2011 első rendes KHT10 kevésbé eklektikus, mint máskor. Mostanában rengetegen siránkoznak az indie pop lassú halálával kapcsolatban, ezért az e heti playlisten kizárólag gitározós számok szerepelnek: sikítósak. torzítósak, tingli-tanglik és lassú romantikusok vegyesen. Való igaz, hogy a műfajt már nem övezi olyan érdeklődés, már nem jellemzik olyan eladási mutatók, mint a fénykorban, de még mindig születnek benne jobbnál jobb számok. A tíz dal dal szokás szerint rögtön meg is hallgatható (az esetleges letöltési lehetőségeket külön jelezzük a szövegben).
Pete And The Pirates: Winter 1
Az új év legjobb basszustémáját halljuk! A readingi Pete And The Pirates kereken két éve adott ki utoljára valamit. Karácsony napján tették ingyenesen letölthetővé új számukat, ami egy gépiesebb, talán szintisebb második albumot sejtet, amit májusra ígérnek.
http://www.peteandthepirates.co.uk/
Gang Of Four: Who Am I?
Tizenhat év szünet után vettek fel új albumot a poszt-punk feltalálói Content címmel. A nagy revival keretében 2005-ben ugye kiadtak egy újrafelvett számokkal teli válogatást, viszont a reunió óta újra megfogyatkoztak. A négyből csak két eredeti tag vett részt a mostani felvételeken (Jon King énekes és a gitáros Andy Gill), a ritmusszekció kicserélődött.
http://www.slicingupeyeballs.com/2010/09/15/gang-of-four-content-vials-of-blood/
L.U.V.: She's My Fix
Valamikor ilyen számokra ugráltak az indie diszkókban. Közelmúlton nosztalgiázni a legcikibb dolog a világon. Akinek mégis hiányzik, az felkutathatja a lejárt trendek mai megfelelőit (jobban belegondolva ezt teszi nappal az MR2 és a Radiocafé). A Los Angeles-i Jimmy Sweet nagyon régen énekelt a Hot Hot Heatben, de még a befutás előtt kivált (vagy kirúgták) és sessionzenészként töltötte a 2000-es éveket. Tavaly három csinos angol csajjal kiegészülve hozta létre ezt a divatszagú formációt. A bemutatkozó kislemezt a viccfaktor menti meg, mert nem tudom eldönteni, hogy a White Weddinget vagy a Real Wild Childot nyúlja.
http://www.realizerecords.com/Realize.aspx?Page=Artist&ArtistID=12
The Lovely Eggs: Don't Look At Me (I Don't Like It)
A zajos lo-fi és twee pop között ugráló angol duó második albumát vezeti fel ez a kislemezes szám, ami tele van váratlan kiállással, kiabálós énekkel és amatőr kisvárosi bájjal. Jövő héten fellépnek a nemrég itt is bemutatott The Loves londoni búcsúbuliján.
http://www.myspace.com/thelovelyeggs
Brown Brogues: Don't Touch My Hair
Még egy direkt bénán éneklő lo-fi duó Észak-Angliából, egész pontosan Wiganből (ami a northern soul mozgalom fellegvára volt a hetvenes években). A Brown Brogues első – háromszámos – kislemezét a manchesteri Suffering Jukebox kiadó terjeszti, ez a mókásan tingli-tangli, mégis nyers blues alapú dal rajta a nyitószám. Az ilyet Amerikában jobban szeretik, ezért a zenekar fellép az idei South by Southwest showcase fesztiválon a texasi Austinban, hátha lecsap rájuk egy lemezcég odaát.
http://sufferingjukebox.bigcartel.com/product/brown-brogues-7-pre-order
Bright Eyes: Shell Games
Felkerült az új Bright Eyes-dal is a playlistre, csak hogy legyen rajta egy ismertebb előadó is. The People’s Key címmel jön ki februárban Conor Obersték új nagylemeze. Ez a szám sok meglepetéssel nem szolgál, de legalább le lehet tölteni ingyen, e-mail címért cserébe.
http://stereogum.com/606942/bright-eyes-shell-games/mp3s/
Chapel Club: Surfacing
A Chapel Club azon kevés divatos brit indie zenekarok egyike, amelyek képesek megjegyezhető popdalokat írni. Ez az előző mondat hülyén hangzik annak fényében, hogy a Surfacinghez a refrént a Dream A Little Dream Of Me-ből kölcsönözték. Egyébként ez volt már a debütáló számuk is 2009 őszén, de akkor nem adhatták ki szerzői jogi problémák miatt. Az egykori NME-főnök James Oldham kiadója, a Loog Records elhárította a korábbi akadályt: jövő héten jelenik meg az újrafelvett szám kislemezen. Az album is elkészült időközben Paul Epworth-szel a produceri székben.
http://www.hivemag.com/watch-chapel-club-surfacing
Sad Day For Puppets: Sorrow Sorrow
Van egy popzenei szabály, miszerint húsz év elteltével a hajdani menő trendek újra divatba jönnek. Ez a svéd zenekar pár évvel megelőzte a várható retrólázat, hiszen eddigi két albumáról lesüt, hogy 1990 környékén készültek, pedig nem is. A 2008-as bemutatkozó Unknown Colors a klasszikus shoegazer indie rock (Lush, My Bloody Valentine, Ride, Catherine Wheel és a többi) jegyében fogant, és a tavalyi Pale Silver And Shiny Gold című második lemez sem volt kivétel. Úgy tűnik, a briteknél van erre igény, a zenekar gyakran koncertezik a szigeteken, és az albumról már a harmadik számot adja ki kislemezen februárban.
http://www.myspace.com/saddayforpuppets
Palpitation: In Five Years
Micsoda koncepció: svédek után svédek! És szintén terjeszkednek a nagyvilágba. Ezt a számot több menő blog kitette múlt héten, ezért tudom, hogy kéttagú zenekarról van szó, és hogy korábban adtak már ki lemezt hazájukban. Alábbi linkről letölthető egy letöltésre érdemes remix.
http://www.thefader.com/2011/01/07/video-palpitation-in-five-years-niva-remix-mp3/
Sex Beet: Dirty Boots (Sonic Youth cover)
Ki gondolta volna, hogy a Sonic Youth nem használt elég torzítót? Az e heti tízes listát a Goo album nyitószámának feldogozása zárja. Előadója egy surf elemekkel tarkított noise rockot játszó londoni trió – Pándi Balázs igazán elhívhatná őket Pestre. De majd csak azután, hogy sofőrjüket kiengedik a stockholmi börtönből.
http://www.pinglewood.com/pinglewood/2011/01/time-to-rock-the-road/
összeállította: Lévai János
Utóirat:
Végezetül egy meglepetés azoknak, akik nem kérnek a gitárokból. Íme – lustán, kommentár nélkül – a hét legjobb zeneszámai, amelyeket elektronikus gépekkel készítettek:
