Az öngól végül is ugyanúgy gól. Ricsárdgír: Kill The Koala (lemezkritika)

2023.03.08. 11:05, RRRecorder

Nálunk mutatta be búcsúzó lemezét a Ricsárdgír. A megszokott ricsárdgíres poénok mellett új ötletek is vannak, és persze a legutolsó számban még rúgnak egyet saját magukba. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelent meg.

A Kill The Koala a lezáruló Ricsárdgír-életműből egyértelműen a Rise Of The Koala folytatása. Egyes számoknak jól megfeleltethető párdarabja van, és itt nemcsak a My Horse 2-re gondolok, hanem például a Ciki vagyok – Smackleves önostorozó rapslágerekre. Van több jól működő bulis szám, szintipunk őrjöngés, sok-sok, jól felismerhetően ricsárdgíres poén.

De akadnak újdonságok is. A Nem egy tánc goth himnusz, perfekt Menyhárt Jenő-tisztelgéssel; a Hülye vagy fülbemászó retró, csembalóval és la-la-lázással. A magyar ember munkásmozgalmi dalnak indul, majd átfordul a nemzeti önostorozó hagyomány kisszerűségében nagyszerű folytatásába („az öngól végül is ugyanúgy gól”). Az énekben amúgy itt inkább a lányok a főszereplők, helyesen.

A Ricsárdgír valódi különlegessége nem a humor, hanem a mindent ironizáló szabadságból paradox módon megszülető közösségteremtés – írtam az előző lemezről. Ez tökéletesen megjelenik a búcsúzó dalban: „Annyit mondok, jó volt veletek – Itt vagy még? Ha elmész, vidd már le a szemetet!”

Előadó: Ricsárdgír