Foals: Holy Fire (lemezkritika)

A hét legfontosabb kiadványa egy olyan brit zenekar harmadik albuma, amely zenekar határozott lépésekkel megindult a lehető legszélesebb körű közönségsiker irányába. A Foals Holy Fire című friss kiadványa kapcsán a kérdés csak az, hogy van-e ehhez a lemez teljes hosszán keresztül muníció?

Kiadó: Transgressive / Warner

Megjelenés: 2013. február 11.

Stílus: pop

Kulcsdal: My Number

Érdekes volt megfigyelni, hogy a brit popzene elmúlt tíz évében hogyan vált a Muse a legnépszerűbb stadionzenekarrá, és érdekes megfigyelni azt is, hogy a mostani mezőnyből ki tudja követni Matt Bellamy-ék példáját és hogyan teszi azt. A 2007-08 utáni indie-kifulladás okozta vákuumba eltérő elképzelésekkel, határozatlan lépésekkel betérő Wild Beasts-Foals-Friendly Fires hármas bármely tagjáról el lehet képzelni egy ilyen pályamódosítást, és bár akkoriban egyikük sem tűnt potenciális stadionzenekarnak, mára egyértelműen bármelyikük megléphette volna azt, amit új albumával végülis a Foals lépett meg. A feltételes mód azért persze  indokolt, mert nem véletlen, hogy épp ez az oxfordi kvintett fog jó eséllyel szintet lépni 2013-ban. A keményvonalas rajongók már a 2010-es második albumnál, a Total Life Forevernél elpártoltak, hiszen ez a lemez is elpártolt a 2008-as Antidotes című, matekos, dance-es, Dave Sitek által felügyelt hangzásától. A második album tökéletesen jelezte az irányvonalat, amit a Holy Fire című harmadik beteljesít: epikusabb, himnikusabb, de még ezen az oldalon maradó, olykor nagyon slágeres zene jellemzi.

Már a lemez producerei is jelzik a szándékot, Alan Moulder és Flood a modern big music biztos kezű tudorai, és tényleg, ha háttérben szól (vagy térből kizártan, mint a My Number videójában), akkor nem is olyan nehéz Bonora és társai asszociálni. Jó, persze itt még nem tartanak, de a hatásosság, a jól átgondolt szerkesztés és elsősorban a slágeresség nagyon jó esélyeket teremt a zenekarnak a továbblépésre. A profi felvezető szám (Prelude), az ihletett Inhaler kislemez, majd ezek után az ellenállhatatlan, az-égiek-is-fesztiválhimnusznak-teremtették My Number idején szétrobban a lemez. A folytatásban az új zeneszerzési módszert jelentő dobgépek, színesebben használt szintetizátorok keverednek egy himnikusabb Foals-szal (sok a vonóshangszerelés is), de a hangzást a két producer alkalmanként azért túlpolírozza. Az Everytime ismét csak klasszik együtténeklős dal, hallatszik, hogy tartalékolnak a nyári hangulatokhoz is kislemezeket (Out Of The Woods), de ahhoz, hogy igazán kiemelkedő lemezről beszélhessünk innentől túl sokszor fullad unalomba a dalok második fele, vagy alszik meg a tej az énekes-gitáros-zenekarvezető Yannis Philippakis szájában. Úgyhogy egy erős pillanatokkal teli, összességében azért elég jó lemez a Holy Fire, melyet ugyan nem fogunk úttörő produkcióként emlegetni, de a folytatás még bármit hozhat (a hétközi állás alapján magabiztosan No. 1 pozícióban nyit az album a brit nagylemezlistán).

(a lemez itt végighallgatható)

8/10

Dömötör Endre

a My Number csavaros-koncertes videója:

az Inhaler urbán-misztikus klipje: