The Vaccines: What Did You Expect From The Vaccines?

(Columbia/Sony, 2011)

A brit gitárzenei színtér tagadhatatlan stagnálása ellenére a szigetországi sajtó az elmúlt két-három évben kényszeresen halászott elő és emelt piedesztálra relevánsnak nem mondható, a nemzet popzenei dicsőségét visszahódítani hivatott, ám gyakran még rendes nagylemezt sem birtokló zenekarokat. A Foals, a White Lies és társaik mind-mind a 2004 és 2007 között tündöklő brit uralom kései gyermekei voltak, akik albumaikon az említett időszak poszt-punk/new wave alapú hagyományait vitték tovább kisebb-nagyobb stilisztikai módosításokkal. Bár a 2011-es esztendő nagy reménységének kikiáltott londoni Vaccines kvartett tagjaival kapcsolatban inkább az édes popdallamokkal és széttorzított gitárokkal operáló néhai Ramonest vagy a skót Jesus And Mary Chaint szokás emlegetni (érdekesség, hogy klipjeik nagy részét ez utóbbi együttes alapító basszistája, Douglas Hart jegyzi rendezőként), a fiatal angol zenekar eddigi karrierje még így is bőven a papírforma szerint halad.

A Vaccines kezdetben háromtagú volt: a zenekar alapítója mellé (akinek kiléte mára ködbe veszett) a Jay Jay Pistolet művésznéven indie-folk dalszerző-gitáros-énekesként viszonylagos sikereket elérő Justin James Hayward-Young, valamint a gitáros Freddie Cowan (a Horrorsból ismert Tom Cowan kisöccse) szállt be, ám később furcsa mód Young és Cowan voltak azok, akik az alapító haver távozása után magukra maradva továbbvitték a nevet. A 2010 júniusára Arni Arnason izlandi basszistával és Pete Robertson dobossal négyfősre bővült a tagság, tehát ekkorra datálható a ma ismert Vaccines kialakulása – ez pedig azt mutatja, hogy Nagy-Britanniában fél év alatt sztárstátuszba nőhet egy zenekar: a mindössze egy demót és néhány koncertet maga mögött tudó kvartettről már létezése első néhány hónapjában bőszen cikkezett a brit sajtó (2010 végén a 38., 41. és 49. héten a Recorder összesen négy Vaccines-dalt mutatott be a Képzeletbeli Heti Top 10 sorozaban!), az őrületes hype-nak és a BBC Sound Of 2011 szavazásán elért harmadik helyezésnek köszönhetően pedig a szigetország egyik legújabb reménységévé avanzsált a londoni együttes.

Mindez akár még dicséretes is lehetne, ám az elmúlt időszak tekintetében aligha akad olyan felelős zenekedvelő, aki nem brit, mégis komolyan veszi az ilyen félévente-évente felbukkanó helyi csodacsapatokat. Ráadásul a Vaccines mintha még kevesebb eredetiséget mutatna, mint az előző esztendők felfedezettjei – igaz, Justin Youngék sem feltétlenül ugyanazokhoz a példaképekhez nyúlnak vissza mint a korábbi versenyzők. A feszes ritmusszekció és a táncolható dalok helyett inkább a szörfös hangulat és a korai Interpol (Editors, White Lies) hatása a nyilvánvaló: míg az előbbire a vidámabb, kiabálós dalok a kézenfekvő példák, addig a másik vonalra mondjuk a Post Break-Up Sex, ami nem csak a New York-i melankolikusok (és brit követőik) sötét gitárrockjának tökéletes másolata, de a lemez legértékesebb darabja is egyben.

Ez utóbbi tény pedig amennyire áldás, ugyanannyira átok is: a Stephen Agnew-klippel megtámogatott briliáns dal csak a What Did You Expect From The Vaccines? hibáit domborítja ki, hiszen annak ellenére, hogy csapat – a Wreckin’ Bar (Ra Ra Ra) vagy a Nørgaard tanúsága szerint – nem fél száz másodperc alatti szerzeményekben gondolkodni, és nem híve a túlpolírozott megszólalásnak (a tagok állítása szerint az egyes dalokat egy-egy nap alatt rögzítették), a Vaccines sajnos egy borzasztómód hétköznapi zenekar marad, mind a tagok megjelenését, mind a debütalbumra került dalokat tekintve. Ezek a számok sosem mutatnak túl az egyszerű, refrénközpontú popdalformán, de nem is igazán ez a baj velük, hanem az, hogy a szóban forgó refrének – a már említett Post Break-Up Sex kivételével – sajnos nem elég izgalmasak.

A kvartett becsületére váljon a lemez rövidsége (36 perc), a hatások viszonylag széles spektruma (a fentebb már említett neveken kívül az album vége felé az Under Your Thumb és All In White című számokról például már a manchesteri Stone Roses és James együttesek is eszünkbe juthatnak), valamint az, hogy a szövegek még szólnak is valamiről, a végén rejtett bónuszként pedig még egy zongorás ajándékdalt is kapunk (Somebody Else's Child), ám ezeken felül igazán nem várhatunk sokat a Vaccines első nagylemezétől.

7/10

Judák Bence

http://www.thevaccines.co.uk

Wreckin' Bar (Ra Ra Ra)

Blow It Up

Post Break-Up Sex

If You Wanna