Húsz év - 1992: Rave-ismétlés

"Where were you in 92”, vagyis hol voltál te ’92-ben? - szegezte oda a kérdést második albumának XR2 című dalában M.I.A., szállóigét adva a brit rave-aranykor iránti nosztalgiának, amely alá akkor, öt éve, az éppen tetőző nu rave divat adta a lovat. Idén pedig húsz éves lett a Prodigy Experience albuma, ami végképp tökéletes apropó, hogy - 1992 popzenei történéseinek áttekintése keretében - visszajátsszuk az elektronikus tánczene kezdeti időszakának legeufórikusabb epizódját, illetve annak is a vízválasztó pillanatát - rewind 1992-be!

A PRODIGY THE FAT OF THE LAND ALBUMA PEDIG IDÉN 15 ÉVES, ÉREZIK IS AZ ÚJRAKIADÁS REMIXEKKEL.

Az acid house-tól és szerelemdrogtól fűtött 1989-es második Szerelem Nyarát követően virágzásnak indult underground party-szubkultúra az 1990-es évtized virradtával tömegmozgalommá nőtte ki magát Nagy-Britanniában, egymást érték a többezres, -tízezres, kollektív boldogságtengerben úszó bulik (rave-ek), amelyek kiszolgálására beindult az eufória-rohamot triggerelő zenék futószalag-nagyüzeme. Ezeknél a technóból (a detroitiból, mint Derrick May '87-es kultikus száma és az aciddel, EBM-mel kevert belga variánsból), felgyorsított breakbeatekből, felemelő zongoradallamokból, megküldött szubbasszusokból, mániákus hatást keltő szaggatott szintidallamokból, (gyakran) héliumosított diszkódíva-vokálokból, meg mindenféle - nem ritkán egymástól - lopott hangmintákból, primitív eszközökkel, házilag durván összevágott számoknál (amilyen pl. a Shut Up & Dance Sweet Dreams-tuningos Lamborghini-je '90-ből)amúgy sem a hangzás számított, hanem a hatás, hogy a rave-eken pörgesse az ecstasy-nyakaló közönséget.

Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy 1991-ben ezek a breakbeat hardcore-partihimnuszok (pl. a szkreccs-fenomén Danny Breakzet fedő Sonz Of A Loop Da Loop Era Far Out-ja) 1991-ben mindenféle rádiójátszás és komoly médiatámogatás nélkül - leszámítva az MTV Party Zone-t, amelynek akkori műsorvezetője, a holland Simone állítólag az egyik Prodigy-taggal járt abban az időben - pusztán az által, hogy a raverek jelentős számban megvették lemezen, egyszer csak egyre sűrűbben ott virítottak a nemzeti slágerlistán. Ami még ennél is abszurdabb, az előadók szerepeltek a fröccsöntött-pop nagyiparos Pete Waterman The Hit Man And Her című, vidéki diszkókból jelentkező éjszakai tévéműsorában. Egyszerű srácok a maguk DIY-eszközeivel fabrikált zenéjükkel, ha nem is lázítanak, de a rendszerből a saját hippi-utópisztikus "sokkal boldogabb” világukba menekülni vágyó ifjúsági mozgalmat táplálnak, és beszivárognak a mainstreambe - mi ez, ha nem punk!

"Békét és szeretetizmust" hirdet ez a '92-es rave-klasszikus:

Vagy elektronikus punk, ahogyan az (elkövetkező néhány évben a breakbeat hardcore egyik fő bástyájának számító) XL Recordings által szemfülesen leszerződtetett, 1990-ben alakult Prodigy-t definiálták. Liam Howlett csapata a macskanyávogós - és az irányzatban hamar standard elemmé vált, a Second Phase Mentasm című techno-számából kinyert hoover-szintihanggal fújó - Charly-val 1991 augusztusában a lista 3. helyéig szökkent, ráirányítva a széles publikum figyelmét is erre a zenére. Mindezek eredményeként - miközben persze megszülettek a megszelídített crossover rave-számok, mint ’91-ben a Bizarre Inc Playing With Knives-a vagy a következő évben a New Atlantic I Know-ja, vagy az Opus III-féle It's A Fine Day - 1992-ben minden tekintetben a csúcsra járt a breakbeat hardcore zsáner.

Egy dallamos rave-sláger:

Aratott a kislemezlistán, amit nyugodtan nevezhetünk forradalmi jelenségnek: a Kicks Like A Mule-tól (az XL két alapítójától) The Bouncer, a 2 Bad Mice-tól (benne a Moving Shadow meghatározó drum’n’bass kiadót létrehozó Rob Playforddal) a Bombscare, az SL2-tól (Slipmatt és Lime későbbi happy hardcore kulcsfiguráktól) a 2. helyezést (!) elért On A Ragga Trip, a pormaszkos hecc-duó Altern-8-től (egyikük a Hardcore párt színeiben indult, és 4. lett a helyhatósági választáson) az Evapor-8, a két Charly-kaptafára készült kiddie rave opusz (Smart E’s: Sesame’s Treet, Urban Hype: A Trip To Trumpton), aztán Acentől (a Baby D-vel 1994-ben kaszáló Production House label egyik zenei agya) a Trip II The Moon, vagy a Shut Up & Dance-től a majdnem listavezető Raving I’m Raving (a Walking In Memphis feldolgozása, amibe bele is bukott a duó kiadója, mert "elfelejtettek" engedélyt kérni) - és ez csak néhány a sokból. A Prodigy szeptember végén megjelent első nagylemeze pedig az albumlista 12. helyéig (illetve platina státuszig) vitte; az Experience a brit rave suttyóságot és artisztikumot egyensúlyba hozó mesterműveként - máig élvezhető módon -  mindenből a maximumot adja, amit ebből a hangzásból ki lehetett hozni. Sőt, többet is, hiszen nyomokban feltűnik a zenében a drum’n’bass, amelynek magját akkor már elvetették a morózusabb, sötétebb hangzást preferáló producerek. Eközben az ellentábor még agyeldobósabb csapatásra vágyott, így ők egy másik irányt vettek, ami a happy hardcore-hoz vezetett - az elkerülhetetlen szakadás 1993-ban be is következett.

Így nyomta élőben a Prodigy '92-ben:

A breakbeat hardcore-t ugyan újra elővette a nu rave (lásd pl. a Trash Fashion Altern-8-imádatát vagy a Klaxons Bouncer-feldolgozását), aztán reciklálta pár éve a rave breaks hullám, és jelenleg is rendre visszaköszön a partizenékben, de nem véletlen, hogy a húsz évvel ezelőtti számokat lelkesen játsszák a legmenőbb bass music arcok vagy éppen Ellen Allien - ez a rave megismételhetetlen és örök.

Forrai Krisztián