Komoly albumokkal köszöntött be a nyár: két fergeteges idm-megjelenést és két nagy öreg sokadik, de ezúttal is remek sorlemezét mutatjuk be.
A The Fear Ratio két őstechnós, James Ruskin és Mark Broom kísérleti jellegű gyermeke, az egyértelmű idm-es visszatekintések mellett absztrakt ritmikákat és zajokat alkalmaznak előszeretettel. A Refuge Of A Twisted Soul (Skam, 2015) már a második albumuk, és jelzésértékű, hogy a nagy múltú Skam kiadónál jelent meg: tizenegy felvételnyi tört elektronika mesterséges hangkörnyezetben, a beatek hol a korai dubstep, hol az agyasabb hiphop felé kacsintanak, míg számos téma ihletforrása valószínűleg az Autechre munkássága volt.
Fergetegesen szól, hiánypótló napjaink tucatkiadványokra épülő világában.
Hasonlót vitt véghez a Lakker is, akiknek Tundra (R&S, 2015) című albumát már régóta vártuk, az elmúlt évek ep-i gyakorlatilag korunk egyik legeredetibben megszólaló, legizgalmasabb idm-hangjaként azonosították az ír duót. Melankolikus zongoratémák, kórusok, harangok és számos érdekes elgondolás ölt alakot a lemezen, ami méltó megkoronázása egy hosszabb korszaknak, ráadásul az utóbbi években már külön-külön (Eomac és Arad néven) is kiemelkedőket alkotnak a szerzők, úgyhogy simán lehet, hogy hamarosan újabb kiváló munkákkal állnak majd elő.
ITT MÉG RENGETEG ELEKTRONIKUS ZENEI ALBUMOT AJÁNLUNK ROVATUNK KORÁBBI CIKKEIBEN.
Ugyan különböző neveken az utóbbi időkben is nagy mértékben bővítette diszkográfiáját Matthew Herbert, a The Shakes (Accidental, 2015) azonban mégis kilenc év után lett az első új tánczenei albuma Herbertként, és ahogy az ember elveszik rajta az első számokban, úgy teszi fel magának egyre többször a nyilvánvaló kérdést: ha valaki ennyire jó valamiben, miért hanyagolja azt majd’ egy évtizedig, és ír helyette szinte érdektelen albumokat? Ha bejött a legutóbbi, 2006-os Scale, akkor imádni fogod a The Shakest is, gyakorlatilag a folytatása: végig hasonló ötletek és hangok, rengeteg tetőponttal.
Az amerikai Prurient (aka Vatican Shadow) munkássága is meglehetősen terebélyes, ráadásul most megint egy dupla albummal bővült. A Frozen Niagara Falls (Profound Lore, 2015) saját elmondása szerint romantikus hangvételű anyag, de ettől még tele van zajzuhatagokkal és alkalmankénti hörgéssel, és meglepő módon néha egy gitár is előkerül. Egy kis színtér nagy művészének sokadik munkája ez, ám nagy terjedelme ellenére is érdemes ezzel kezdenie minden ismerkedőnek. Nem a legelborultabb Prurienttől, ugyanakkor az egyik legkiegyensúlyozottabb, legjobb munkája a közelmúltból.
Velkei Zoltán
