Pluto: Fedélzetre! (albumhallgató és miniinterjú)

A Mese a csillagokról című beharangozó dal után Fedélzetre! címmel jelent meg a Pluto ötödik nagylemeze. Mielőtt mutatnánk az ismét remekül sikerült anyagot, jöjjön egy premier: a zenekar dobosának, Dudás Zsombornak élete első interjúja. A dobosok jobban tudják.

- Mesélj az új lemezről, mik voltak a tapasztalataid?

- A Pluto áttért a barkácsmunkáról az analóg felvételi és lemezkészítési módhoz, ami jót tett a zenekarnak. A zenészek jobban be lettek vonva a munkába, ellentétben a korábbi lemezekkel, ahol még csak kóstolgattuk a studió-munkálat trükkjeit. Most már egy jó hangmérnök segítségével jó anyagot tudunk csinálni 90 százalék tudatossággal. A többi a véletlen dolga, de ennyi kell a rockanrollba.


- Mik ezek a tudatos szempontok?

- Amikor megszólal egy dal a fejedbe, azt nagyjából át tudod adni a hangmérnöknek, és nagyjából tudod, hogy hogyan kell kivitelezni. Nem rúgsz annyi kapufát. Mikor elkészül egy dobsound az instrukcióid alapján, és megkérdi a hangmérnök, hogy: "erre gondoltál?" - akkor azt mondod: "yeah, baby!"


- És mit értesz rockandroll alatt?

- Hát nézz ránk. A sok kis pöcs magamutogató, nagy klipet készítő zenekar mellett ez egy őszinte dolog. A rokkenroll az mindig őszinte. Nem izzadtságszagúan csinálod a dolgot, és nem valami mögöttes szándékkal, karrier, pénz, bármi. Jó, nem mondom, azért az András hajlamos aládolgozni a Petői rádiónak, de még ízléses határokon belül. Ez már a rendszer hibája, aki nem akar elsüllyedni teljesen, az konformizálódik egy kicsit.

 
- Voltak kompromisszumok a rádióbarátság érdekében?

- Hát ezt a szerzőtől kérdezd. Hangszerelésben, feljátszásban nem. A számok három percesek, rövid intrók, sok refrén, kicsi szóló, ez azért recept, lássuk be.


- És tud még újat mondani egy ilyen három perces dal?

- A Pluto nem akar újat mondani. Inkább csak öblöget, idézget.


- Akkor miért ne az eredetiket hallgassuk?

- Hallgasd! Pont ez az! Tudsz mondani egyet is? Elvis óta mindenki idézget. Aztán azt vesszük észre, hogy lesz egy saját íze. Szerintem a Pluto messziről megismerhető. András kapa hangja, amit úgy szeretünk, kicsit beat, kicsit matróz, kicsit vállaltan alter, de mindig Pluto, valószínűleg azért is, mert egy kézben van tartva a dalszerzés és a szöveg. És az arcok is jellegzetesen játszanak.


- Fontosak számodra visszajelzések? Egyáltalán kinek csináltad te ezt a lemezt?

- Magunknak, saját megelégedésemre, na meg aki meghallgatja, de semmiképpen sem a szakmának... az egész mai magyar szakmában erőlködést látok. Mi csak el akarjuk játszani a dalainkat.


Nemes András frontembert is megkérdeztük a lemezről, ő ennyit fűzött hozzá a fentiekhez: "A lemez alapjai a próbatermünkben lettek felvéve, komoly mikrofonparkot kaptunk kölcsön a kiadónktól. Ezúttal az volt a cél, hogy minél élőbb, rockosabb legyenek a megszólalás ne tűnjenek el gesztusok, indulatok a számítógépes szerkesztés miatt. Nem bonyolítottunk túl a dalokat. Ez a becsületes, rájátszások nélküli album mítosza, lásd Let It Be. A producerek mi voltunk Dudás Zsomborral. A dobhangzást teljesen rábíztam. Puha Szabolcs stúdiójában kevertünk, remek szórakozás volt vele utómunkázni, mert rengeteg régi analóg effektje van. Bekapcsolt egy kütyüt, mi meg felordítottunk: hagyd így, ez teljesen Frusciante 1991-ből! Ez meg így tiszta Cure!"

És akkor, íme a Pluto frissen megjelent, ötödik albuma: