"Visszaadja a tánczene emberi jellegét" - Giorgio Moroder az új Daft Punk-albumról

Magasabb fokozatra kapcsolt a Daft Punk új albumának május 21-i eljövetelét előkészítő PR-gépezet, és az eddig csak apró morzsánként adagolt információk helyett végre combosabb kontentet kezdtek szervírozni a rajongóknak: elindult a Random Access Memories közreműködőit megszólaltató videósorozat, amelyben először a diszkókorszak egyik legmeghatározóbb producere, egyben a mai tánczene alapjainak lerakásában is jelentős szerepet játszó Giorgio Moroder beszél arról, milyen volt együtt dolgozni a francia duóval. 

Nem túlzás, ha azt mondjuk, azok, akik kicsit is járatosak az elektronikus tánczene történetében, áhítattal fogják végignézni-hallgatni az alábbi nyolc percet, hiszen majdhogynem a teremtő Isten szól hozzájuk. A ma már őszhajú, és a kultikus bajuszától is megszabadult Giorgio Moroder (aki április 26-án lesz 73 éves) a hetvenes évek végén tejesen szintetikus alapokra helyezte diszkózenét - lásd minden idők legjobb diszkószáma, Donna Summer I Feel Love-ja - és ezzel tulajdonképpen a modern gépi-alapú tánczene előfutára volt. A Daft Punk zenéje kezdettől rengeteget merített a klasszikus diszkóból, és a hírek, valamint az eddig hivatalosan kiszivárogtatott összesen fél perc alapján a Random Access Memories úgyszintén a diszkóhangzásra épül. Ezt Moroder is megerősíti az interjú végén, amikor így összegzi az új Daft Punk-albumot: "Én eleve imádom a diszkózenét, ez pedig egy lépés előre. Muszáj volt valami mással előrukkolniuk, ami elektronikus is, tánczene is, de visszaadja az egésznek az emberi jellegét." Moroder azt is elárulta, hogy a lemezen a hangszeres, teli hangzás dominál, illetve hogy ellentétben vele, aki sosem figyelt igazán a részletekre, Thomas Bangalter (a Daft Punk egyik fele) igazi perfekcionista, aki egy ízben például három különböző évtizedből származó mikrofont használt az ének felvételéhez, és amikor Moroder azt firtatta a hangmérnöktől, ugyan kinek fog feltűnni a különbség, a stúdiómunkás annyit válaszolt: rajta kívül senkinek.De most már átadjuk a szót Giorgio Morodernek: