Mit tudott kezdeni Antal Nimród a Metallicával? Feldobja a koncertfilmeket egy fikciós szál? Egyáltalán, szükséges-e a műfajhoz a 3D-technika? Klág Dávid kritikája.
Nem vagyok Metallica-rajongó és a Through The Never sem tudott azzá tenni. Nem hiszem, hogy a Metallicának pont rám lenne szüksége, láthatólag egy szempillantás alatt meg tud tölteni egy arénát elkötelezett kemény arcokkal, akikből pillanatok alatt kezesbárány válik, csak James Hetfieldnek feléjük kell fordítani a mikrofont. Antal Nimród ötödik filmje nekik szól és nem nekem. Ők valami végtelenül tökös dolgot fognak látni és baromira fogják élvezni a műsort. Én csak egy csapat idegesítően modoros pozőrt láttam, akik lehet, hogy marhára élvezik, amit csinálnak, csak egyáltalán nem látszódik rajtuk.
A FILM TRAILERÉT ITT NÉZHETED MEG! A FILM ELŐZMÉNYEIRŐL ITT OLVASHATSZ!
Értem én, hogy a Metallica sosem arról volt híres, hogy humorbombákat eregetne a lemezeken – végülis ők voltak azok, akik a Spinal Tap után képesek voltak egy majdnem totálfekete lemezborítót kiadni. Vagy ez humor? A Lou Reeddel közösen felvett Lulu című album egy vicc volt? Attól félek, hogy nem.
Ahogy a Through The Never minden második pillanata is lehetne vicc, kikacsintás, irónia, de sajnos nem az. Nem az benne a teljesen felesleges 3D, nem az benne a valószínűleg beleerőltetett narratív szál. Mert a Metallicának nem volt elég, hogy a grandiózus koncertjét lefilmezzék, kellett hozzá egy legalább nettó 15 perc hosszúságú sztori, ami megpróbálja megragadni az egész koncert hangulatát, sőt, cikibb szót mondok, életérzését. A Dane DeHaan főszereplésével forgatott részek legalább úgy néznek ki, mint a kilencvenes évek eleji videoklipek, amik azzal kerültek be a híradóba, hogy a durva jelenetei miatt csak este 10 után lehetett leadni őket. És amikor az ember egyszer elkapja este 10 után, akkor csak széttárja a kezeit és azt tudja mondani, hogy ennyi? Könnyű lenne ujjal mutogatni Antal Nimródra, de ő itt tényleg bérrendező és nem önálló alkotó lehetett - amikor a stáblistán a sztorinál a magyar név mellett a Metallica összes tagja megjelenik, akkor hirtelen összeáll a kép. Antal Nimród egymaga sosem találna ki egy olyan történetet, amiben egy Trip nevű figura bevesz egy pirulát és elkezd trippelni. Legalábbis nagyon remélem.
Oké, a sztori csak 15 perc a filmből, de milyen a koncert maga? A látvány hibátlan, egyszer hatalmas koporsók ereszkednek le a színpad fölé, egyszer neonkeresztek fordulnak ki a földből, egy jelenetnél olyan a pirotechnika, mintha sorozattűz érné a koncertet (a zenekar tagjai ennél a résznél éppen átöltöznek). Aztán szépen lassan feltűnik, hogy a színpadi műsorba is muszáj volt sztorit szuszakolni: először tönkremegy Hetfield mikrofonja (szerencsére a színpadon van még neki legalább öt), aztán elkezd szikrázni egy hatalmas állvány, végül rosszul sül el az egyik pirotechnikai elem és lángra lobbantja az éppen szerelni próbáló roadie-t. A koncert leáll. A roadie-t hordágyon viszik el. Hetfield azt mondja a közönségnek, hogy megsérült az egyik emberük. Megkérdezi, hogy játsszanak-e tovább? Hát persze, hogy játsszanak. Akkor, amikor fesztiválokon színpadok zuhannak rá építőmunkásokra, kifejezetten szemétség egy ilyen elemet beletenni a műsorba. Ahogy azt is, hogy Hetfield megkéri a többi roadie-t, hogy ha már kisült az aréna hangrendszere a pirotechnikával együtt, pakoljanak a színpad közepére egy csomó erősítőt. Hetfield azt mondja, hogy ez pont olyan, mintha a Kill ‘Em All korában a garázsban játszana. Nem James, ez pont olyan, mintha nem a világ legnagyobb metálegyüttesének énekese lennél, hanem a világ legnagyobb seggfeje.
Metallica: Through The Never
(Picturehouse)
mozikban
rendezte: Antal Nimród
93 perc
2013
a film 'Így készült' doksija, Hit The Lights: The Making Of Metallica: Throught The Never, első rész:
második rész:
harmadik rész:
bónusznak pedig a film címét adó 1991-es Metallica-dal, ahogyan egy hat éves (!) eldobolja:
