunták, hogy zenés felárat fizetnek azért, hogy a saját dalaikat muzsikálja a cigány. „Végigutazták az országot, nagy pezsgős vacsorákat fogyasztottak. Hozta a pincér a számlát: volt egy bélszín, egy pezsgő, egy tyúkhúsleves, az 210 korona. Erre Kacsóh Pongrác elővette a jegyzetét, hogy tőlem meg volt az Egy rózsaszál szebben beszél, a Kukorica közt születtem, az 210 korona, kvittek vagyunk. Ezt sorozatban megcsinálták és kiprovokálták, hogy a vendéglősök bepereljék őket – és megnyerték a pert.”

Ma az Artisjus kb. 12 ezer étteremben szed jogdíjat, amelynek mértékét az elhelyezkedés, a kategória, a nyitva tartás befolyásolja. A két véglet: egy 5 csillagos budapesti étterem napi 1608 forintot is fizethet, egy kisvárosi cukrászda napi 130-at. Az Artisjus és a háttérzene-szolgáltatók 2014-es megállapodása kedvezményekkel igyekszik ösztönözni a magyar zene sugárzását.

Rónai András