Amerikából feltartóztathatatlanul jön már az újhullám, amire Európa is új tehetségekkel válaszol. Izgalmakkal teli a nyárvégi elektronikus tánczenei lemezfelhozatal, Gunnar Haslam, a Blondes duó és Mobach lemeze is végighallgatható cikkünk alján! Nyitóképen a nem annyira szőke Blondes duó.
A brooklyni Ron Morelli L.I.E.S. (Long Island Electrical Systems) kiadóját érdemes mostanában figyelni, ha a négynegyedek dimenziójának legújabb elcsavarodásaira vagyunk kíváncsiak. Az aktuális felfedezettjük egy Gunnar Haslam nevű, szintén New York-i előadó, akinek a Mimesiak (L.I.E.S., 2013) című debütlemeze az analóg kísérletezés jegyében tartalmaz house-t, technót és electrót. Meglepő módon az összeállítás nem annyira kusza és szándékosan széttolt, mint általában a katalógus többi darabja, viszont cserébe a számok nem csak rendkívül összeszedettek, hanem szinte minden hibát nélkülözők. Többnyire azt szokás mondani, hogy a L.I.E.S.-bakelitek bátor kísérletezése EP-nként egy kiemelkedő felvételt eredményez, a többi esetben a megvalósítás nem múlja felül az elgondolást, itt azonban más a helyzet: nem annyira komfortháborgató, de annál jobb zenék tárháza a Mimesiak.
A szintén New York-i Blondes duója is agyasabb house és techno zenéket ír (nem véletlen, hogy az egyre felkapottabb nevű Rvng Intl. az otthonuk), és az új, Swisher (Rvng Intl., 2013) című albumukban alighanem az a legkomolyabb svung, hogy az egész mintha olyan emberek műve lenne, akik szeretik ezeket a stílusokat, de igazából nem nagyon figyelnek a nemzetközi trendekre, sőt, még talán az is megkockáztatható, hogy nem a tánctér inspirálja őket. Hosszú és energikus témák pörögnek több mint egy órán át, felidézve a Kompakt dallamosságát, a Delsin intergalaktikus szintetizátorait és az R&S populárisabb kitekintéseit.
TOVÁBBI SOK, FRISS (FUCK BUTTONS, JAMES HOLDEN, MATIAS AGUAYO STB.) MINIKRITIKA ERRE.
S végül irány Hollandia: az amszterdami születésű Mobach bemutatkozó lemeze, a Cold Rain (Clone, 2013) a nyár egyik kellemes meglepetése. Visszhangokba bújtatott instrumentális techno, légies dubhouse ritmusok, világot tévesztett hiphop, víz alatti electro és padláson porosodó, gyenge hangminőségű, törzsi dobokra épülő pszichedelikus jazz adja az album javát. Mobach-ot nem zavarja, ha megtöri az album ívét, így a Cold Raint a bakelit klasszikus szabályait figyelembe ajánlott hallgatni: minden egyes oldala egy új utazás, így tulajdonképpen négy rövid, közel negyedórás felvonást tartalmaz. Önmagukban elképesztően jók.
Velkei Zoltán
Gunnar Haslam lemeze végighallgatható itt:
a teljes Blondes-lemez:
ez pedig Mobach Cold Rain című lemeze teljes egészében:
