Idén negyvenöt éve működik az elektronikus zene úttörő formációja, a Kraftwerk, amely a szűkebb műfaján túlmutatva az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású popkulturális entitása. Munkásságuk jelentőségét mutatja, hogy január végén egy birminghami egyetemen megrendezték az első tudományos konferenciát a Kraftwerkről. Akadémiai fejtegetések helyett mi hazai zenész-rajongóik személyes „dolgozataival” tisztelgünk előttük.
A Kraftwerk mindig is lekötött, mert még a számomra borzasztó dolgaik is csak félig emberi zenének hatottak. A Radioactivity és a Tour de France albumokat rommá hallgattam és játszottam. Az Aerodynamik EP-t, amit egy Kandó FM-es kalózrádiós úr egyszerűen csajozós lemeznek nevezett, szintén méltóképpen elkoptattam az évek alatt. A címadó számot napokig bírtam hallgatni, egyszerűen nincs még egy ilyen szekvencia más zenében. A Kraftwerk egy korábbi korszaka is szembejött velem újra, amikor a Doepfer szintetizátorokat kezdtem el tanulmányozni, illetve amikor egy 70-es évekbeli koncertjüket küldte el nekem Füle Csaba (Orrect), a hangszereim építőmestere.
Ahogy idősödöm, egyre érdekesebbeknek tűnnek ezek a gyakorlataik is. 2004-es budapesti koncertjüket sosem feledem: szép tiszta hangok és képek következtek egymásra, ugyanazzal a hátborzongatóan nem-emberi ízzel.
Batta Róbert (Liquid Limbs)
A Kraftwerk 1970-től a könnyűzene alapvető táptalaja. Tanítómesterek, akik évtizedeken keresztül „leadták a tananyagot", inspirálták tanítványaikat, akikből később szintén nagy tanítók lettek. Ettől vált olyan színessé a 80-as, 90-es évek zenei palettája, és talán több más kreatív művészeti ágazat is. Nincs még egy olyan ritmusképlet vagy hangzásvilág, ami ennyire szerteágazóan beivódott volna a XX. század zenéibe, mint a Kraftwerk munkássága, legyen az mainstream vagy underground. Természetesen a Liquid Limbs „tudományos-elszállós” dallamvilága is többnyire Kraftwerk-behatás, ami aztán keveredik a saját kútfőből érkező ötletekkel. A Kraftwerk megtanított arra is, hogy megfelelő sound design használatával miként tud a kevesebb több lenni egy zenei kompozícióban. Túl sok mindent nem is lehet mondani, maximum még annyit: hálásan köszönöm ezt az életen át tartó élményt!
Fehér Viktor (Kerekes Band)
Évek óta az egyik bevonulózenénk a The Robots, pedig sokan kérdezhetnék, hogy hogyan passzol egymáshoz a Kerekes Band és a Kraftwerk? Ahogy a népi hangszerek, úgy a 70-es évek szintetizátorai is nagyon sok korlát közé szorították a zenészeket: abból kellett kihozni a maximumot, amit az a kezdetleges technika elbírt. Mindig azt vallottuk, hogy olyan zenékből érdemes inspirálódni, amik hangzásban tőlünk a legtávolabb esnek. A Kraftwerk pedig talán az egyik leginnovatívabb zenekar: a sound, a szövegek, a borítók, a megjelenés és a konceptalbumok mind-mind annyira újat hoztak, hogy az csak a Beatleshez mérhető. Személyes kedvencem a Tour de France album, a „Carbo-Hydrat Protein/A-B-C-D Vitamin”-nál líraibb rímpárt pedig még nem nagyon hallottam a könnyűzenében.
Garam Péter (Dr. Beat)
Nekem az egyik kedvenc zenekarom. Tizenkét éves voltam, amikor a Tolcsvai lemezboltban meghallottam "a robotot". Teljesen lenyűgözött. Mint aki főként elektronikus zenével foglalkozom, 25 éve próbálom megfejteni, mitől olyan a The Robots basszusa, amilyen. Idáig még nem sikerült.
Györemix!
Tizenéves fejjel a nyolcvanas években gyakorlatilag kikerülhetetlen volt találkozásom az elektronikus zenével. A rádióállomások áldásos tevékenysége nyújtotta zeneáradatból egyre több szintetizátorvarázsló emelkedett ki és teremtett divatot. Ezen időszakban még mindenevő voltam, de szerencsére néhány év alatt eljutottam az italodiszkós Laserdance-től a new wave-es Depeche Mode-on át a Mantronix electro-rapjéig és akkoriban esett meg velem az a bizonyos „életre szóló” nagy találkozás. Hallottam már Kraftwerk-számokat korábban is, de az 1985-ös Break film electric boogie táncjelenete alatt „első hallásra szerelem”-be estem a Tour de France-szal. Ez a felvétel volt az – és mai napig az elsők közt szerepel, mint a legerősebb electro-láncszem –, amire felfűztem azóta már több százat vinyl-lemez formájában az electro-szakaszomban. Albumszinten viszont a teljesen hibátlan sorlemezeik közül valahogy mégis a walkmanemben kazettán rongyosra hallgatott Electric Café lett az igazi mérföldkő számomra. Valószínűleg mert arra electric-eztem a legtöbbet különböző bulikon. Innentől kezdve a 74-es Autobahnig visszanyúlva tartom mai napig a legnagyobb becsben diszkográfiájuk számomra létfontosságú hat albumát, néhány EP- és maxi-lemezükkel kiegészülve (a 2004-es Aerodynamikig bezárólag) a közel ezres electro-funk / -rap és miami bass gyűjteményem nyitódarabjaiként.
KUTAKODÁS GYÖREMIX! ELKÉPESZTŐ LEMEZGYŰJTEMÉNYÉBEN ITT!
Isu
Furcsa módon, a többséggel ellentétben, akik az elektronikus zenével foglalkoznak nem tőlük indultam, nem ők voltak az első találkozás és nem az ő hatásukra ástam bele magam az elektronikus zene mélységeibe. A 90-es években abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már az általános iskolai évek alatt rengeteg különleges "nyugati" elektornikus zenével találkoztam, többek közt a nagybátyám révén, aki az egyik első erre szakosodott lemezboltjában a techno base-ben tevékenykedett. Az akkori EBM, indusztriál hatására kezdődött a gyüjtői szenvedélyem, ami hamar átcsapott a kazettákról a vinyl-lemezek szeretetébe, hisz izgalmasabbnak találtam egy 2-3 számos maxit egy 10-12 számos albumnál, amiből ráadásul sokkal kevesebb jó is jelent meg adott időn belül. Mikor megtehettem már, hogy Bécsbe zarándokoljunk lemezbeszerző túrákra, akkor találkoztam a detroiti electro vonallal és lehetőségem volt beszerezni a nagy klasszikus ős electro darabokat. Egyből magával ragadott ez a szikár, gépies hangzás és igazán érdekelt, hogy honnan meríthettek, mi is inspirálhatta őket, hisz teljesen elszigeteltnek tűnt az USA, a főleg Európára koncentrálódott e-zenei szcénától. Ekkor kezdtem beleásni magam a Kraftwerk-diszkográfiába tüzetesebben, hisz nyilván már ismertem őket korábban, de annyi más friss impulzus ért, hogy nem volt időm visszamenőleg is gyűjtésbe kezdeni, pláne nem huszonévesen, mikor kétszer is meggondolja az ember, hogy milyen lemezekre költi a pénzét. Egészen eddig. A detroiti zenék hatására értettem meg. mekkora munkát is végeztek ők a 70-es, 80-as években, mekkora hatással is voltak - nem túlzás - az egész emberiség zenei fejlődésére. Végigrágva magam a katalógusukon értettem meg az elektronikus zenei komponálást, az embert a gépek mögött, a munkával társult kreativítást és az eredetiséget. Nem véletlen, hogy 30 év távlatából még mindig megszólalnak a zenéik és egyáltalán nem a megkopottság jut eszedbe, ha őket hallgatod. Rendkívül örvendetes és inspiráló, hogy még mindig aktívak. és ha tehetném, mindenkinek receptre íratnám fel, hogy egyszer élőben nézhessék meg ezeket az ikonokat a színpadon.
Hauber Zsolt
A Kraftwerkkel való első találkozásom egy szürreális élményem. 1980-ban apám egyik hivatásos katona barátjánál vendégségben láttam meg egy különös lemezborítót, az volt ráírva, Trans Europe Express. Kikönyörögtem, hogy meghallgathassam és ott, abban a percben megváltozott az életem. Az elektronikus-pszichedelikus-minimal popzene nálam azonnal betalált. Dobgépek, szintetizátorok, analóg basszus szekvenciák, vokóderek, monoton ismétlődő és lassan építkező zenei formulák. Ezek azóta, 12 éves korom óta képezik a zenei világom alapját. A Kraftwerk ereje a zseniális minimalista zenei megoldásokon túl a sajátos képi világban rejlik. A stilizált képeket diafilmként megjelenítő, mára már háromdimenziós formában látható show hihetetlen, de 41 éve dübörög és meglepő módon alig változott az évek során, mégis ugyanúgy hat. Amikor tehetem, elmegyek Kraftwerk-koncertre, a The Robots, az Aerodynamik, az Autobahn, a Trans Europe Express és minden slágerük felvillanyoz és visszarepít arra az 1980-as napra.
Lazerpunk!
Elektronikus zenészként nem nagyon van választása az embernek: a Kraftwerket szeretni kell és kész. Én azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tényleg a Kraftwerk volt az első együttes, amit elkezdtem hallgatni. Óvodás koromban kaptam meg az első kazettát valakitől, aki tudta, hogy rajongok a robotokért, és onnantól semmi más nem kapott helyet a magnóban. Nehéz felfogni, hogy az első Kraftwerk-albumok megjelenése óta eltelt több mint 40 év, mégsem járt el felettük az idő. A napjainkban milliók által istenített EDM-szupersztárok virtuális csontjait 40 év múlva apró pixelekké őrli majd az idő vasfoga, és még talán az emlékük sem marad majd meg, de a Kraftwerk ember-gépei még mindig büszkén állni fognak, mint egyfajta ősi emlékművek, emlékeztetvén minket arra, hogy nem a gép számít, hanem az ember, aki mögötte áll.
Linczényi Márk (Kolin, Thomas Mark, Antilope Kid)
Miről ismerszik meg a jó zenész? Miben rejlik a karizmatikus előadók ereje? Mitől válik egyikük milliók bálványává, míg másikuk hogyan csúszik elfeledett mélyalkoholizmusba? A válasz pofonegyszerű: a kiállás. Minden zenész sikerének kulcsa a saját kiállása. Gondoljunk csak Iggy Pop zebraszerű kecsességére. David Bowie csibészes eleganciájára. Michael Jackson zaklatott dinamizmusára. És most képzeljük magunk elé a Kraftwerk tagjait. Ahogy állnak. Férfiak. Négy férfi. Ugyanúgy. Csak állnak a férfiak. Nincs a világon még négy férfi, akik úgy tudnának állni, mint ők. Olyan egyszerre. Olyan délcegen. Szinkronban. Szimmetrikusan. Úgy állnak azok a férfiak.
Milkovics Mátyás (Neo, IO)
Csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Új időszámítás indult el az életemben, mikor a 80-as évek vége felé először hallottam az Electric Café című lemezüket. Zenéjükre jellemző a művészi szinten megformált modern, egyedi hangzás, képi világukra a letisztult, futurisztikus design. A Kraftwerk korának leginnovatívabb zenekara. Az elektronikus zene alapköveit tették le. Művészi szintre emelték a popzenét, zseniálisan vetítették előre korunk hangját immár négy évtizeddel ezelőtt. Természetesen a neo zenéjére is nagy hatással voltak. Több dalban is használtam tudatosan rájuk emlékeztető hangszerelési megoldásokat. Felejthetetlen élmény volt 2009-ben a neo-val előttük játszani, a színpad oldalából, pár méterre tőlük néztem végig gyerekkorom idoljainak koncertjét.
APHEX TWIN HATÁSÁRÓL IS VALLOTTAK NEKÜNK HAZAI ZENÉSZEK.
Molnár Kata (Hangmás)
Számomra a Kraftwerkben az a hihetetlen, hogy amíg sokan még hippi-lázban égtek, ők 1970-ben megalapították zenekarukat és elkezdtek az elektronikus zenével kísérletezni. Érdekes lenne visszacsöppenni a 70-es évekbe egy koncertjükre és megnézni, hogy zenéjük és színpadi megjelenésük milyen hatást váltott ki a közönségből. Zenekaromhoz, a Hangmáshoz a Kraftwerk világa közel áll, ezért is örülök, hogy évekkel ezelőtt feldolgoztuk az egyik kedvenc Kraftwerk-számomat, a Das Modelt. Nagyon szeretem ennek a számnak a szintitémáit, bevallom időnként még otthon is el szoktam játszani zongorás verzióban.
Zságer Balázs (Žagar)
A Kraftwerk kétségtelenül a krautrock / kosmische musik legnagyobb úttörője, a mai napig hatással van minden „elektronikus zenészre”. Náluk soha senki nem reflektált aktuálisabban a technológia és a társadalom viszonyára. A szikár analóg szintetizátor-hangzású számaik és a szociálisan érzékeny szövegeik a mai napig megállják a helyüket a kortárs elektronikus zenék között is. A Kraftwerk-számokban visszatérő vocoder rám is nagy hatással volt, számos Zagar-felvételen és koncerteken is használok vocodert. De többek között a Computerwelt album hatására kezdtem el a 80-as években C64-en zenét programozni. Nagy kedvencem még a Das Model, a Die Roboter és az egész Die Mensch-Maschine album is. Pár éve volt szerencsém élőben is megnézni őket, jó volt látni, hogy milyen iróniával kezelik a programozott zenét: a Die Roboter alatt például levonultak a színpadról és csak bábuk álltak helyettük a gépek mögött. Ami igazán lenyűgözött, az a minimalista vizuál, ami egy percig sem volt unalmas – akkor úgy éreztem, hogy ehhez tényleg németnek kell születni.
(X) Hallgasd a Kraftwerk lemezeit bárhol, bármikor a Telekom Music díjcsomagokba foglalt Spotify Premiummal! Részletek: telekom.hu/zene
a sokat emlegetett The Robots/Die Roboter eredeti "klipje":
és a legnagyobb slágerük, a The Model/Das Model videója:
egy némileg legendaromboló amatőr felvétel arról, mit csinálnak a Kraftwerk tagjai a koncerten a konzoljaik mögött:
a BBC friss dokumentumfilmje a Kraftwerkről, kötelező:
