Szeptember 30-án jelenteti meg új albumát két amerikai elektronikus zenei producer, a 48 éves Moby és a nála 17 évvel fiatalabb Machinedrum; mindkét lemez passzol ehhez a borongós őszi időjáráshoz, és meghallgatható itt nálunk (akár egymás után is).
Az A Case For Shame és a Wayne Coyne-t közreműködtető The Perfect Life klipdalokkal felvezetett The Innocents Moby tizenegyedik stúdióalbuma. A lemezre végül rákerült tizenkét dalt másfél éves periódus alatt vette fel otthoni stúdiójában az időközben szülővárosából, New Yorkból Los Angelesbe költözött kopasz, szemüveges elektronikus zenész, életében először egy külső producer, a nagynevű Mark Stent bevonásával, és féltucat énekes közreműködővel; a Flaming Lips-frontembere mellett Mark Lanegannel, az indie-folk gitáros-énekes-dalszerző Damien Juradóval, Skylar Grey-jel, Cold Specks-szel és az előző albumán is több számban közreműködő Inyang Bassey-vel. (A férfi vendéghang egyébként szintén új elem.) A zene persze tipikusan mobys, és végig emelkedetten elégikus hangulatba ringatja a hallgatót.
Ami a Los Angelesben született, jelenleg Berlinben élő Machinedrum (Travis Stewart) új albumának hangulatát illeti, azt talán úgy lehetne megfogni: nagyvárosi melankólia. Ezen felül a Vapor City egészét áthatja egyfajta álomszerű atmoszféra, ami nem véletlen, mivel a producer a zenék írásakor egy álombéli várost képzelt el, amelynek az egyes számok a "kerületei". A "városkép" pedig jóval egységesebb, mint az előző, Room(s) című 2011-es albuma; tulajdonképpen hallgatós drum'n'bass blokkokból áll, köztük egy-egy ambient elektronikás terű trekkel, erősen a kilencvenes évek végét megidézve. A lemez végighallgatható a Pitchfork Advance felületén.
