Mától látogatható ingyenesen (minden szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig) a Rockmúzeum, a magyar könnyűzene múltjának szentelt állandó kiállítás a 13. kerületi RaM Colosseumban. Érdemes megnézni? Elmondjuk - gyors tárlatvezetés a MagyarRock Hírességek Csarnokában.
A Rockmúzeum a hatvanas évek elejétől a rendszerváltásig mutatja be a magyar rockzene történetét korabeli plakátok, fotók, hangszerek, fellépő ruhák és egyéb relikviák segítségével. Rögtön a bejáratnál külföldi sztárok bekeretezett, aláírt képe fogadja a látogatót, Barry Gibbtől kezdve John Mayallig mindenki már most köszönti/üdvözli/csókoltatja a magyar rockmúzeumot – itt valaki nagyon profi munkát végzett.
A csütörtöki megnyitón beszélt az ötletgazda B. Tóth László, továbbá Szörényi Levente, aki két gitárját is felajánlotta, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki elég felkészülten sorolta a hatvanas évek zenekarait a Ventures-től a Hurricanes-ig, és Dr. Tóth József, 13. kerületi polgármester, aki a kerület érdemeit is említette: "lakott itt Szörényi Levente, Tátrai Tibusz, Némethék a Bikiniből, Takáts Tamás. Radics Béláról utcát tudtunk elnevezni."
A rendezvényen megjelent többek között Benkő László, Benkó Sándor, Szörényi Szabolcs, Bródy János, Frenreisz Károly és Závodi János is. A beszédek és a szalagátvágás után pedig feltárult a 810 négyzetméteren kiállított magyar rock örökség.
A Rockmúzeumban kétségtelenül akad pár csemege. Jópofa a korabeli lengyel Edda-plakát: "Wegierska Nowa Fala – EDDA – Metaliczny, Ekscytulacy PUNK-ROCK.” (lásd a nyitóképen) Vagy épp a minden idők legrondább gitárjának megszavazott csehszlovák Jolana elektromos lapgitár. (Ha már itt tartunk, a mexikói mintázatú szovjet Kremona akusztikus dizájnja szintén elég meredek). Az egyik legértékesebb darab Radics Béla szamurájfejes hosszú ujjú pólója, amit akkor is viselt, amikor talán a legikonikusabb fotó készült róla. A pár megsárgult - és igen bájos szövegezésű -szerződés, megállapodás, illetve a rádióból, hallás után fonetikusan leírt angol nyelvű dalszöveg pedig legalább annyira érdekes kordokumentum, mint mondjuk Vörös István kézi készítésű, két és fél kilós páncélingje, amit 1985-ben hordott a színpadon.
Nekem különösen Vértes György fényképei tetszettek. Van pár kép, amit még sosem láttam, pedig egészen klasszikus. Az egyik fotón (lásd jobbra) a Piramisból Som Lajos és Révész Sándor néz ki Som lakásának az erkélyéről, alattuk az utca, háttérben a Vörösmarty tér – komolyan mondom, annyira rock, nekem már olyanok ugrottak be, mint New York City és a Chelsea hotel.
NÉZEGESS TOVÁBBI SOK-SOK MAGYAR ROCKTÖRTÉNETI FOTÓT KECSKÉS MIKLÓS ARCHÍVUMÁBÓL!
Látható még nagyon sok gitár, hangfal és erősítő, kicsit talán túl sok is - néha olyan érzésem volt, hogy ezek egy része leginkább azért van itt, hogy ne legyen üres a terem. Az előtérben van egy hatalmas Budapest térkép, amely a fővárosi beatzenekarok törzshelyeit mutatja 1960-70 között, rajta pontosan megjelölve, hol volt a Danuvia, az Ikarus vagy épp a Bem Rockpart. A térkép előtti képernyőre kattintva meg lehet nézni, melyik utcában állt a klub, mi volt a neve, hogy nézett ki akkoriban. Jól el lehet vele szórakozni, kár, hogy ez az egyetlen interaktívnak mondható kiállítási darab a helyen.
Épp a folyosón nézegetem egy fekete-fehér fotón, hogy Fenyő Miklósnak mennyire menő kabátja volt 1967-ben, amikor elmegy mellettem a fő- és a kerületi polgármester. Véletlenül elkapok egy foszlányt a beszélgetésből: "Ide az unokákat kell elhozni.” Ide valóban el lehet hozni az unokákat, talán el is kell. A Rockmúzeum egy szimpatikus és hiánypótló kezdeményezés, ahol egy rock-bogaras tényleg számos érdekességet, böngésznivalót talál. Modernebb technikákkal, több látványossággal és interaktivitással pedig talán még az unokákat és a kevésbé elhivatottakat is közelebb tudja majd vinni a korszakhoz.
Beszámoló és fotók (a nyitó- és az első kép): Fábián Titusz
