„Amiért ennyi ember tud lelkesedni” – Iain Cook (Chvrches)

Szeptember 23-án, a mai napon jelent meg az év egyik legfelkapottabb zenekarának, a szintipopos skót Chvrches bemutatkozó albuma (The Bones Of What You Believe). Beszélgettünk egyet a ’két férfi+egy nő’-eset trió egyik hím tagjával, Iain Cookkal, aki a kétezres években a jónevű Aereogramme poszt-rock zenekarban, majd az abból alakult The Unwinding Hours-ban gitározott. Innen indítottunk.

- Legutóbbi, Chvrches előtti együttesed a teljesen más zenei világban alkotó The Unwinding Hours volt, ez a formáció most meghatározatlan időre szünetel?

- Igen, mondhatjuk így, hiszen valószínű, hogy valamikor a jövőben még folytatni fogjuk (a korábbi Aereogramme énekes-gitárossal, Craig B-vel közös duóról van szó – a szerk.). Az Unwinding Hours különben sem volt igazi zenekar, csak Craig és én mindenképp szerettünk volna még közösen dolgozni az Aereogramme megszűnése után.

GLOBÁLRADAR ROVATUNKBAN MÁR BEMUTATTUK A CHVRCHES-T.

- Az Aereogramme erős albumokat készített, nyugodtan mondhatjuk, hogy alulértékelt zenekar volt, most viszont a Chvrches-szel megkapjátok a megérdemelt figyelmet, milyen érzés átkerülni ebbe a pozícióba?

- (nevet) Hát igazából nehéz kérdés, mert nem hiszem, hogy bármilyen kezdő zenekar szükségszerűen megérdemel bármilyen figyelmet. De persze nagyon-nagyon jó érzés részese lenni olyasminek, amiért ennyire rövid idő alatt ennyi ember tud lelkesedni. Mindez már csak abból is lemérhető, hogy milyen helyekre jutottunk el nagyon gyorsan. Játszottunk már Norvégiától kezdve Amerikáig nagyon sokfelé.

- Sem a te, sem a korábban az indierockos Twilight Saddel játszó Martin Doherty zenei múltjából nem következett, hogy egyszercsak egy elektropop trióban fogtok zenélni. Régóta lappangott már bennetek ilyen zenei hatás?

- Azt hiszem mindkettőnknél a technológia, az elektronikus eszközök iránti szeretetből táplálkozik ez a hatás. Az Aereogramme-ba én szállítottam a szintetikus és nagyzenekari hangzásokat, de az elektronikus zene igazából már gyerekkoromtól a zenei dns-em része volt. Bár kívülről nem tűnik annak, de mindez természetes fejlődés volt számomra. És ez mindkettőnkre igaz. Annyi év gitárzenekarozás után szinte vágytunk egy ilyen projektre. Már az első közös próbákon megtaláltuk a hangzásunkat, amit a pár héttel később csatlakozott Lauren (Mayberry, a Chvrches énekesnője – a szerk.) hangja kezdett igazán a saját megszólalás felé terelni.

ÉV ELEJÉN A BBC SOUND OF 2013 LISTÁN IS AZ ELŐKELŐ ÖTÖDIK HELYRE KERÜLT A TRIÓ.

- Hogyan születnek a dalaitok? Van fő dalszerző?

- Nincs. Hárman ülünk a stúdióban és egy beat vagy egy akkordmenet indít el egy-egy dalt, amit közösen terelgetünk, mindenki hozzáad valamit. A dallam a meghatározó, amikor mindhárman azonosulni tudunk a dallammal, akkor van meg egy dal, szinte már csak be kell fejezni gyorsan. Nagyon kollaboratív és nagyon gyors a munkamódszerünk. Ihletett állapotban egy óra alatt megírunk egy dalt, és ez nagyon lelkesítő és izgalommal teli. Alig várjuk, hogy dalt szerezhessünk és ebbe az állapotba kerüljünk. Egyáltalán nem úgy dolgozunk, mint a korábbi együtteseinkkel.

- Van egy Prince-feldolgozásotok, ez nagyon jó módja annak, hogy megmutassátok a hatásaitokat. Mit dolgoznátok még fel azért, hogy feltárjátok a közös zenei gyökereiteket?

- Kapásból valószínűleg mindhárman mást válaszolnák erre a kérdésre, de talán valami filmzeneszerű, kora nyolcvanas évekbeli elektronikus zene lenne, amiben kiegyeznénk. Depeche Mode talán? De nem hiszem, hogy őket feldolgoznánk, fura lett volna előttük fellépve eljátszani egy dalukat (a Chvrches több állomáson is előzenekar volt a most zajló Depeche Mode-turnén – a szerk.).

- The Bones Of What You Believe címmel jelent meg a bemutatkozó albumotok. A felvezető kislemezekhez és EP-khez képest cél volt, hogy elkalandozzatok rajta valamerre a hangzásban?

- Mondhatjuk, hogy felfedezünk új területeket is és közben teljesen belakjuk a hangzásunkat. Rajta lesz az összes kislemez, lesznek keményebb számok, lesznek lágyabbak, egyértelműen tágítottunk a kereteinken. Amerikában fejeztük be a lemez utolsó felvételeit, néhány éneksávot vettünk fel El Pasóban, a sivatag közepén. Komoly kihívás volt, mert a felvétel miatt le kellett kapcsolni a légkondicionálót, olyan hangosan működött. Elviselhetetlen melegben kellett dolgoznunk.

- Kijön a lemez, koncertezni fogtok vele, de vannak-e hosszabb távú terveitek?

- Az alapvető cél valóban az, hogy mutassuk be élőben a nagylemezt amennyi helyen és amennyi embernek csak tudjuk. Viszont azt gondolom, hogy a következő albumot már ezen a lemezbemutató turnén elkezdjük írni. Tele vagyunk ötletekkel, folyamatosan születnek az új dalok, aztán meg van egy kis hordozható stúdiónk, minden hangszerünk és eszközünk nálunk lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy sokat késlekednénk a folytatással.

interjú: Dömötör Endre

a Recover EP címadó dalának klipje:

az EP-ről egy másik dalt, a Now Is Not The Time-ot itt egy görkori pályán adja elő a trió: 

ez pedig a Gun című új kislemezdalhoz készült videó: