Na most jó magyarnak lenni! – Rakéta Fesztivál 2014

Biztosan lehetne olyan cikket is írni a Rakéta fesztiválról, ami tételesen végigveszi, hogy milyen volt ez a nap, meg az nap, melyik koncert mennyire volt jó, vagy rossz; csak hát minek? Mert a Rakéta összességében a legfaszább dolog, ami a zenei életben mostanság Magyarországon történik. Egyszerűen hibátlan a maga nemében, nagyon savanyú alaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne érezze magát baromi jól, bármilyen formában is vegye ki a részét a dologból.

Kapásból sokkal szívesebben megy az ember minden nap más bulihelyre, mint sem hogy ugyanazon a bekerített, élhetetlen fesztiválterületen bóklásszon és zabálja a drága, de cserébe undorító hot-dogot. Ráadásul sátorban sem kell aludni, ami ellen csoda, hogy még nem szólaltak fel huminatárius szervezetek. Nincs levegő, megizzadsz, hosszú a sor a pultnál? Akit ez zavar az menjen Händel-maratonra a MüPába vagy mittudomén, mert ezek mind annak a jelei, hogy bomba a buli!

Az idei Rakéta pedig pontosan így zajlott, kint és bent is tömeg minden nap, nem csak azok az arcok, akikkel egyébként kisebb koncerteken jó eséllyel össze lehet futni, oké persze ők is, de még egy csomóan mások is. Lehet, hogy magasabb volt a tumblr-felhasználók aránya a közönségben, mint a teljes magyar lakosságban, de egyáltalán nem béna, belterjes hangulat uralkodott. Nem lehetett azt érezni, hogy mi vagyunk a menő arcok, akik tudják mi a frankó, mindenki más meg normcore szerencsétlen, hanem azt, hogy itt bárki jól szórakozhat, esetleg sokakhoz egyelőre nem jutott még el a fesztivál híre.

Szagos Hörigekkók: Vulkánhörcsög

Terrible Ted: Singularity (Run With The Hounds)

Mutassatok már nekem egyetlen embert, aki képes ellenállni a Szagos Hörigekkók naiv-popjának? Vagy álljon ellent, de akkor jó eséllyel kibólogathatja magát Terrible Teden. A hét különböző helyszín profiljához igazított repertoár már tényleg annyira széles, hogy valami tutira tetszeni fog mindenkinek, amellett persze, hogy más dolgok meg mondjuk nem annyira. Mert persze, itt is vannak rossz koncertek, gyengébb produkciók, de addig lehet bandázni a többi hasonszőrűvel. A többiek is ugyanúgy szánakozva röhögnek az NKA-n, és baromira nem érdekelné őket, hogy mennyi bankjegyben hempereg Geszti Péter vagy Czutor Zoltán, ha nem tudnák, hogy annak a pénznek lenne jobb helye. Hé, NKA: finanszírozhatnátok Alley Catss-turnét, pénzelhetnétek Tumo-triplalemezt, vagy népszerűsíthetnétek óriásplakátokon a Gustave Tigert!

Alley Catss: I See You

Tumo: Megint jönnek

Persze pont attól is ellenállhatatlan a Rakéta, hogy olyanok lépnek fel, akik nem puncsolnak az államnál, és nem kényszerülnek kompromisszumokra nagy kiadóknál, hanem autonóm módon azt csinálják, amit akarnak. Látszik a fellépőkön, hogy élvezik minden pillanatát a koncerteknek, egy iparosmunka-szagú fellépést sem láttam. Az csak a magyar zenei élet beteges működését mutatja, hogy a jól megfuttatott nagy produkciók, és az alulról szerveződő zenekarok között ekkora szakadék van, aminek a csökkentésére halvány próbálkozás is alig van. De ezen a héten emiatt is kevesebbszer jutott eszembe anyázni. A Cézár is lehúzta vasárnap hajnalban a rolót, pont emiatt ott is non-stop mehetett a bohóckodás, rég lehetett ekkorát menni a hét minden napján Budapesten.

Gustave Tiger: Clitoris Crucifix

Tegyük össze a két kezünket, hogy Lang Ádám és Simai Panni (valamint Varga G. András) megszervezte ezt, meg persze ők tudnának még mondani egy sor nevet, akik nélkül nem így nézett volna ki a 2014-es Rakéta. Hallgassátok azokat is, akiket éppen nem jutott eszembe kiemelni, aztán csináljatok zenekart, és a 2015-ös fesztiválon már nyomulhattok is, remélhetőleg egyre nehezebb lesz bekerülni a programba.

Kálmán Attila
nyitókép: Rádler Gábriel (http://radlerg.tumblr.com/)