(Fish People/EMI, 2011)
A Recorder Mikulása havat nem is tudott hozni, de – egy hajnali Black Keys-koncertközvetítés és egy Flaming Lips-összeállítás mellett – egy hóról és télről szóló ünnepi hangulatú lemezzel mégiscsak köszönteni tudjuk azokat, akik jól viselkedtek. Akik meg nem, azok is ennek a lemeznek az ismertetőjét kapják tőlünk, hogy az évszak talán legszebb – és alighanem az év utolsó igazán kiemelkedő – albumával garantáltan jó útra térhessenek. Az előzetesen már itt a Recorderen is meghallgathatóvá tett 50 Words For Snow ugyanis a popzene nagyasszonyai között is talán legnagyobb Kate Bush legújabb alkotása (a tizedik a sorban). Bush 1993-ig viszonylag rendszeresen jelentkezett új albumokkal, azonban akkor egy tizenkét éves, főképp gyerekneveléssel töltött szünet következett karrierjében. 2005-ben tért csak vissza a jól fogadott dupla Aerial albummal. Az azóta eltelt lemezmentes hat év tulajdonképpen már nem is tűnt annyira hosszúnak, amikor a dalszerző-zongorista-énekesnő idén májusban egy önfeldolgozásokkal megtöltött albumot adott ki: a Recorderen is bemutatott Director’s Cut az első visszavonulása előtti két lemez (The Sensual World – 1989, The Red Shoes – 1993) dalait „javította ki” és értelmezte újra. Már ekkor sejteni lehetett, hogy Bush egy új sorlemezen is dolgozik, ám figyelembe véve munkatempóját és maximalizmusát igencsak meglepő, hogy a hó és tél témakörében fogant, mindössze hétszámos, de így is 65 perces 50 Words For Snow is még idén megjelent.
Az viszont egyáltalán nem meglepő, hogy mennyire jól sikerült az album. Minimalista, repetitív, billentyűfutamokra és dobokra épülő szellős, hol vonósokkal, hol akusztikus hangszerekkel díszített, végig magával ragadó, hipnotikusan hömpölygő, 7-től 14 percig tartó dalok csokra. Puritánságával igazából páratlan az eddigi karrierben, elkészültének körülményei pedig ehhez hasonlóan egyediek. Bush számára a májusi Director’s Cut volt a nagy projekt, egyáltalán nem önfeldogozás-albumként tekintett arra az anyagra, hanem úgy, mintha vázlatokból építkezve készítene új lemezt. Aztán azon munka befejezése feletti megkönnyebbülésében nyúlt ehhez a már régebb óta fejében keringő ötlethez: dalokat írni a hóról. Tudta, ha a nyárig nem készül el a szerzeményekkel, és nem rögzíti a korongot, nem lesz kész vele a téli szezonra – máskor meg értelmetlen egy ilyennel előhozakodni. Nem akart még egy évet várni, és a határidők inspirálóan hatottak a munkára, sőt nagyon is ihletett állapotba került az énekesnő.
A világ átalakulásának egyik leglátványosabb pillanata, amikor leesik az első hó – Bush érzéki világán keresztül ezúttal erre a transzformációra nyílik ajtó. Nem először, tegyük hozzá gyorsan, hiszen karrierje elején, 1980 novemberében már megjelentetett egy albumok közti kislemezt December Will Be Magic Again címmel – vonzódása nyilvánvaló az évszakhoz. A 50 Words For Snow konceptlemez, de annak minden súlya nélkül, sőt inkább kifejezetten a könnyedség jellemzi, pont mint egy hópehely súlya. Hópelyhek, amelyekből összeáll a Snowflake hógolyója (a tízperces nyitódalban Kate Bush kisfiának, Bertie-nek a csengő hangú énekét hallhatjuk), hópelyhek, amelyekből összeáll a Misty hóembere (ez a 14 perces szám gyönyörű metafora a szerelem sérülékenységére, gyors szertefoszlására), hópelyhek, melyek a Wheeler Streeten hullanak (az Elton Johnnal közös Snowed In At Wheeler Street duett egy időutazásos szerelmi történet meséje), hópelyhek, amelyekből összeállnak a záró Among Angels hóangyalkái. A lemez nagy része zongorára komponált zenéből áll, melyet nagyon finoman kísér a ritmusszekció, vagy éppen vonósok (néha még a kései Talk Talk is eszünkbe juthat). A Recorderen már egy animációs kisfilmmel is bemutatott Wild Man kislemezdal a korong közepén a legtempósabb szám, a címadó felvételben pedig a hangjáról is híres brit színész-dandy, Stephen Fry sorol szibériai kutatóként obskúrus szavakat a hóra.
Ha az 1985-ig tartó Kate Bush-alapkorszak érintethetetlenségét figyelmen kívül hagyjuk, az sem túl kockázatos kijelentés, hogy 1986 óta bizony ez az énekesnő legjobb lemeze. Messze nem karácsonyi album, de kell-e mondani, hogy milyen tökéletes lesz majd az ünnepi szezonban feltenni, és erre a zenére figyelni a meleg szobából az ablakon keresztül a friss fehér tájat? (Ujjak keresztben a friss fehér tájért!)
9/10
Dömötör Endre
különböző filmrészleteket felhasználó rajongói videó a Snowed In At Wheeler Streethez:
