Wilco: The Whole Love

2011.11.03. 09:30, rerecorder

(dBpm, 2011)

Már-már toposz, de ne sajnáljuk ismételni: a chicagói Wilco a kétezres évek, sőt szűkkeblűek se legyünk, az elmúlt tizenöt esztendő egyik legfontosabb rockzenekara. Sokan használják a gitáros-énekes Jeff Tweedy vezette szextettre az „amerikai Radiohead” fordulatot, s bár van benne valami – ugyanúgy intellektuális fétiszenekar, amely széles körben népszerű, mégsem köt művészi vagy egyéb kompromisszumokat – a hasonlat azért mégsem pontos. Az ősz folyamán kiadott, sorban nyolcadik The Whole Love-ot beharangozó I Might kislemez és Born Alone klipdal után maga az album is terítékre került már itt a Recorderen (egy ideig teljes egészében meghallgatható is volt), de most alaposabban is kielemezzük, milyen lett a szerkesztőség egyik kedvenc zenekarának új anyaga.

A korábban több tagcserén átesett, 2004 óta azonban változatlan felállásban működő együttes albumsorozata szinte makulátlan. A még kiforratlan, 1995-ös A.M. után csupa klasszis jön: az alt.countrys dupla Being There (1996), a slágeresebb Summerteeth (1999), a kísérletező Yankee Hotel Foxtrot (2002), a még kísérletezőbb csúcsmű, a Grammy-díjakkal is megszórt A Ghost Is Born (2004) és annak ikercsúcsa, a finomabb Sky Blue Sky (2007), továbbá az ugyancsak jól sikerült 2009-es Wilco (The Album). Mindemellett – ahogy azt a 2010-es bécsi fellépésen is láthattuk – hibátlan koncertzenekarról van szó, mely, egyébként, színpadi életét is gazdagon dokumentálja. Készített már dupla koncertalbumot (Kicking Television: Live In Chicago – 2005), turné-DVD-t (Ashes Of American Flags – 2009), sőt a zenekarvezető-gitáros-énekes Jeff Tweedy szólókoncertkörútját is bemutatta egy hasonló kiadvány (Sunken Treasure: Live In The Pacific Northwest – 2006).

Akár azt is mondhatnánk, tehát, hogy a friss The Whole Love esetében csupán annyi volt a kérdés, jön-e egy újabb príma Wilco-album, kész-passz. Nos, a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Bár a már említett 2009-es lemez is megfelelt a Jeff Tweedyék által maguk felé támasztott magas minőségi követelményeknek, mégis, hosszú idő után az volt az első Wilco-album, mely „egyszerűen csak” jó volt; nem érezhettük nagyon megrázónak, nagyon szépnek, vagy nagyon másnak, mint az előző sorlemezt. Nem történt nagyon semmi, egyszerűen csak megjelent egy jó Wilco-album. Azon túl, hogy egy-egy korabeli lemezkritika is pedzegette a Wilco „apukásodását”, úgy tűnik, Tweedyék is kapcsoltak. Igaz, hogy az előző lemezre is jutott egy krautrockosan hömpölygő szám (Black Bull Nova), ez a mostani album azonban, afféle kifejezett kinyilatkoztatás-jelleggel, egy olyan számmal nyit, amely az A Ghost Is Born-fetisisztáknak, a Wilco kísérletező oldalát kedvelőknek szól. A lüktető dobalapra felhúzott, groove-os, elektronikus, kísérletező gitárhangokkal megpakolt, majd gitárzúzásba torkolló Art Of Almost meg is adja a lemez alaphangját, ami persze nem ezt jelenti, hogy az új album visszatérés lenne az A Ghost Is Born vagy a Yankee Hotel Foxtrot világához. A Wilco ezen a lemezen is többé-kevésbé megmarad a Sky Blue Sky és Wilco (The Album) által kijelölt tradicionálisabb mezsgyén, épp csak ugyanaz a zenei kontextus – a fő csapás, a késői Beatles, hozzá a Neil Young-os folk-rock, soul, rhythm & blues, art-pop – ezen a lemezen frissebben, üdébben, a „csupán jó” kategóriához elegendőnél több és izgalmasabb ötletekkel szólal meg. A nagyjából-egészében „egy sima, egy fordított” mintára épülő albumon tempós számok krosszoznak a lassúk között, és szinte mindegyiket szeretni lehet, nagyon. A Stooges TV Eye című örökbecsűjének elemeit is tartalmazó karcos I Might, a power popos Standing O és Dawned On Me, az „I was born to die alone” sort harapós refrénnel aláhúzó Born Alone, vagy a falzettós, klasszik-soulos ízeket is kínáló címadó dal ugyanúgy szívhez szól, mint a könnyed és szellemes, dixie-s Capitol City, a borongós Black Moon, a finom Rising Red Lung, a Beach Boyst idéző, álomszerű Sunloathe, a George Harrison-os Open Mind, vagy a lemezt hosszan földelő Sunday Morning (Song For Jane Smiley’s Boyfriend).

9/10

Németh Róbert

www.wilcoworld.net

az albumnyitó Art Of Almost élő verziója David Letterman műsorából:

https://recorder.blog.hu/2011/11/03/wilco_the_whole_love
Wilco: The Whole Love
süti beállítások módosítása