Manic Street Preachers: Rewind The Film (lemezkritika)

A Manic Street Preachers velünk öregszik, de ez nem jelenti azt, hogy Rewind The Wind című új albuma öreges lenne, sokkal inkább szép. Tíz pontban áttekintettük, hogy miért fontos a wales-i zenekar, sorba vettük és értékeltük eddigi lemezeit - nincs más hátra, mint a friss album kritikája!

Kiadó: Columbia / Sony

Megjelenés: 2013. szeptember 16.

Stílus: akusztikus-elegáns-gitárpop

Kulcsdal: Rewind The Film

„Nem akarom, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, mint én” – ezzel a nem különösebben manics-es, de eléggé erős felütéssel indul a Rewind The Film, megadva az alaphangulatot. A 2010-es Postcard From A Young Man idején félő volt, hogy a Manics-ből végül valamiféle 21. századi Queen válik, felfújt, bombasztikus, és végtelenül üres arénapop-dalokkal. Az új lemezen szerencsére nyoma sincsen dagályosságnak, a nagyrészt akusztikus gitáros, némileg folkos beütésű dalokat helyenként elegáns vonósok és fúvósok egészítik ki. Elektromos gitárszóló összesen egy számban (a 2001-ben elhunyt Skids- és Big Country-gitáros, Stuart Adamson előtt tisztelgő 3 Ways To See Despairben) hallható, de James Dean Bradfield énekesként is a háttérbe húzódik, három számot vendégénekesek uralnak (ezek közül a Cate Le Bon által énekelt 4 Lonely Roads a lemez egyik csúcspontja), szokás szerint kap egy szólóvokált Nicky Wire szövegíró-basszusgitáros és van egy (majdnem) teljesen instrumentális dal is. Harcos politikai kinyilatkoztatások ezúttal sincsenek, egyedül a lemezt záró, retrofuturista szintihangjaival már a következő lemezt megelőlegező 30-Year Warban kapja meg a magáét a néhai Margaret Thatcher, de a főszerep ezúttal a szomorkás visszatekintésé és a befelé fordulásé. A tizenegyedik Manics-lemez nem fog eladási rekordokat döntögetni, új követőket sem szerez a zenekarnak, de a harmincas-negyvenes éveikben járó régi rajongók értékelni fogják, hogy a prédikátorok velük együtt öregszenek. Hogy hol foglal helyet a Rewind The Film a Manic Street Preachers-albumok rangsorában, arra majd néhány év múlva visszatérünk, de az már most biztos, hogy ez a legszebb lemezük a This Is My Truth Tell Me Yours óta.

8/10

Deimanik László

a Richard Hawleyval közös címadó szám videója:

ez pedig a Show Me The Wonder klipje: