Alig néhány nappal az Eurovíziós Dalfesztivál kapcsán közölt nagysikerű cikkünk után ismét a franciák nemzeti hősét, a néhai Serge Gainsbourg-t (1928-1991) kell segítségül hívnunk! A hozzá hasonlóan nagy provokátornak számító dán rendezőgéniusz, Lars von Trier óriási botrányt kavart Melancholia című filmjének szerdai sajtótájékoztatóján a Cannes-i Filmfesztiválon, mikor több vicces megjegyzés (pl. a sztárszínésznőivel forgatandó 3-4 órás a pornófilm terve) mellett a maga sajátos humorával beszélt német „náci” gyökereiről (Trier az anyja halálos ágyánál, 33 évesen tudta meg, hogy nem zsidó, hanem német származású, de még következő filmje, a közvetlenül a második világháború után játszódó cannes-i díjnyertes Europa „nácimosdató” jelentében is zsidó szerepet osztott magára). A „náci” mivoltával az évek során már korábbi interjúiban is poénkodó Trier már a mondókája közben is kétszer kiszólt, hogy „persze ez (is) csak vicc volt”, sőt még aznap este hivatalos közleményben is bocsánatot kért, ha megbántott volna valakit és leszögezte, hogy természetesen nem antiszemita, nincsenek rasszista előítéletei, és nem is náci, ám csütörtökön a szervezők egy közleményben mégis kitiltották a fesztiválról, nem kívánatos személynek nyilvánították, és a filmjéhez kapcsolódó további rendezvényeket is le kellett fújni, köztük a sajtótájékoztatón mellette ülő francia fétisszínésznője, Charlotte Gainsbourg interjúit is. Oké, akkor most hallgassuk meg, mit gondolt Charlotte papája, Serge Gainsbourg – szabad-e viccelődni ilyen komoly és komplex témával, mint a nácizmus?
Nos, a gyermekkorában sárga csillagot hordó Gainsbourg 1975 januárjában – tehát még jóval Bowie hasonló botrányai vagy a punk feltűnése előtt – kiadott egy konceptalbumot Rock Around The Bunker címmel, ahol fesztelenül énekelt a sárga „seriffcsillagról”, az Anschlussról, a Jud Süssről, az SS-ről és a Sasfészekben szomorkodó Eva Braunról, sőt az egyik dalt egyes szám első személyben Adolf Hitler szemszögéből adta elő (J'entends des voix off), és persze mindezt a tőle megszokott pazar szójátékokkal és vitriolos humorral tette (a Teuton Tata című számban női kórus énekelte a golyószóró-refrént: „ratatata-ta-tata”). Hallgassuk csak meg a szerző korabeli előadásában az album Nazi Rock című nyitódalát, mely a hosszú kések éjszakáját kiöltözős táncmulatságként ábrázolja:
egy másik 1975-ös tévéfellépésen, egy varietéműsorban három egyenruhás vokalistanő énekel (borzalmasan) Gainsbourg mögött, 1:45-től:
ez az Est-ce est-ce si bon? (Tényleg annyira jó? – kiejtve: Az SS annyira jó!) című dal, a briliáns „c'est sain c'est sauf, ça se sent sûr / sans s'en soucier car ça se censure” („egészséges, biztonságos, biztosnak tűnik, aggodalomra sincs ok, hisz magát cenzúrázza”) sorokkal:
ez pedig az album bombázások közepette is oly vidám címadó száma, a Rock Around The Bunker:
Gainsbourg az 1975-ös botránylemezről később is előszeretettel játszott dalokat, itt 1985-ben, 57 évesen nyomja a Nazi Rockot egy párizsi koncertjén:
ez pedig ugyanaz a dal, melyet a legendás énekes életéről szóló Gainsbourg (Vie héroïque) című 2010-es film számára rögzített újra a főszerepet alakító Eric Elmosnino és a néhány éve Budapesten is járt Dionysos együttes:
összeállította: Déri Zsolt
FRISSÍTÉS:
Lars von Trier a kitiltása után adott interjújában a sajtótájékoztatóról:
„Nem hiszem, hogy Charlotte megbotránkozott volna. Már az apját is nagy provokátorként tartották számon. Azt mondta nekem: Apám büszke lett volna rád”
