Az aligha kérdés, hogy Sufjan Stevens az elmúlt 15 év egyik legfontosabb és legnagyszerűbb dalszerző-előadója, sőt az sem nagyon kétséges, hogy már most helye van minden idők legnagyobbjai között. Ami kérdés a mindig megújuló, meglepetésekkel jelentkező előadóval kapcsolatban, hogy legközelebb mivel jelentkezik. Nos, most négy és fél évvel az előző nagylemez, az elektronikával játszó The Age Of Adz után egy folkos gyökereihez visszatérő albumot ad ki március 30-án, jövő hétfőn Carrie & Lowell címen - de itt máris végighallgatható a teljes anyag!
Ha valamit felróhatunk Stevens-nek, az mindössze az, hogy a 2005-ös Illinois című csúcsművéig szinte évente adta ki új sorlemezeit, azóta viszont ezzel a mostanival együtt is csak kettővel jelentkezett. Oké, közben azért voltak más dolgai, amivel ki lehetett tölteni a várakozást: 2010 óta például kijött egy második monumentális karácsonyi válogatása (Silver & Gold), meg Sisyphus néven egy Son Lux-szal és Serengetivel közös hiphopos mellékprojekt, de akkor is. Persze, ha tudjuk, hogy 2012-ben elveszítette édesanyját, akkor már árnyaltabb a kép, és persze ez meghatározza a mostani, hetedik stúdiólemezt is, amely valóban visszatérés az akusztikus hangszerekhez és a szolidabb hangszerelésekhez (majdhogynem a 2004-es Seven Swans világa köszön vissza).
A címben édesanyja és mostohaapja neve szerepel, a dalok pedig nem meglepő módon kettejükről, Sufjan gyerekkoráról, gyerekkori oregoni kirándulásokról, anyjával való bonyolult kapcsolatáról és persze ezeken keresztül nagyobb témákról - halál, hit, elidegenedés - szólnak nagyon személyes hangnemben (a Pitchfork interjújában részletesen mesél minderről a dalszerző). A dalok (amelyekben Laura Veirs és S. Carey is felbukkan) viszont a legjobb Sufjan Stevens-színvonalat hozzák, egyszerűségükben is tökéletesek, védjegyes megoldásaiban is üdítően frissek, simán kimagaslók szinte bármilyen mezőnyben.
A Carrie & Lowell az NPR oldalán hallgatható meg.
és a megjelenés előtt közzétett két dal, alig mozgó videókkal: