Én meg az Ének: emléxel? – öt dal premierje Bérczesi Róbert feldolgozáslemezéről!

A Hiperkarma vezére, Bérczesi Róbert néhány hónapja már szerepelt a Recorder premierjeinek történetében egy Biorobot-dallal, most pedig az Én meg az Ének projektnév alatt készített emléxel? című feldolgozáslemezzel tér vissza. A magyar könnyűzene elmúlt másfél évtizedének egyik legnagyobb tehetsége több mint nyolc éve – a 2003-ban megjelent Amondó című második Hiperkarma-anyag óta – most először áll elő új albummal, premierünk jelentőségét pedig még tovább növeli, hogy a lemezről nem kevesebb mint öt számot mutatunk be egyszerre: a nyitó- és záródalon kívül még három további felvételt, köztük egy Kispál és Borz-feldolgozást is! A 21 számos album részletes dallistája, a rajta szereplő feldolgozások eredeti előadóinak és szerzőinek névsora beharangozó cikkünkben volt olvasható egy Bérczesi-kisinterjú társaságában – most pedig következzék az öt meghallgatható szám, a gitáros-énekes dalonkénti kommentárjaival!

Az alábbi felvételek a hétvégéig csak itt a Recorderen hallhatók, aztán a rádiókban is elkezdenek forogni, majd pedig az albumnak szentelt http://emlexel.mandiner.com microsite-ra is felkerülnek a jövő hét folyamán. A CD hivatalosan 2011. május 30-án jelenik meg a 1GRecords gondozásában, és a rajongók az aznap esti lemezbemutató koncerten már meg is kapják jegyük mellé a budapesti Gödör Klub bejártánál. A kiválasztott öt beharangozó dal az alábbi SoundCloud-lejátszónkon hallgatható meg – alatta pedig a Bérczesi Róbert mesél róluk egyenként. 

Megáll az idő
„Az eredeti előadója Hollós Ilona volt, pontos évszámot nem tudok mondani, az ötvenes-hatvanas évekre datálható. Először ezt a dalt Gothár Péter hasonló című filmjében hallottam, egy kocsmai jelenetben, ahol egy szintetizátoros játszotta viszonylag gagyi hangszínekkel. Utána kerestem csak rá az eredetire. Ebben a feldolgozásban megváltoztattam egy-két szót, amit idejétmúltnak gondoltam (például a tova helyett a messze szót használtam), de alapvetően nem nyúltam a dal szerkezetéhez. Lőrincz György egy nagyon szép szaxofonszólót tett hozzá.”

Jelvény nélkül
„Ez egy viszonylag ismeretlen Kispál és a Borz-dal, az első demójukon, a Tökéletes helyettes című kazettán volt hallható, ezen kívül bónusztrack formájában rátették később az Ül című sorlemezükre is. Ezt azért választottam, mert eredetileg az emléxel? lemeznek az alcíme Elfelejtett dalok lett volna, és ez alapján gyűjtöttem volna rá számokat. Aztán úgy alakult a tracklista, hogy jó pár nem elfelejtett dal is van köztük, a Jelvény nélkül így megmaradt. Nagyon tetszik a szövege, azon nemigen változtattam, de áttettem más hangnembe (mert ahogy Lovasi András énekli, az nekem túl magas volt), befeleztem a tempóját, és írtam bele egy hegedűszólót, amit Gazda Bence játszik a lemezen. Olyan érzésem van ettől a daltól – ahogy a lemez összes többi dalától is egyébként –, mintha az eredeti szerző (ez esetben Lovasi András) akkori énje rajtam keresztül üzenne a mostani énjének. E dal esetében a 'nem írok semmit magamra' az üzenet”

Eső előtt eső után
Ehhez személyes élmények fűznek. Egy jó barátommal még a gimnáziumi években jártunk utcazenélni Budapestre, meg a Balatonra, és ez volt a mániája, ez volt a kedvenc dala, az Eső előtt, eső után, mindig ezt játszotta. Gerendás Péter zenéje és Sztevanovity Dusán szövege, az eredeti előadó pedig Zorán. Ez egy ballada, nagyon lassú, a dalt felgyorsítottam, írtam bele két dallamszólót. A szöveghez nem nyúltam. Amikor ezt dalt játszom, mindig előugranak ezek a '95-ös, '96-os balatoni utcazenélések Tamás barátommal.

Lövölde tér
„Ez is gyerekkori emlék, de még korábbi. A szüleimnek bakelitlemezen megvolt Kern András lemeze, és ezt a dalt nagyon sokat hallgattuk róla. Emlékszem a borítóra is: Kern feje volt rajta, a teljes borítót betöltötte. Nagyon tetszett a dal, a tempóját gyorsítottam, egy-két sort átírtam benne. Írtam a végére egy rövid gitárszólót, és Andriel (a hangmérnök-társproducer, aki ezen a lemezen végig segített nekem), egy nagyon szép többszólamú vokált illesztett még a végére. Őt az R33-ból ismerem, jó barátok vagyunk. A bonyolultabb, összetettebb vokálszólamokat ő énekli a lemezen. Operaéneklést tanult, tehát gyakorlatilag – hogy úgy mondjam – denevérfüle van, és megkértem, hogy ha hamisat éneklek, még ha nem is hallom meg, azonnal állítsa le a felvételt, és énekeltesse velem újra. Hát jó párszor le kellett állítani a felvételt!” (nevet)

Engem nem lehet elfelejteni
„Ez a szám Mikes Éva előadásában hangzott el először. Ahogy a Megáll az időnél sem, úgy itt sem tudok pontos dátumot mondani – az ötvenes-hatvanas évekre tehető. A dal tempóját itt is felgyorsítottam a változatosság kedvért. Azért választottam, mert egyrészt nagyon bevállalós, nagyon vagány szövege van, másrészt pedig egy emléxel? című lemezen nem is lehet jobb záródal, mint az Engem nem lehet elfelejteni – ez így mintegy reflektál a lemezcímre (az albumon az Engem nem lehet elfelejteni után ráadásként szerepel még egy plusz szám is, melyben egy jóbarát, a Gödör Klub programszervezője, Maróti Dániel énekel – a szerk.). Szvingesítettem, felgyorsítottam a dalt, és a középrészben Szűcs Krisztián Qka trombitás és Korb Attila pozanos játszottak egy nagyszerű szólót.” 

lejegyezte: Déri Zsolt

http://emlexel.mandiner.com

----