Magyarradar: Soulwave

Ha az Ivan & The Parazol tisztára korai Rolling Stones, akkor a hét éve működő körmendi Soulwave a magyar Creedence Clearwater Revival, legalábbis a nagy kedvenceikhez hasonló könnyedséggel és tűzzel formáznak dalokat klasszikus (akarjuk mondani: vintage) rock-, blues-, soul vagy éppen folk-sémákból. De ahogy befutott budapesti kortársaik, úgy ez a feljövőben lévő, tavaly már a Petőfi rádió ingerküszöbét is sikeresen megugró zenekar sem full retróban nyomja, hamarosan megjelenő új anyaguk pedig már egyenesen a modern angolszász poprockból merít.

Megalakulás éve: 2007

Tagok: Fodor Máté - ének/gitár, Huszár Ádám - gitár, Bencsics Dávid - basszusgitár, Dr. Lajos Márton - dobok. Puskás Mátyás - billentyű

Stílus: Hippie Rock & Indie Pop

Hatások: Ha a saját ízlésünket vesszük, akkor a delta bluestól kezdve a classic rockon keresztül az alternatív rockig szinte bármi hatott ránk. A zenekar stílusára pedig olyanok, mint a Kings Of Leon, a Needtobreathe, a Kodaline.

Kiadók: Substream Music Group / Überstrom Records (digitális)

Történet: A zenekar Körmenden alakult, és szinte azonnal megjelent az első EP-nk. Bár csak promóciós anyagnak szántuk, nagyon pozitív fogadtatásra talált és ennek köszönhetően szerződtünk a Karmatronic Records-hoz, illetve kezdtünk el koncertezni. Azt ezt követő két év lényegében az első lendület utáni útkeresésről, összeszokásról és koncertezésről szólt. Időközben megnyertük az akkoriban induló Rock TV pályázatát, aminek köszönhetően a Lonely című számunkra forgathattunk videoklipet. Az első EP-n még sokkal inkább érezhető volt a poszt-grunge, illetve az amerikai rádiós rock hatása, viszont ahogy idősödtünk, úgy kezdtünk el egyre inkább visszatalálni a nyersebb zenékhez, amelyek talán még a szüleink lemezeiből maradtak meg hatásként. Így a 2010-ben felvett első nagylemezünk már egy klasszikusabb rock and roll hangzás kegyében született, bár a dalok még korántsem voltak annyira egységesek. A két kislemez közül a Hey Now egy rhythm & blues alapokon nyugvó hard rockos pörgés, míg a második kislemez, az American Dream egy zongorás doo-wop/gospel ballada, és ez a fajta kettősség az egész lemezt jól jellemzi. Bár a fogadtatás ezúttal is kedvező volt, lényegében nem hozott áttörést, és ez, illetve az énekes és a dobos külföldre költözése vezetett ahhoz, hogy a zenekar szünetelni kényszerült. 
Miután Máté hazaköltözött Angliából, új dobossal és basszusgitárossal folytattuk tovább, megtartva a rock and roll alapokat, ám ezúttal már inkább a korai Kings of Leon-féle garázsrockos hangzással ötvözve. 2013 elejétől kezdtünk el újra aktívan koncertezni, olyan zenekarok előtt, mint a Kiscsillag, Péterfy Bori & Love Band, Heaven Street Seven, Anna & The Barbies de még Ganxstával is volt közös bulink, valamint igyekeztünk kijárni külföldre is. Ennek az időszaknak az eredménye lett végül a svéd Substream Recordsnál tavaly megjelent EP-nk, ami ismét egy eklektikus anyag lett (bár ezúttal tudatosan), ugyanis van rajta Hammond orgonás classic rock daltól (Gimme Gimme), James Brown-féle soulon át (Black Woman) az egyszerű indie-folk trappolásig (I Can't Be Loved) minden. Ez az anyag szerencsére nagyobb nyilvánosságot kapott a Petőfi rádiónak köszönhetően, közben húsz koncertet adtunk itthon is és külföldön is, majd idén tavasszal ötállomásos külföldi turnéra indultunk (Németország, Csehország, Ausztria), ami óriási élmény volt - teljesen véletlenül összeraktak minket Prágában az akkor szintén épp külföldön turnézó Run Over Dogs-szal, Magdeburgban pedig egyedüli fellépőként teltházas bulit adtunk, egy olyan helyen, ahol még egy Facebook-eseményt sem csináltak. Azonban pont ezután a turné után döntöttünk hogy, mivel hat évig csak angol nyelvű dalokat énekeltünk, szeretnénk kihozni egy magyar kislemezt, videoklippel együtt, ami remélhetőleg egy újabb mérföldkő lesz a zenekar életében.

Megjelenések: Butterflies EP (2007), One Night Stand album (2010), 1975 EP (2013)

Jövőkép Jelenlegi állás szerint pont annyira vagyunk előtérben, hogy évi 20-30 koncertet tudunk játszani itthon és külföldön, viszont azt leginkább Nyugat-Magyarországon és Ausztriában, Budapesten például egyáltalán nincsenek koncertjeink. Szeretnénk ezen a tendencián változtatni, és a lehető legtöbb emberrel megismertetni magunkat és lassan, de biztosan stabil fesztiválzenekarrá nőni. Az a fajta beindulás, mint ami például az Ivan & The Parazolra jellemző (annak ellenére, hogy elég hasonló dolgok hatottak ránk is) egyenlőre nem mondható el nálunk, mi ehhez kicsit még periférián vagyunk. Talán épp ezért menekülünk előre, hiszen a következő lemezünkön már nem a garázsrock meg a Stones fog dominálni, hanem zeneiségében inkább a modern angolszász folk- és poprock.

Küldetés: A lehető legtöbbet koncertezni, napról napra jobbnak lenni, az új lemezen pedig bebizonyítani, hogy a magyar nyelvű poprock is szólhat aktuálisan.

Mellékprojektek: nincsenek

Szexepil: A dobosunk, Marci gyógyszerészdoktori diplomája aranyat ér.

Legnagyobb eredmény, elismerés: A legutóbbi kislemezünk az I Can't Be Loved négy hónapon keresztül szólt a Petőfin, illetve a tavaszi külföldi turnénkat se cserélnénk el.

a Soulwave első rádiós slágere, az I Can't Be Loved:

a tavalyi EP-ről a fúvósokkal feltüzelt Black Woman:

és a Gimme Gimme élőben: