A KHT10 e heti playlistjében több olyan előadó is szerepel, akik szeretik a hatvanas éveket vagy a garázs-rockot, illetve a kettőt együtt. Aztán találkozhatunk az egyik legszebb hangú énekessel, akivel Sufjan Stevens valaha is összefutott, és három elképesztő koppintásnak is fültanúi lehetünk: az egyik előadó Pete Doherty, a másik Alex Turner, a harmadik Karin Dreijer énekhangját próbálja egy az egyben lemásolni. A tíz dal itt rögtön meg is hallgatható, a Takashi Miyaki nevű titokzatos kaliforniai formációtól pedig egy művészi fekete-fehér videoklipet is mutatunk.
Chris Devotion & The Expectations: Tell The Girl
Emlékszik még valaki a négy évvel ezelőtt feltűnt Rumble Strips matrózénekhangon előadott lelkesítő soulos-rock’n’rollos – leginkább a Dexy’s Midnight Runners együttest megidéző – dalaira? Ha nem, akkor Glasgow-ból jött Chris Devotion most gondoskodik arról, hogy eszünkbe jusson. Az énekhang nagyon hasonló, a rock’n’rollos megközelítés is, bár soul éppen nincs benne, de a lelkes, ökölrázós refrénnel kísért, néhol a korai Clash-re emlékeztető zene mindenért kárpótol. Debütáló album valamikor jövőre.
The Beets: Doing As I Do
Uruguayból elköltözni New Yorkba, annak is Queens negyedébe és ott garázs-rock zenekart alapítani, amit aztán keblére ölel a blogoszféra – teljesen nyilvánvaló és egyértelmű életpálya. Persze adódhatna a kérdés, hogy vajon mi szükség van egy újabb 60s garage zenekarra, de nem adódik, hiszen a Juan Wauters vezette Beets kellemesen szétesett, lökött szövegekkel tarkított, rövidke dalait bármikor, bármilyen élethelyzetben elő lehet kapni, és ez alól a Doing As I Do sem kivétel. A zenekar második lemeze (Stay Home) év elején jött ki, ez a friss szám pedig már az október végén megjelenő harmadikat (Let The Poison Out) vezeti fel.
The Young Knives: Vision In Rags
A Young Knives tweed zakókban feszítő tagjai sosem kerültek be a legnépszerűbb angol indie zenekarok közé, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének szellemes és jó dalaik. Az idén tavasszal megjelenő negyedik albumon is találunk ilyeneket, például ezt a Vision In Rags című számot, amit a héten másoltak ki kislemezre, és aminek olyan fülbemászó refrénje van, hogy több, náluk ismertebbé váló együttes is megirigyelhetné a műfajból. Ehhez a dalhoz videoklipet is tudunk mutatni a cikk alján.
The Strange Boys: Me And You
A Strange Boys azzal híresült el, hogy a frontember Ryan Sambol rendkívül idegesítő Pete Doherty-manírokkal tette néha hallgathatatlanná a texasi zenekar füstös, garázs-rockos beütésű dalait. Sajnos az októberben megjelenő harmadik albumot beharangozó számban sem bír leszakadni Doherty orgánumáról, szerencsére azonban a virgonc honky-tonk zongora simán megmenti az amúgy eddig legjobban sikerült Strange Boys-dalt.
Luke Temple: More Than Muscle
„Luke Temple-nek van az egyik legszebb hangja a popzenében” – állítja Sufjan Stevens, és nyugodtan hihetünk neki. Varázslatos énekhanghoz pedig varázslatos, folkos dalok dukálnak: Luke első lemezén volt is pár, melyek közül a Make Right With You-ra még a Grace Klinika is lecsapott. Tavalyelőtt Here We Go Magic néven adott ki egy lemezt, most augusztusban már ismét a Luke Temple nevet használva jelentette meg új albumát, a Don't Act Like You Don't Care-t, amelynek nyilvánvalóan a More Than Muscle a legerősebb darabja.
Tashaki Miyaki: Somethin’ Better Than Nothin’
A Los Angeles-i Tashaki Miyaki formációról nem sokat tudni, csak annyit, hogy októberben érkezik az első EP, ez a dal harangozza be, méghozzá egy művészi fekete-fehér videó kíséretében, a zene meg tiszta Best Coast, nagy, visszhangos dobokkal és kásás gitárokkal megpakolva. A cikk alatt a klipet is megmutatjuk, maga a dal innen tölthető le:
http://soundcloud.com/thesoundsofsweetnothing/somethin-better-than-nothin/download
Frankie Rose And The Outs: Save Me
Frankie Rose-ról azt kell tudni, hogy imádja a hatvanas évek hangzását zajjal összemaszatolni és képtelen megülni a fenekén, ugyanis három zenekar létrejötténél is ott serénykedett: a Vivian Girlsnek, a Dum Dum Girlsnek és a Crystal Stiltsnek is alapító tagja volt. Saját zenekarával tavaly debütált, ez meg a vadonatúj dala, amiben elsütik a jól ismert, Phil Spector-féle Be My Baby dobtémát, de a végére a biztonság kedvéért azért jól belesípolnak a gitárokkal a hallgató fülébe.
Spectrals: Get A Grip
Mint tudjuk, Anglia partjai tele van pálmafás strandokkal. Hát persze. A Spectrals mögött álló 21 éves dalszerző-énekes, a Leedsből származó Louis Oliver Jones képzeletében viszont igen, hiszen bemutatkozó lemeze meghökkentő módon hozza a hatvanas évek első felének ábrándos beach popját, persze némi szétkent lo-fi hangzással. De legjobban úgy lehetne például ezen a második kislemezen is hallható zenét leírni, hogy „mintha Alex Turner rövidnadrágban gitározgatna a Wight vagy Jersey sziget partján”, merthogy az énekhang teljesen olyan.
WATERS: For The One
Van Pierszalowski a folkosabb indie-ben utazó, kritikák által sokszor dicsért amerikai Port O’Brienben zenélt, majd miután idén feloszlott a zenekar, WATERS néven gyorsan felvett Oslóban egy lemezt, ami a héten meg is jelent. A For The One a zajosabb, klasszikus amerikai indie rock hangzásba beleillő, elsöprően slágeres szám.
Karin Park:Tiger Dreams
Na, azért mindennek van határa. Az még hagyján, hogy megegyezik a keresztneve Karin Dreijer Anderssonéval (The Knife, Fever Ray), és hogy ugyanúgy Svédországból érkezett, de hogy a hangzás, az énekhang, de még a producer is ugyanaz legyen (Christoffer Berg), az már egészen elképesztő. Akit viszont egyáltalán nem zavar az arcátlan lopás, az hallgassa meg csak bátran.
összeállította:
Soós Csaba
a Young Knives augusztus végén közzétett Vision In Rags klipje:
a Somethin Is Better Than Nothing című Tashaki Miyaki-szám klipje:
