Sör, metál, satöbbi – sörbe mártott zenék

A hűsítő sör és a nyári zenés-táncos mulatságok szoros összefonódását mi sem példázza jobban, mint hogy számtalan „Beer & Music Festival” elnevezésű esemény kerül megrendezésre évről évre a világ legkülönbözőbb pontjain, Kaliforniától Anglián át Lengyelországig, de persze külön megjelölés nélkül is mindenki tudja: ha nyár, akkor sör. A fesztiválszezon hajrájában, az évszak utolsó hosszú hétvégéje és a kenyér ünnepe előtt tekintsük át a folyékony kenyér és a zene legfontosabb kapcsolódási pontjait! Illetve hallgassunk a korsó fenekére a Recorder magazin tizennegyedik számának fókusztémájával, az italdiszkóval!

Sörmetál

Szinte tudományosan bizonyított tény, hogy a zenészek közül a metálosok beerják leginkább a sört. A last.fm közösségi oldalon például a beer metal külön alternatív műfajként van megjelölve, amelynek olyan jeles képviselői vannak, mint a Koorpiklani, a Rhapsody Of Fire vagy a Tankard – utóbbi olyan komolyan is veszi a témát, hogy mind a vicces lemezcímeikben (például Kings Of Beer, The Beauty And The Beer, A Girl Called Cerveza), mind pedig albumborítóikon visszatérő motívumként szerepel a sör (hallgasd: Need Money For Beer). De a metálosok között is vannak nagyon jellemzően sörivók, a black metal, a death metal, a gothic metal és ennek különböző alfajai hangsúlyosan sörös műfajok, de persze a heavy metal is leírható egy nem hivatalos megfogalmazás szerint a következőképp: „a lovag bedübörög Harley Davidsonján, levágja a sárkányt, bedob egy sört, magáévá teszi a királylányt.” Hogy a sör összehozza a metálosokat, arra talán a legjobb példa egy pár héttel ezelőtti kezdeményezés: a tervek szerint pontosan 99 metálzenekar áll össze, hogy elejétől a végéig feldolgozzon egy amerikai népdalt, a 99 Bottles Of Beer című szerzeményt. A ötlet a Fulgora és a Cattle Decapitation nevű együttesek basszusgitárosainak, John Jarvis-nak és a Derek Engemann-nak a fejéből pattant ki, és máris olyan neves együttes tagjait nyerték meg hozzá, mint például a Cannibal Corpse.

Söröskrigli-dalok

A sör amellett, hogy öl, butít és nyomorba dönt, a zenészeket remek számok megírására is készteti. A rekordot valószínűleg a Dead Kennedys tartja, ugyanis a Too Drunk To Fuck dalszövegében 16 sör elfogyasztásáról van szó. Szinte megszámlálhatatlanul sok dal született a zenetörténelem során, amely már címében is a keserű alkohol előtt tiszteleg. És itt már nyugodtan elszakadhatunk a kemény(en habzó) műfaji megkötésektől. Az amerikai indie-rockos Replacements viszonylag korán kezdi az ivászatot Beer For Breakfast című dalában, Tom Waits pedig a kellemeset köti össze a …kellemessel Warm Beer and Cold Woman című szerzeményében. A címet talán az ír Clancy Brothers bonyolította túl a legkevésbé, a sör feltalálójához szóló Beer Beer Beer ódájuk hallatán viszont mindenki azonnal egy jó kis ír kocsmában érzi magát. Valami olyasmiben, mint amiről Nick Cave énekel az O’Malley’s Barban.

Igazi pimasz alkoholos nóta a ZZ Top 1973-as klasszikusa, a Beer Drinkers And Hell Raisers, ami nem véletlenül tetszett meg a Motörheadnek is, olyannyira, hogy néhány évvel később, 1980-ban az azonos névre hallgató EP-n ki is adták a feldolgozást.

Persze a sörözésnek is vannak fokozatai. Míg a posztrockos Mogwai harmadik nagylemezének zárófelvétele, a Secret Pint még csak címében utal egy sunyiban elkortyolgatott pohárka sörre, a Black Flag a Six Pack-ben már utolsó dollárjait is szenvedélyére költi, Beck pedig a Beercan-ben a részegség egy olyan fokát éri el, mikor a világ a feje tetejére áll, és minden rosszra fordul.

A sörivás nehézsúlyú világbajnokai, azaz írek megbolondítva tolják a világos, sötét vagy egészen fekete nedűt, minden idők egyik leghíresebb ivós dalát, a Whiskey In The Jar című tradicionális dülöngélőst a Thin Lizzy tette világhírűvé és természetesen a kiskorsóból whiskey-zésen túl arról a kellemes szokásról is szól, amikor a korsó sörbe egy whiskey-vel teli felespohár is bele-, majd elfogyasztásra kerül.

És hiába a sok legenda a katiról meg a kristályról, úgy tűnik, a fiatalabb elektro-generációban is akadnak még sörivók, erre a legkézenfekvőbb példa a Magyarországra szinte hazajáró Hadouken!, akik három olyan szót választottak dalcímül, ami bármelyik fesztivál jelmondata lehetne: Love, Sweat And Beer.

Hogy a magyar előadóknak sincs szégyenkeznivalója arról persze számos dal tehet. Elsőként talán mindenkinek az ars poeticának is beillő Ossian-klasszikus, a Sörivók ugrik be, de a Fonográf – Szörényi Szabolcs vezetésével – már 1972-ben követelte, hogy Lökd ide a sört! A Beatrice és a Sördal még kézenfekvőnek tűnik, vagy a Bikini-féle Egy láda sör az asztalomon is beszédes, de, hogy a Jazz+Az is sörözött? A Gin, rum, sör, bor szinte mantraként sugallja, amit Tereskova kendőzetlenül fejt ki egy másik szerzeményben: „unikum, sör, rum, kevert, nem értem mért vagyok reggel levert.”

Szomjoltó klasszikusok

De a sört (bármily meglepő) nem csak reklámra vagy dalszerzésre lehet használni, hanem szomjoltásra is. Amihez jól esik egy kis zene. Nos, a zeneiparnak százféle válasza van a százféle sörfajta elfogyasztásához – háttérzeneként. A Best Beer Songs… Ever típusú válogatáslemezek a legelképesztőbb ötleteket kínálják sörözéshez (brit tudósok nyilván azt is kiszámolták, hogy milyen zenére csúszik a legjobban a nedű). Mikor nem épp színpadról színpadra rohangálva nyeljük a túlárazott, felvizezett sörünket, hanem egy meleg nyári délután békésen kortyolgatjuk egy padon, az élmény kimaxolásához érdemes nyugodtabb, chilles vagy akár szörfös aláfestő dalokat választani. Ilyen például a Romantics-féle What I Like About You, hiszen bármilyen nehéz is elképzelni, a szájharmonika hangja és a sör remekül passzolnak egymáshoz. Egy forró nyári délután érdemes mindenképp vidám, dallamos számokat üvöltetni a kertben a YouTube-ról. Egy kis könnyed And She Was a Talking Heads-től (ami tényleg meglepő mód szerepel sok sörös válogatáslemezen), egy kis röhögés a Men At Work Down Under videóján, egy kis rockolás Iggy Poppal és a Lust For Life-fal és egy kis nosztalgiázás a Devóval és a Whip It-tel, és máris kész a tökéletes éjszakába nyúló nyári délután. Aztán persze egy teljesen másik kategória az igazi angolos pubban való sörözés, amihez kora délután folkos piásdalok, este pedig öklöt rázó, korsót emelgető rockklasszikusok passzolnak.

És annyi más, hiszen ameddig a föld kerek, mindig lesz….SÖR!

Biczó Andrea