„Váltsunk ki valami hatást” – Hangmás

A stúdiólemezeit kétéves időközönként megjelentető budapesti Hangmás zenekar a 2007-es Funeral Party Budapest és a 2009-es Valaki ma este megsérülhet után 2011 őszére érkezett el harmadik anyagához, a Ragadozó című albumoz. A Hangmás vs. MOME Artists Fight szlogennel meghirdetett – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fiatal képzőművészeinek köszöhetően különleges vizuális élményt is ígérő – lemezbemutatóra október 7-én este kerül sor a Merlinben (lásd koncertajánlónkat!). Minda Endre szövegíró-énekessel és Pogár László gitárossal áttekintettük az együttes eddigi  karrierjét.

- 2002-ben alakultatok, de az első fizikai megjelenésetek, a Freak Show EP csak 2006-ban jelent meg. Mit csináltatok közben?

Minda Endre: - Pár évig bezárkóztunk a próbaterembe és számokat írtunk. Volt húsz dal, aminek aztán kiválogattuk több mint a felét, ezekből lett az első lemezünk. Vagy például, mielőtt még megérkezett volna az együttesbe Paul (Paul Schiessler, az osztrák gitáros) és Kata (Molnár Kata billentyűs), én gitáron is játszottam. Aztán azt letettem, mert nem tudok gitározni. Úgy szoktam mondani, hogy 2006-tól van a zenekar, mikor Paul jött, vele megcsináltuk a kislemezt és elkezdtük felvenni a Funeral Party Budapestet. Akkoriban indult be a városban a jó kis éjszakai élet... ami mostanra kifulladni látszik.

Pogár László: - Azelőtt a szervezők nem tudtak mit kezdeni a zenénkkel, beraktak minket egy metálfesztiválra, egy punkfesztiválra, legemlékezetesebb nekem a thrash metal fesztivál volt a Vörös Yukban.

Endre: - Két thrash metal zenekar között léptünk fel. Az emberek csak néztek, hogy ez meg mi a fasz.

- Kik hatottak rátok az induláskor?

Endre: - Tizenéves koromban fedeztem fel magamnak a punk-rockot, ezekből is a korai, ’76-os első hullámos angol zenekarokat szerettem. A spontán energia fogott meg, ami kirobban ezekből a zenékből, az, hogy tényleg azért csinálják, mert nincs más lehetőségük arra, hogy kitörjenek a szar hétköznapokból. Közben nagy Ady Endre-fan is voltam, imádtam a verseit. Ekkor döntöttem el, hogy egyszer zenekarom lesz. Aztán jött a VHK-s korszakom, nagyon szerettem az őrült koncertjeikre járni. Belementem a sámános, pszichedelikus világba, végül a Hangmás előtt hagytam fel ezzel, mert kezdtem teljesen becsavarodni. Akkoriban tombolt mindenhol a drum'n'bass, de tőlem nagyon távol állt. Iggy Pop, a Velvet Underground és persze a Joy Division zenéjébe menekültem. És akkor jött ki az Interpol, a White Stripes és rengeteg rohadt jó új zenekar. Éreztem, hogy ebből lesz valami…

- Hogyan éltétek meg a magyarországi indie robbanást 2007 környékén?

Endre: - Indie robbanásról azért nem beszélnék, ez így túl magasztos. Inkább csak annyi történt, hogy lettek bulisorozatok végre, ahol olyan zenéket játszottak, amiket mindig is szerettem. És ott végre olyanokkal találkozhattam, akik hasonló zenéket szerettek. Megismerkedtünk a gumipopos srácokkal, akik akkor még rengeteg bulit szerveztek. Sok külföldi zenekart hívtak meg, szinte minden héten jött egy-egy kezdő garázs-rock vagy electro együttes, mi meg lehettünk előzenekar. A Süss fel nap!, a Kultiplex, a Sark, a régi Trafó Pince, ezeken a helyeken voltak a legjobb bulik, ahova befért 300-400 ember, és nagyon jó volt a hangulat.

- Hogyan zajlik a dalszerzés az együttesben?

László: - Nálunk nincsen egy dalszerző. Ha bárki hoz valamilyen hangszeren egy témát, mindenki rágódik rajta kicsit, emészti, aztán vagy összejön belőle valami, ami lemezre kerülhet, vagy pedig megy a kukába. Nálunk hat szűrőn kell átmennie egy dalnak.

Endre: - Ezért lehet az, hogy sem az első, sem a második lemezen nem volt olyan sok szám. Az elsőn volt kilenc, a másodikon meg nyolc. Lehetett volna egy lemez is a kettő. Egy ilyen folyamat sokkal lassabb, és mivel nagyjából demokrácia van, nehezebben tudja túlélni egy készülő dal ezt a folyamatot.

- A szövegek hogyan születnek?

Endre: - A szövegeket én írom. Általában a kész dalra. Ha kész a zene és elkezdek rá valamit énekelni, akkor derül ki, hogy ez angolul szól-e jobban vagy nem. Ilyenkor csak szavakkal vagy mondatokkal dobálózom a zenére. Valószínűleg ezért nem vagyunk egy énekcentrikus zenekar, amit nem is bánok. Kaptam is egy csomó kritikát az énekstílusom miatt. Sosem akartam az az énekes lenni, aki mögött áll egy zenekar és lekísérik, amit ő közölni szeretne. A szövegeim mindig személyes élményekből születnek, inkább pillanatnyi hangulatokat adnak vissza, és nem nagyon mesélek történeteket.

- Milyen kritikákat kaptatok?

László: - Állandó kritika volt, hogy a dalaink nem dalszerűek.

Endre: - Nem is vettem ezeket soha magamra. Inkább utáljanak, csak váltsunk ki valami hatást. Annál nincsen szarabb, ha semmilyen hatást nem váltasz ki. Az a halál.

- A Funeral Party Budapest és a következő album, a Valaki ma este megsérülhet között eltelt két év. Mi történt veletek ebben az időszakban?

Endre: - Észre sem vettük, hogy eltelt ez a két év. Egyfolytában koncerteztünk és közben nem maradt abba a dalszerzés sem. Egy zenekar csak akkor zenekar, ha folyamatosan csinál valami újat, mert ha megáll, akkor vége.

- Kiadtatok egy remix EP-t is akkortájt.

László: - Az volt az album beharangozója, rajta volt a Zombie Disco és a Copy-Paste is, a We Are Modernt remixelte Karányi Dani és a Headshotboyz, a Zombie Discót pedig Kőváry Peti.

Endre: - Nekünk egyébként a mai napig a We Are Modern a legsikeresebb dalunk. Ezzel a számmal kerültünk ki Franciaországba a Transmusicales fesztiválra is, 2008 telén.

László: - A We Are Modern rákerült egy nyolc CD-s francia válogatásra, ami eljutott a szervezőkhöz. Stílus szerint válogatták az együtteseket, minket érdekes módon az „elektronikus” CD-re tettek. Egyébként az utóbbi öt év legjobb koncertjeit ott láttuk, fellépett a We Have Band és Jay Reatard is, rajta látszott, hogy 120 százalékon pörög, rá is ment az élete azóta.

- Hogyan fogadott titeket a nemzetközi közönség?

László: - Amikor megérkeztünk első nap a sajtófaluba, már ment a monitorokon a We Are Modern klipje, egy tévés műsorvezető mondta is, hogy a fesztivál slágere ez a dal. Később mentünk a klubkoncertre, egy Kultiplex-méretű helyre, amit meg is töltöttünk, azután meg rohantunk egy másik tévéstúdióba, elképesztő felhajtás volt. A mexikói Rolling Stone magazin csinált velünk interjút!

Endre: - Kész homályzóna volt az egész.

- Az első két Hangmás-lemez között két év telt el. Az új album, a Ragadozó is két éven át készült?

László: - Igen. Nagy lendületet adott, hogy tavaly szeptembertől lett egy saját próbatermünk és emiatt teljesen más tempóban ment a dalszerzés. Két év alatt hoztuk össze a lemezt, de a legnagyobb részét tavaly szeptember óta.

- A Hangmás hangzásában az éles szintetizátorhang a legjellegzetesebb. Ezt mindig is fontos elemnek tartottátok?

László: - Az első lemeznél egyértelműen igen, de nem vagyok annyira biztos, hogy a harmadiknál ez a szintiközpontúság még mindig ennyire erős-e.

Endre: - A szinti a kedvenc hangszerem a zenekarban. Én voltam mindig az, aki nyomatta, hogy legyenek ilyen nagyon hatásos témák. Három dolog indít be a színpadon: a basszus, a szinti és a dob. Ez a három hangszer közvetíti azt az energiát, amitől olyan az egész, mintha áramot vezetnének belém. Észrevettem, hogy már a koncertek előtti beállásnál is megemelkedik a pulzusom és kiszárad a torkom, amikor sor kerül a basszus-dob-szinti hangosítására.

- Használnátok valaha dobgépet?

Endre: - Az új lemez egyik dalában, a Fehér zajban van dobgép, ez egy félig elektronikus, félig élő felvétel, szó szerint. Úgy született, hogy a próbateremben bekapcsoltuk a samplert és elkezdtünk játszani rá.

László: - A szintiken közben ment a csavargatás.

Endre:- Ez tartott vagy fél órán keresztül, eléggé belemélyedtünk, és mivel nagyon jól szólt, kitaláltuk, hogy legyen ez a dal egyik fele, a másik fele pedig teljesen élő.

- Akkor nem fogtok elektronikus irányba elmenni?

László: - Nem. De pont most az interjú után jön hozzánk Gergő (Kabai Gergely, basszusgitár – a zenekar másik Gergője pedig Török Gergely dobos), ma kapott kölcsön egy elektronikus dobot, azt kipróbáljuk, hátha látunk benne fantáziát.

Endre: Én pont a napokban gondolkoztam, hogy a jövőben valami hangszeren játszanék, ez a dob pont jó lenne. A VHK-s korszakomban nagyon imádtam az üstdobot. Na ennek az elektronikus változatát rég szeretném kipróbálni. Évek óta tervezem, hogy veszek egy octapadot, de eddig halogattam.

- A szövegírás hogyan alakult nálad az előző album óta eltelt két évben?

Endre: - A harmadik lemezen szerintem sikerült sokkal személyesebb szövegeket írnom, mint eddig. A színpadot mindig is arra használtam, hogy – most ez eléggé fellengzősen fog hangzani, de nem találok jobb szavakat – megküzdjek a saját démonjaimmal. Kiüvölteni, kimozogni, kiadni az energiát – erről szól ez az egész, és most a szövegekkel is hasonló történt. Néhány kivétellel mind a tíz egy-egy olyan helyzetben jött, amikor éppen szembe kellett néznem valamelyik ilyen belső ragadozóval. Az eddigi két lemezünkön is hasonló történt, de most először döntöttem el, hogy tényleg kirángatom magamból ezeket a dolgokat, hogy végleg leszámoljak velük.

- Milyen külső inspirációkat engedtek be a zenétekbe?

Endre: - Általában dobtémákkal szokott az lenni, hogy meghallok valamit, ami megtetszik, és valami hasonlót szeretnék. Nagyon sok filmzenét hallgatok mostanában, az Engedj be! (Let The Right One In) és Az ajánlat (The Proposition) soundtrackjét. Ezek nagyon meg tudnak fogni.

László: - Amiket mostanában megint sokat hallgatok, az Nick Cave, a White Stripes, a Dead Weather. Ezek inkább blues-közeli zenék, az a műfaj engem mindig is vonzott, a mi zenénknek viszont köze sincs a blueshoz.

- Nem vagytok főállású zenészek. Szerintetek azok lesztek valaha?

Endre: - Én nem is akarnám azt. Sokkal nagyobb szabadságot ad, hogy szerelemből csináljuk. Nem vagyunk kényszerítve, hogy megfeleljünk külső elvárásoknak. Nem kell megerőszakolni magunkat, hogy olyan cuki dalokat írjunk, amit biztos játszik majd a rádió, és akkor majd játszhatunk pálinka- és kolbászfesztiválokon… Csak olyan dalokat írunk, ami nekünk tetszik, és reméljük, hogy ez a rajongóinknak is tetszeni fog. Ez a harmadik lemezen még inkább hallható lesz. Lesznek rajta olyan Hangmás-számok is, amik akár az előző lemezre is felférhettek volna és lesznek olyanok, amik nagyon különbözőek. Megpróbálunk kicsit kitörni azokból a keretekből, amik közé beszorítottuk magunkat. Hogy mi vagyunk az a bulizenekar, amelyik csak élőben jó.

- Hogyan fogjátok terjeszteni az új albumot?

László: - Alexandra könyvesboltokban. A terjesztés Budapesten szinte nem létező fogalom, két tisztességes lemezboltot tudnék mondani, ami még működik. A harmadik lemez is szerzői kiadásban fog megjelenni, tárgyaltunk kiadókkal, de az ajánlatokat mérlegelve arra jutottunk, hogy inkább maradunk függetlenek.

Endre: - Szerintem mi vagyunk az egyetlen zenekar a színtéren, amelyik tényleg független és eljutott a harmadik lemezéig. Nem tudom, lehet, hogy tévedek. De erre a függetlenségre egyébként büszke is vagyok.

- Mire számítsunk a Ragadozó lemezbemutatóján?

László: - Nem akartunk szokásos lemezbemutatót tartani, ezért fiatal képzőművészek installációiból és vetítéseiből álló, a Merlin belső terét teljesen átalakító kiállítással kötjük össze a koncertet. Annyit mondtunk nekik, hogy az este koncepciója a ”ragadozó” legyen.

Endre: - Mindig is érdekelt, hogy egy dalszövegem hogyan jelenne meg fizikai formában. Most majd kiderül, hiszen hat dalszöveget kiadtunk képzőművészeknek, hogy azok alapján alkossanak egy-egy tárgyat. És még mi sem tudjuk, hogy ezek a tárgyak hogyan fognak kinézni.

interjú: Klág Dávid

a lemezbemutató Facebook-eseményoldala:
http://www.facebook.com/event.php?eid=270136419664154

a zenekar honlapja:
www.hangmas.hu

az első Hangmás-albumról való We Are Modern klipje 2008 elejéről:

a második lemezen szereplő Katonák voltunk című dal videója 2010-ből:

a Ragadozó album Darabokban című számának klipje 2011 tavaszáról:

a lemezbemutató koncert beharangozó kisfilmjei: