Dr. Dre, nem kérdés, a hiphop legsikeresebb, legnagyobb hatású producere, aki ugyan rapperként sem jelentéktelen, de ma már mindezeknél sokkal fontosabb a pozíciója: egyrészt a leggazdagabb figura a műfajban, másrészt – talán csak Jay Z vetekedhet vele – a legbefolyásosabb üzletember is. Igaz ugyan, hogy soha nem volt a legkeményebb gettóarc, mégis gengszterrappel kezdte (a műfajt is, ő maga), 2015-ben viszont már egy világcég ad ki magyarázkodó közleményt egy régi erőszakoskodása miatt. Műfajformáló nyolcvanas évekbeli zenekaráról, az N.W.A-ről a nyáron mutattak be egy játékfilmet, Dre pedig végre kihozta 16 éve várt harmadik szólólemezét, a Comptont. A 35. Recorder magazin címlapsztorija.
Az 1965-ben született Andre Romelle Young, azaz Dr. Dre kanyargós, de logikus utat járt be mostanáig és közben többször is nagy hatással volt a hiphopra. Alapjai és produceri munkái kilométerekről felismerhetők: de sokkal többet tett le az asztalra néhány beatnél, amire beszívva lehet keménykedni. Korai elektrohiphop produkciója után az USA „legveszélyesebb” gengszterrap csapatának, az N.W.A-nek szállította az alapokat, hogy a nyomorgó, bűnben tapicskoló feketék életéről üvöltözzenek rá. Az égő kukák, a fél méter magasra pattogó autók és a lepattogzott festésű verandák világától idővel nagyon messze került: manapság 550 millió dollárra becsült vagyonával a leggazdagabb hiphopban (is) utazó üzletember. Mindehhez vastagon kellett például Snoop Dogg, Eminem, 50 Cent, Xzibit és más kisebb kaliberek menedzselése, saját kiadó indítása és a Beats Electronics fejhallgató-birodalom.
Egyenesen Comptonból
Mielőtt Dr. Dre lett volna, Young nem sok érdekeset csinált: kivéve egy gyereket 17 éves korában, aki csak 20 évvel később kereste fel Hood Surgeon művésznéven, rapperként az akkor már nagyon híres, de soha nem látott apát. Dre a World Class Wreckin’ Cru nevű csapatban állt először színpadra, igaz korábban már rezidensként dj-zett az Eve After Dark nevű klubban. Ezen a helyen futott össze a későbbi DJ Yellával: összedobtak pár demót a klub stúdiójában, de ezekből nem lett semmi. Az electro-hopos, egyáltalán nem kiemelkedő Wreckin’ Cru 1984-1986 között létezett (lokálisan persze műfaji sztárok voltak), és a krú kultúrtörténetileg legnagyobb hozadéka, hogy Dr. Dre stúdiózhatott velük, ugyanis ott ismerkedett össze Eazy-E-vel és Ice Cube-bal is. Ekkoriban, 1987 elején került az amúgy nem sokat keménykedő Dre börtönbe (és legközelebb a gengszterkedéshez), miután rengeteg kifizetetlen autóvezetési bírság miatt bevarrták, a büntetést Eazy-E fizette ki helyette, cserébe annyit kért, hogy Dre csatlakozzon éppen induló kiadójához (ő különben valóban gengszterkedett, drogkereskedéssel kereste meg a lemezcég rá eső negyedmilliós indulótőkéjét).
Az Eazy-E, Dr. Dre, Ice Cube, MC Ren, DJ Yella ötöst bizonyos helyeken úgy sorolják az emberek álmukból felkeltve, mint apáink az Aranycsapat kezdő tizenegyét. Öt év és két stúdiólemez (Straight Outta Compton - 1988, Niggaz4Life - 1991): ennyi kellett az N.W.A-nek, hogy feltegye a nyugati partot a hiphoptérképére és tömegeknek adja el a gengszterrapet. Nélkülük Magyarországnak sem lett volna Ganxsta Zolee és a Kartele, soraiban a gigantikus N.W.A -tetoválással büszkélkedő Dopemannel.
De komolyabbra fordítva a szót: a nyolcvanas évek végén berobbanó csapat nélkül manapság egyáltalán nem így nézne ki a hiphop. Ők indították el azt az utcai, dühösen odamondogató stílust, ami gyorsan népszerűvé vált, és mára fel sem tűnik, ha valaki haragosan elküldi a picsába azt, aki éppen eszébe jut. Meg persze az sem, ha gyilkosságról, bandaháborúról, kábítószerekről, nemi erőszakról és a gettó többi toposzáról szól a szám. Idővel a gengszterrap akkora hullámokat vert, hogy republikánus politikusok kezdtek nyilvánosan aggódni. A rendőrséget basztató előadók szövegeiből idéztek, hogy figyelmeztessenek: az USA veszélyben van a hiphop miatt, mert a bandák ezzel toboroznak és a bűnözés így harapózik el még jobban. Még az elnökjelölt Dan Quayle is felült erre a vonatra, de furcsa mód ez sem repítette a Fehér Házig.
És ami a stílusnál is fontosabb: a társadalmi kommentárnak és a politikus rapnek is Dréék törték az utat. Az ezzel kapcsolatos leghíresebb történet, hogy az 1988-as Fuck The Police című számuk miatt levelet kapott kiadójuk az FBI-tól, amiben kifogásolták a szöveget. Az eset csak újabb lökést adott a bőrszínalapú igazoltatás és a rendőri brutalitás ellen kikelő számnak, amiből így masszív sláger lett, a gettóban pedig harci induló. Innen már nem is olyan nehéz egyenes vonalat húzni a ’92-es Los Angeles-i zavargásokhoz.
Az igazi gengszterattitűd
A Los Angeles legrohadtabb gettójából, Comptonból elindult N.W.A története összefonódott a menedzser Jerry Hellerével is. A ravasz, pénzéhes rókának tartott Heller a hatvanas-hetvenes években olyanoknak szervezett koncertet az USA-ban, mint Elton John és a Pink Floyd, és olyan más, végtelenül fehér előadók körül legyeskedett, mint az ELO. Erről a vonalról talált az N.W.A-re: gyorsan saját zsebébe is, de főleg a Sonyéba nyúlva, Eazy-E-vel közösen megalapította a Ruthless Records-ot, ami néhány platinalemez után már havonta 10 millió dollárt termelt. A hirtelen jött pénzen szinte mindenki összeveszett mindenkivel – amit később Heller számlájára írtak –, először Ice Cube lépett le és kezdett szólókarrierbe, majd 1991-ben Dre-t is elcsábította a korábbi testőr és menedzser-producer Suge Knight: ekkor alapították a Death Row kiadót. Az N.W.A Dr. Dre nélkül teljesen szétesett, Eazy-E 1995-ös halála pedig rányomta erre a „végleges” pecsétet.
Dre, The D.O.C., és Michel’le elcsábítása a Ruthless Recordstól azonban nem volt zökkenőmentes. Suge ehhez elővette a verőembereket és az ólomcsöveket is, a másik oldal pedig a Zsidó Védelmi Osztagot mozgósította. Végül sikerült „meggyőzni” Eazy-E-t és Hellert, hogy bontsák fel a szerződéseket – elindulhatott a Death Row diadalmenete. A lemezcég alapítását Suge Knight és Dre közösen jegyezte, de előbbivel fonódott jobban össze a neve. A korábban amerikaifutballozó, Sugar Bearnek becézett, majd Suge-ra rövidített nevű menedzser/producer balhét balhéra halmozott: a testi sértés volt a specialitása. Az olyan ügyek, mint Vanilla Ice kilógatása egy erkélyről a bokájánál fogva, vagy a barátnője copfjának lenyiszálása még valószínűleg belefértek volna, de később súlyosabb dolgok következtek.
G-funkból jeles, G-life-ból elég(telen)
A sztori igazából Dre 1992-es The Chronic-jával kezdődött, ami amellett, hogy milliós példányszámban ment el, Snoop Dogg karrierjét is elindította. Sőt, egy új stílust, a G-funkot is „feltalált”, ami aztán a korai kilencvenes évek hiphopjának leginkább meghatározó hangzása lett. A korábban géppuskagyors számokat hangszerelő Dre ekkor evezett át a középtempó felé: régi funkszámokat tologatott egymásra, de kínosan ügyelt arra, hogy a végeredmény bólogatható és táncolható maradjon.
1994-ben megjelent a négyszeres platináig gyalogló, Dre producelte Doggystyle, Snoop Doggy Dogg debütáló LP-je. Majd két évre rá jött a kiadó legnagyobb gurítása: megnyerték maguknak a pályája csúcsán lévő 2Pac-et, így náluk jöhetett ki az 1996-os All Eyez On Me. Nem úgy tűnt, mintha bármi megállíthatná a Death Row-t. Csakhogy Suge Knight a legális üzlet mellett alvilági kapcsolatairól és a gengszterkedésről sem mondott le. A Death Row-ról elhíresült, hogy vonzza a zűrös arcokat, a leszerződtetettek között voltak bandatagok is szép számmal, akik akkor jöttek frissen a börtönből (mellesleg 2Pac is ilyen volt). Azért Dr. Drét sem kellett félteni, ő is verte riporternő fejével a falat, és egyéb gyengédségekkel is vádolták, ettől függetlenül kezdett elege lenni a thug life-ból – na meg abból, hogy az eredeti megállapodás szerint az övé volt a kreatív kontroll, Knighté pedig az üzleti, de utóbbi az engedélye nélkül kezdett gyenge előadókat leszerződtetni.
Végül 1996-ban hagyta ott a Death Row-t, miután a cég viszonya egyre jobban elmérgesedett a Puff Daddy vezette Bad Boys-zal. Ennek a torzsalkodásnak lett a vége, hogy Suge és 2Pac kocsijára ráeresztettek egy géppuskasorozatot Las Vegasban, ami utóbbi halálához vezetett. A Death Row éveken belül szép fokozatosan csődbe ment, de Dre fejében ekkor már összeállt a folytatás.
Aztán út a csúcsra - been there, done that
Az Aftermath Entertainmentet ’96-ban már egyedül alapította, és ugyan rögtön az első lemez (Dr. Dre Presents The Aftermath válogatás) mellément – az ezen felvonuló, azóta a jótékony feledés homályába merült rapperek helyett fontosabb volt Dre üzenete: a Been There, Done That kvázi nem szól másról, mint hogy elege lett a gengszterrapből. Ezzel párhuzamosan a keleti part–nyugati part párharcon is túllépett (mellesleg ekkor már éppen a dél kezdett érdekes lenni az Outkasttal) és már olyan New York-i újoncok számait keveri, mint Nas vagy Jay-Z.
Az Aftermath-nek kezdetben nem megy fényesen, de aztán Dre leszerződtet egy detroiti rappert, Eminemet, akinek teljesen a saját kezébe veszi a dolgait. Eminem nem csak fehérségével, hanem sajátos hangszínével (és elképesztő technikájával) is kitűnt a korszak hiphopmezőnyéből, de a sztárságig Dr. Dre vitte: az első sláger My Name Is-től kezdve szinte minden jelentős továbbiban is benne volt a producer keze. A zene ekkor már a G-funktól eltávolodva jóval populárisabb, Dre a szinte észrevétlenül fülbe kúszó, rádióbarát hangzásra törekedett, de a kommersz siker a kritikusoknál sem törte le a nimbuszát, főleg mert hatása, kikristályosodott alapjai meghatározók lettek a következő időszakra.
Saját szólóanyaggal ’99 végéig nem jelentkezett, de az ekkor kiadott 2001 című lemezt majdnem annyira szerette a közönség, mint a hét évvel korábbi elsőt. Persze a második album már messze nem volt akkor durranás, mint a tényleg kultúrtörténeti mérföldkőnek számító The Chronic, viszont az eltalált kislemezslágerek sokáig mentek a zenecsatornákon. A rappelés – ami különben sosem volt Dre erőssége (sőt még sokszor a szövegeit is szellemírók jegyezték) – azonban tényleg egyre kevésbé volt fontos a számára, na meg persze esélye sem volt mondjuk Eminem mellett. Érezhette, hogy kár erőltetni, mert innentől inkább a háttérbe húzódott, és arra figyelt, ami viszont nagyon is ment neki: a produceri munkára. Eve, Busta Rhymes, Mary J. Blige, Gwen Stefani, Warren G (aki féltestvére – ő mutatta be neki Snoopot is), The Game, Raekwon, csak hogy a legismertebbeket soroljuk. De ekkoriban fedezte fel 50 Centet is, akinek megadta a kezdőlökést a gigasláger In Da Clubbal (hogy később mi lett ebből a projektből, azt inkább hagyjuk). Teljesen nyilvánvaló az irány: bátran bevállalt popslágerekkel uralta az időszak divatos hangzását (az általa producelt számok között 17 top 10-es dal volt 1999-től 2005-ig, közte négy No. 1), végérvényesítette, hogy a legnagyobb producerek között a helye – csak mi legyen ezután?
Fejhallgató By Beatmester
Egyrészt az, hogy a régóta stagnáló szólókarrierrel még futni kell egy kört, meg a rengeteg megkeresett pénzzel egy még nagyobb játékteret is jó lenne belakni. 2007 környékén kezdték pletykálni, hogy mégis lesz újabb Dr. Dre-lemez: a harmadik és egyben az utolsó. A már régóta Detox munkacímen futó és minden évben kicsit későbbre tologatott anyagból (a hiphop Chinese Democracy-ja) végül egy nagy semmi lett – amikor már majdnem megjelent, akkor meg olyan béna számok próbálták felvezetni, mint az I Need A Doctor Skylar Grey-jel és Eminemmel. Dre később úgy nyilatkozott, hogy a készülő dalok anyaga nem ütötte meg az ő sztenderdjei szerint a minimumot, úgyhogy ment a kukába az egész. És persze kétségtelen, hogy egyéb zenei közreműködései is háttérbe szorultak a 2000-es évek második felétől (ebben azért része lehetett annak, hogy másodszülött fia 2008-ban meghalt drogtúladagolásban). Egy-két Eminem-rutindarab kivételével a slágerek is elmaradoztak és már csak passzióból dolgozott egy kicsit a régi haverok új dolgain, alighanem ismét megvolt a been there, done that-érzése, jöhetett az újabb kihívás.
Azért kiadója és a hiphop jövőjét még rendbe tette Kendrick Lamar 2012-es leszerződtetésével, és bár indulása óta protezsálta az aktuális – szintén comptoni – ászt, jó érzékkel már eggyel távolabbról figyelte, hogy hol tart a hiphop. Ő eddigre már különben is fejhallgatómárkájának, a 2008-ban piacra vezetett Beats By Dre-nek a felfuttatására koncentrált. Ami olyan jól sikerült, hogy 2014-ben az Apple vette meg 3 milliárd dollárért és tette ezzel az egykori gettósrácot a műfaj leggazdagabbjává.
Mindezek után annál nagyobb meglepetés volt, hogy idén augusztusban mégis megjelent egy új Dr. Dre-stúdiólemez Compton címmel (az új lemezről külön is írunk majd - a szerk.). Na persze az N.W.A történetét feldolgozó Straight Outta Compton című, Ice Cube és Dre által felügyelt filmhez kapcsolt, de önálló stúdiólemezről van szó, amin minden bizonnyal vannak azért az évtizedes Detox-sztoriból méregtelenített dolgok is. A film mozikba kerülésével egy időben élesített lemezzel ugyanaz a probléma, mint a filmmel (aminek sajnos nincs tervezett magyarországi bemutatója egyelőre): művi és túlságosan megcsinált, pedig az N.W.A és a producer-rapper karrierjének legjobb időszaka is ezeknek pont az ellenkezője volt.
De persze ő már inkább üzletember, és miután Puff Daddyt is lehagyta a leggazdagabb hiphop-bizniszcsászár listán, már végképp nem egyszerű hiteles előadónak maradnia. Viszont Dr. Dre általában jól érzi, hogy mit meddig érdemes húzni, és jól tudja, hogy ezt már neki nem is kell erőltetnie. Egész pályáján keményen dolgozott – mint egy gép. Ha slágereket kellett írni, ontotta, ha lemezcéget kellett gründolnia, megcsinálta a legsikeresebb szintig, ha az üzleti életben akarta megmérni magát, nagyon súlyosnak találtatott. Közben meg senki nem piszkálta azért, hogy úgy volt benne a gengszterrap létrehozásában, hogy nem is igazán bűnözött. Senki nem piszkálja túlzottan a nőkkel szembeni erőszakos múltja miatt (erről bővebben majd egy másik cikkben – a szerk.). Mintha még komoly irigyei sem lennének (bár ellenségei biztosan), de Drét jól láthatóan szereti a szakma és a közönség is, akkor is, amikor 20 dollár alapanyagból épít 200 dollárért árult fejhallgatót – a brand és a marketing ereje, ugye. Megvan benne az az emberi tényező, amivel mindezt megússza ez az ötvenéves, megállíthatatlan élő szövet fémvázon.
Suge Knight mondjuk halálra gázolt egy embert az N.W.A-film forgatásán, van, akin nem fog az idő.
Kálmán Attila
(Dr. Dre top 10 produceri munkájával külön folytatjuk majd)
a visszatérő Dr. Dre-album, a Compton az iTunes-on
a film előzetese:
