„A saját cipőnk mellett jártunk” – KFT-interjú (2.rész: az Afrikától A bábu visszavág albumig)

A KFT együttes saját hivatalos számítása szerint még csak 29 éves (december 22-én az A38 Hajón tartja 29. születésnapi koncertjét, jubileumi évét pedig 2011-ben), de mivel Bornai Tibor, Laár András, Lengyelfi Miklós és Márton András 1980 novembere óta zenélnek együtt a Korlátolt Felelősségű Társaság név birtokában, nálunk – itt a Recorderen – már elérte a zenekar a harmadik X-et. Ünnepi KFT-hétvégénk zárásakánt az együttes kedvenc lemezeinek listája, egy céges zenekari körkép, egy 1981-es koncertfelvétel, egy 1983-as kislemezritkaság és egy 2010-es Bábu vagy feldolgozás után most következzék óriás életműáttekintő interjúnk második része. Az első részben a kezdetektől 1983 végéig jutottunk – most onnan folytatjuk tovább.
 
 
- A lemezek közül most az 1984-es Bál az Operában jön a sorban. Ezen az albumon található a KFT egyik legnagyobb slágere, az Afrika, ami megmentette a zenekart az enyészettől. Valahol azt nyilatkoztátok, hogy ez a dal félig-meddig parancsszóra készült.

Bornai Tibor: - Igen, ránk szóltak, hogy vagy írunk egy slágert, vagy több lemezünk nem lesz. Hát megszületett az Afrika. Azt hiszem, nagy fegyvertény, ha valaki felszólításra tud slágert írni. Mert ez inkább véletlenül szokott sikerülni. Nagy sikere volt a dalnak és miközben játszottuk a színpadon, arra gondoltam, hogy „Nahát, ez tényleg ennyire egyszerű? Ott van egy gomb, és ha megnyomjuk, akkor a közönség örül?”

Lengyelfi Miklós: - Azért érdekes, hogy a Bábu vagy is nagy siker volt a maga idejében. De azzal sokat küszködtünk, nem lehet ráfogni, hogy egyszerű kis dal lenne.

Laár András: - Nem bizony. Azon megbotlik a rocker.

Lengyelfi Miklós: - És volt akkora sláger, mint az Afrika. Bár manapság már nem játsszák, az Afrikát viszont még mindig. És volt még jó pár dal, amiből ugyanilyen siker lehetett volna. De nem lett, fene tudja, miért. Mondjuk, ha ezt lehetne tudni, mindig mindenki csak slágert írna.

- Pár éve olvastam, voltak olyan tervek, hogy a dalt újra felveszitek Afrikában, eredeti környezetben, autentikus hangszerekkel.

Laár András: - Rendszeresen kitalálunk ötleteket, mikor mit kéne csinálni. És ezeket rendszerint el is felejtjük. A többségük inkább poén. Más pénzén persze szívesen elutaznánk Afrikába, dalt felvenni, klipet forgatni, beszerveznénk mindenféle dobosokat, nagyon jó kis számot tudnánk belőle csinálni. De az Ötvenévesen Honoluluban című dalt is jobb lett volna Hawaiin felvenni már eleve.

Márton András: - Azért sokkal jobb lett így, ahogy történt.

Laár András: - Így igaz, ötvenévesen tényleg eljutottunk Honoluluba – az gyönyörű volt. Méghozzá azért, mert a Marci titokban mindig lecsipkedett a gázsikból, hogy összegyűljön rá a pénz. De ezt persze nem mondta meg. Csak akkor, amikor már megvolt az összeg az utazáshoz.

Lengyelfi Miklós: - Más zenekarban ezt sikkasztásnak hívják.

Laár András: - Ha idő előtt kiderül, akkor magyarázkodhatott volna. De mi tényleg semmit nem sejtettünk az egészből, és egyszer csak ötvenévesen Honoluluban találtuk magunkat.

Bornai Tibor: - A KFT-ben mindig Marci intézte az anyagi ügyeket, és harminc év alatt még senkinek nem jutott eszébe, hogy utánanézzen, pontosan számol-e.

Lengyelfi Miklós: - Én utánanéztem, de tudok hallgatni. Van az a pénz, amiért csendbe maradok. (mosolyog)

- A Bál az Operában nagylemeznek van „multimédiás” borítója.

Márton András: - Ez kuriózumnak számított, a multimédia szó akkoriban még nem is létezett, mi sem ezt használtuk. Olyasmi lemezt szerettünk volna, amin nem csak dalok vannak, hanem az akkori technikával lejátszható információ is. Dalszövegek, képek, zenekari hírek, satöbbi. Egy Spektrumba írható programsort akartunk bevágni rá. Hosszú hetekig jártam a Hungarotonhoz, hogy lehetne megcsinálni, de egyszerűen nem értették, mit akarok. Aztán megint egy kompromisszum lett a vége: nem került fel a program a lemezre, de kinyomtatva lefényképezte a fotós, és rárakták a borítóra.

- Nálunk volt az osztályban egy srác, aki beírta, és működött.

Lengyelfi Miklós: - Türelmes ember lehetett.

- Haladjunk tovább! 1986-ban Amerikában jártatok, voltatok Bostonban és Los Angelesben, és abban az évben jelent meg a Siker, pénz, nők, csillogás album is. A borítóján Márton András ilyen relés parti szemüvegben van – ez mostanában jött vissza a divatba!

Márton András: - Tényleg? Hát, végül is, nem csodálkozom, megy ez a nyolcvanas évek retró már egy ideje.

- A Siker, pénz, nők, csillogás idején a slágergyártásba is nagyon belejött a zenekar, ezen a lemezen legalább négy sikerdal van.

Bornai Tibor: - Igen, az Elizabet, a Balatoni nyár, a Volvo, a Ha jön a péntek…

Laár András: - Meg maga a címadó dal, a Siker, pénz és csillogás.

Bornai Tibor: - Ott volt még az Éjjeli Lepkék, meg az Autótemető is.

Laár András: - Csak azokból nem lett sláger.

Bornai Tibor: - Az Utcai zenekarból sem, abban kicsit csalódtam is. Akkoriban éledeztek az utcasarkokon, meg az aluljárókban ezek az egy szál gitáros utcai zenészek. Ezt igazából nekik írtam, gondoltam, talán majd műsorra is tűzik. De sosem hallottam viszont. Valahogy nem figyeltek fel rá. Kénytelenek voltunk mi magunk előadni. Egyszer szilveszter délelőttjén kimentünk a Ferenciek terére, nagykabátban eljátszottuk valamelyik rádió kedvéért.

- Ha jól emlékszem, ennek a dalnak a szövegében is volt olyasmi, amit nem ment át a cenzorokon.

Bornai Tibor: - Volt benne egy olyan rész, hogy „idáig voltunk a Keletinél, és jól ismer minket a Moszkva tér, de itt sem maradunk sokáig” – ezt húzatták ki belőle. Őszintén szólva, így utólag egyáltalán nem bánom, mert sokkal szellemesebbet találtam ki helyette. A „tele van a tokunk most már” sorral már semmi bajuk nem volt. Ez volt az érdekes a cenzúrában, sosem lehetett előre kiszámítani.

- A Kun Béla tér például átment simán.

Bornai Tibor: - Igen, a Jójszakát című dalban, azzal nem volt gond. Egyszerű emberek lehettek ezek, biztos arra gondoltak, milyen szép tőlük, hogy egy munkásmozgalmi hőst így megénekelnek.

- A Kun Béla tér konkrétan két dalban is szerepel.

Bornai Tibor: - Onnan egy villamosmegállóra nőttem fel, ezért igyekeztem… de melyik is a másik? Ja, tudom már, az ufós dal, az Idegen lény. „Kiürült már a Kun Béla tér” – ez van benne. Nekem tetszett, hogy egy szép teret egy ilyen hülyéről neveznek el. Kun Béla tér, szép ritmikája van, jól lehet mondani. Kun Béla még ma is nagyon tetszik, mint prozódiai elem.

- Korábban már beszéltünk a forrásokról, térjünk vissza a témára még egy kör erejéig! A new wave-ből a brit Police után még talán az amerikai Cars együttes hatását lehetett érezni leginkább a nyolcvanas évek közepén készült lemezeiteken. Az Andrea című dalotokban például egészen olyan a szintitéma, mint a Heartbeat City-ben.

Lengyelfi Miklós: - Akkor voltunk Amerikában, a Cars nagyon menő volt, hoztam is kazettát.

Bornai Tibor: - A Carst én is szerettem, hatott ránk, ez tuti.

Laár András: - De hatott ránk más is, a Rózsák Valériának például egy break szám.

Bornai Tibor: - Akkoriban próbálkozott Fenyő Miki itthon a breakkel. Sokat röhögtünk rajta, a dal félig-meddig paródia. Koncerteken el is táncoltuk. Persze nem breakeltünk.

Lengyelfi Miklós: - Valaki mondta, hogy a Japan is csinált olyan számot, mint mi. Mondjuk, én a mai napig nem ismerem azt a zenekart. Ezek véletlenek.

- Ha már itt tartunk, a KFT-ből ki merített ihletet? Kikről tudtok?

Bornai Tibor: - Volt például egy Citrom együttes…

Márton András: - Ők mondták is, hogy nagyon szeretik a KFT-t. Ott zenélt Popper Péter, meg Boros Csaba is. Győriek voltak, játszottak is előttünk.

Bornai Tibor: - Amikor az Első Emelet együttesnek Geszti megírta a bontott csirkés dalt, nekem akkor volt egy sanda gyanúm. Úgy éreztem, megpróbáltak oda lelazulni, ahol mi tartózkodunk és valami vicceset írni.

Lengyelfi Miklós: - Amikor megjelent a KFT, sokakban felszakadt egy gát. Kiderült, hogy ilyen szövegekkel, megjelenéssel, színpadi kommunikációval is lehet sikereket elérni. Marhaságokkal is akár.

Bornai Tibor: - Felrobbantottuk a gátat, aztán alákerült egy egész város.

- A Siker, pénz, nők, csillogás után az Ég és Föld következett 1987-ben, majd az Édes élet 1988-ban.

Bornai Tibor: - Az Ég és Föld Erdős félig-meddig magánkiadójánál, a Hungaroton-Profilnál jelent meg.

Márton András: - Én kerestem meg azzal, hogy nem adná-e ki a következő lemezünket. Még akkor is naivak voltunk, azt hittük, jó menedzser, és meg tudja csinálni, ha tényleg akarja, aminek a fele igaz is volt.

Lengyelfi Miklós: - De akkor már túl voltunk ezen az Afrika-kijelentésen, nem? Ezek után még bíztunk benne?!

Bornai Tibor: - Nem nagyon volt választási lehetőségünk.

Márton András: - Nehéz volt ezt megítélni abban az időben. Az mégis egy új menedzseriroda volt, ott jelent meg az első Európa Kiadó-lemez is, az a libás (a Popzene című 1987-es album – a szerk.). Úgy rémlik, Nagy Feróval is elásta Erdős a csatabárdot. El lehetett hinni, hogy abban az önállóságban már másképp áll a dolgokhoz... Gyakorlatilag minden márkamenedzsernél voltunk: Wilpertnél, Révbírónál, Borosnál, Erdősnél. Nincs két lemezünk, ami ugyanott jelent volna meg! Sőt a végén még fel is bontottuk az exkluzív szerződésünket! Erdős Péter nagyon meg volt rökönyödve. Szocializmusban nem volt szokás ilyesmit csinálni. De hát sosem voltunk elégedettek a kiadókkal.

- Mikor volt ez a szerződésbontás Erdőssel?

Márton András: - Az Ég és Föld lemez után, szerintem.

Bornai Tibor: - Igen, mert az még az Erdőséknél jelent meg. Eredetileg Asztrológia lett volna a címe, de Erdős azt mondta, ezt a szót a magyar ember nem ismeri, tessék kicserélni.

Lengyelfi Miklós: - Meg ugye ő se nagyon tudta kimondani…

- Az 1988-as Édes élet és az 1990-es Nagy alakítás között megtörtént a rendszerváltás is, ami annyira nem tett jót a zenekarnak. Csökkentek az eladások, a borítók is egyre rosszabbak lettek.

Márton András: - Hát a Nagy alakítás borítója tényleg nem sikerült.

Bornai Tibor: - Az egyik legdrágább borítónk volt, Szigeti Feri lement hídba, olyan sokba került. Merthogy akkor már épp őnála voltunk, a Proton kiadónál. A KFT zenekar történetét sokféleképpen meg lehet fogalmazni, többek között úgy is, hogy a kétségbeejtően ronda borítókkal bíró zenekar. Mindig szépet szerettünk volna, de csak az első kettő sikerült. És onnan elkezdődött egy harc, amit csatánként, borítónként mindig elvesztettük valamelyik grafikussal szemben. Nem tudom, miért.

Márton András: -Vagy a lemezgyárral szemben. Például az Ég és Földre is más ötletek voltak, csak Erdős nem engedte

Bornai Tibor: - Nagyon ronda lett. A festőművész nem festett a nőnek szájat, enélkül meg egy kék nő úgy néz ki, mint egy vízihulla. Vagy egy gumibaba. Igazából egy nő csak akkor szép, ha nincs befestve kékre.

- Azért ezeken a lemezeken is volt egy-egy sláger, csak egyre kevésbé lehetett hallani őket.

Laár András: - Mert nem jutottak el a rajongókhoz. Ezek az albumok gyakorlatilag meg se jelentek. Az Édes élet például egyenesen ment a zúzdába.

Márton András: - Valahol Őrmezőn vagy Gazdagréten volt egy Hungaroton-raktár. Egyik ismerősöm talált vagy száz darabot a lemezből egy kuka mellett! Elhozta őket, azóta is megvannak. Máig nem tudom, hogy kerültek oda, miért dobták ki a lemezeket.

Laár András: - Egyszerűen nem terjesztették az albumainkat. Az Édes élet már egyáltalán nem jutott el a boltokba, nem lehetett megvenni. Nem is fogyott, nyilván. A Nagy alakítással megint csak ugyanez volt a helyzet. Nem került forgalomba, vagy a boltok nem rakták ki a polcra, nem tudom.

Márton András: - Akkoriban indult be a magánkiadás, a Nagy alakítás is egy ilyen cégnél jelent meg. Mindenki vállalkozott, olyanok is próbálkoztak, akiknek csak tőkéjük volt, hátterük vagy tapasztalatuk már nem. Nem értettek a terjesztéshez sem.

- Tehát mindig rossz helyre mentetek.

Márton András: - Rossz helyre mentünk folyton, de ebben az is szerepet játszott, hogy mindig elégedetlenek voltunk az előző kiadónkkal. Keresgéltünk, és hát kicsi volt a választék.

Bornai Tibor: - Ez azóta is így van, pedig már nagy a választék.

- Ezekről az albumokról játszottak a rádiók számokat?

Laár András: - Ezek tulajdonképpen eltitkolt lemezek voltak.

Bornai Tibor: - Az Eszter, a meztelen nő olyan szám volt, amit lehetett hallani, párszor. Éreztük, hogy ez az egész egyre küzdelmesebb.

Laár András: - És nem tudtunk semmi okosat kitalálni. Négyünk közül senki nem volt olyan erőszakos, nagyszájú, hogy a többieket le tudta volna nyomni, hogy azok ne jussanak szóhoz. Nem volt vezetőnk, a mai napig nincs. Négy ember még szavazni sem tud rendesen: ha ketten-ketten mást mondanak, már döntetlen az eredmény! Nagy volt rajtunk a nyomás, szenvedtünk a kiadókkal, küszködtünk a megváltozott viszonyokkal és közben még döntéseket sem tudtunk hozni. Vitatkoztunk, mit kéne csinálni, de csak lebegtek a dolgok a levegőben. Talán, ha az Afrikával tényleg be tudtunk volna úgy és akkor futni, amikor erre lehetőség volt, sikerült volna fellélegezni. Anyagilag legalábbis mindenképpen. De nem tudtunk kibújni a nyomás alól.

Bornai Tibor: - Olyan dolgokról kellett volna döntéseket hozni, amiket mi magunk sem láttunk át igazán. Egyikünk sem volt elég ravasz, és nem volt mellettünk egy menedzser sem, aki megmondta volna a tutit.

Laár András: - Egyszer bevettünk valakit, aki egy ideig csinálta a zenekar ügyeit. Tök aranyos volt, intézett egy csomó koncertet, de belé sem tudtunk kapaszkodni, ő sem mondta meg, mi legyen. Aztán kiderült, hogy nem is igazán lehet rá számítani: ha mondjuk az Eddával is lehetett menni turnézni, akkor inkább őket választotta. Az nyilván nagyobb durranás volt.

- Mi volt az utolsó csepp a pohárban, amikor úgy döntöttetek, vége?

Laár András: - Én voltam, aki kimondta a szót. De itt nem volt bűnbak. Nem is, illetve nem csak a KFT-ből volt elegem: egyáltalán nem akartam színpadra állni. Azt éreztem, rengeteg energiát emészt ez a dolog. És kizárólag csak emészt, én meg egyre boldogtalanabb vagyok. El akartam mélyedni abban a szellemi világban, amivel akkor már évek óta foglalkoztam, hogy megtaláljam azt a belső békét és nyugalmat, amit világéletemben kerestem. És igazam lett. Nekem most a zenekarban teljesen jó a lelkiállapotom, nincs semmilyen problémám. Nincs ez a dilemma, hogy zenéljek, vagy ne zenéljek. Már nincs az egésznek olyan tétje, mint régen, de rendben is van ez így. A Marci intézi a szervezést, mi nem cseszegetjük, ha szól, hogy fellépés van, akkor megyünk, zenélünk, és jól érezzük magunkat. Bornai Tibi ír egy csomó számot a saját szakállára – ha akarunk épp egy lemezt, ad belőlük párat, és én is írogatok, én is tudok adni, ha kell. És ez így jó. De akkoriban szerintem mindenkinek tele volt már a töke az egésszel, senki nem bánta, ha a dolog pihen egy ideig. Vagy tíz évig békén maradtunk, senki nem kereste különösebben a másikat.

- Azért időnként igen, volt ugye a Bál az interneten koncert 1996-ban, meg két évvel korábban még a HFT, azaz a Hárman Folytatják Tovább formáció, Bornai Tibor nélkül.

Laár András: - Jó, volt ilyen, hogy HFT, de az nem igazán számít. Akkor be voltam oltva ezekkel a sámánisztikus, révülős zenékkel, és egy ilyen produkciót akartam csinálni. De ez semennyire nem jött be, annyira elhalt próbálkozás volt, nem is érdemes tovább ragozni. Még nosztalgiám sincs iránta.

Márton András: - Azért ez túlságosan zanzásított története tíz évnek. Először a kilencvenes évek elején Lengyelfi Miki jelentette ki, hogy valamilyen okból nem akar többet játszani. Ezután adtunk három koncertet, három egymást követő napon a Közgázon, egyiken ünnepeltük azt, hogy 10 éves a zenekar, a másikon elmondtuk, hogy most szünetelni fogunk egy darabig, a harmadikat pedig előző nap hirdettük meg, mert olyan sokan kint maradtak. A koncert után vagy négy-öt évig szinte nem is találkoztunk. Illetve ’94 táján kerestem meg Nátit és Mikit a HFT zenekar ötletével. Szerettem volna, ha összehozunk egy egyszerű, lendületes zenére épülő triót. A HFT név csak később született meg, az eredeti ötletem A Laár, a Lengyelfi, a Márton volt. De tényleg nem olyan lett, mint amiről az elején beszéltünk. Utána legközelebb ’96-ban találkoztunk. Megcsináltuk a Bál az Interneten koncertet a Budapest Sportcsarnokban, ami minden szempontból különlegesség és hatalmas siker volt az internetkorszak hajnalán. Többezren kint rekedtek a parkolóban, nem fértek már be. Volt rajongó, aki a holdraszállás közvetítéséhez hasonlította azt az érzést, amit akkor érzett, mikor Hazel O’Connor megjelent a képernyőn. Hazel Dublinból énekelt velünk élőben egy stúdióból a neten keresztül szinkronban, Wahorn András meg Los Angelesben ült a gépe előtt és festette élőben a hátteret a kivetítőre. Hosszú történet, de ez akkor, amikor a kft.hu-n kívül nem létezett még zenei honlap, és amikor még nekünk kellett a közönségnek magyarázni, hogy mi az a böngésző, tényleg sci-fi hangulatú volt. A következő évben volt még pár koncert, aztán újra négy év szünet következett. Viszont ebben a tíz évben mindenki elég aktív volt a saját dolgaival. Nekem akkor jelentek meg a Beatles-fordításaim (a Yesterday című kötetben – a szerk.), a SzemTanú – Időutazók magazinja című történelmi lapomat is ezekben az években csináltam, és van egy találmányom is ’93 tájáról, egy számítógépes súgórendszer, és még sorolhatnám. Náti ’98-ban mondta azt, hogy nincs kedve koncertezni, mi viszont szerettünk volna. Így sokat törtük a fejünket.

- 2000-ben aztán megjelent egy KFT-lemez, ahol Mohai Tamás gitározott és énekelt Laár András helyén.

Bornai Tibor: - Nekünk akkor már nagy kedvünk volt újra KFT-zni, de Náti még nem ért rá, más dolgokkal foglalkozott. Azt gondoltuk, próbáljuk ki, mi van, ha Mohait bevesszük.

Márton András: - Nagyon szerettünk volna zenélni, nem csak vele próbálkoztunk. A Madival (Madarász Gáborral) is csináltunk felvételt, aztán úgy volt, hogy egy fiatal srác, a Bozsik Patrik énekel majd. Végül Mohaival jöttünk össze, már nem is tudom, hogyan...

Bornai Tibor: - ...és megszületett az Éljen a szerelem lemez, amit én szeretek, pár dalra büszke is vagyok. De mire kiderült, hogy Tamással nehéz hosszú távon együttműködni, addigra Nátinak is pont megjött a kedve a közös zenéléshez. 2001-ben csináltunk egy húszéves születésnapi koncertet a Körcsarnokban. Nagyon jó hangulat alakult ki az öltözőben: úgy érzetük, ezt lehetne tovább csinálni.

Márton András: - Azóta gyakorlatilag folyamatosan játszik a zenekar, háromévente van új lemez is.

- Igen, az új évezredben már három albumotok is megjelent: a Higiénikus ember (2003), a Nem csupa angyal (2006) és végül A bábu visszavág (2008), amelyet a Bábu vagy önfeldolgozása nyit – amivel be is zártatok egy kört.

Laár András: - Milyen sok lemezt csináltunk, most döbbenek rá!

Bornai Tibor: - És anélkül, hogy erre bárki kért volna minket.

- A következő lemez anyagából mennyi van meg?

Márton András: - Még nem sokat beszéltünk róla. De jövőre harmincéves a zenekar, biztos, csinálunk valamit.

Bornai Tibor: - Nekem úgy tűnik, olyan, hogy CD-kiadás, manapság már nincs is.

Márton András: - Az albumformátum azért még érvényes. Mennek a letöltések, de nincs még új irány, hogy akkor mi lesz a megfejtés, az mp3 vagy valami más. Ma is meghallgatnak több számot egymás után az emberek, ha azok jók

- Mennyire változott a régi metódushoz képest a dalszerzés nálatok? Hogyan vezettek be új dalokat a repertoárba?

Laár András: - Nem nagyon lehet olyan számot benyomni a koncertmenübe, amit nem ismer a közönség. Ezzel nagyon csínján kell bánni. A három utolsó nagylemezről a Lefejellek, köcsög és a Fénygolyók lett ismertebb dal, koncerten is nagy sikerük van. Ezen kívül játszunk még egy-kettőt. Amúgy miből áll a műsor: vannak a kötelező slágerek, amiket nem lehet kihagyni, ezekhez jönnek az első hét lemez anyagából olyan számok, amiket ismernek és szeretnek az emberek, meg érzelmi alapon pár olyan, amit mi szeretünk. Ezeken felül tudunk nagy nehezen betenni pár újat.

Márton András: - Azért ez nem KFT-specifikus jelenség, más zenekaroknál is így van. Nézz csak meg egy Rolling Stones-koncertlistát! A közönség annak örül, amit ismer, azt szereti hallani.

Bornai Tibor: - Új dalokon mindig akkor kezdünk gondolkodni, ha már tervbe van véve egy lemez.

Laár András: - Ahogy már mondtam, Dráni meg én mindig írunk dalokat. Amikor arról van szó, hogy legyen lemez, akkor előszedjük ezeket. Aztán a zenekar nagy hümmögve eldönti, melyiket csináljuk meg. A felesleget meg szépen összenyalábolja az ember, és hazaviszi – abból nem lesz KFT-szám, de esetleg megcsinálja másnak. Dráninak vannak színpadi zenéi is, ugye, csinál saját lemezt, ahogy én is, Mikinek és Marcinak szintén van közös zenei projektje. Vannak időszakok, amikor nagyon beindulok, többet is írok rövid idő alatt. Most legalább egy éve nem írtam olyan dalt, ami a KFT-nek szól, de lehet, hogy jövő héten hármat is fogok.

- Mire lehet számítani a decemberi koncerten és mire 2011-ben, a hivatalos harmincéves évfordulón?

Lengyelfi Miklós: - Nem hiszem, hogy fenekestől felfordítanánk a világot, de korrekt kis koncert lesz az a decemberi, az biztos. Ha meg lesznek új számok, azokat érdemes lenne jövőre kiadni. Biztos vannak néhányan, akik örömmel megveszik. Majd olyat csinálunk, ami jól mutat a polcon is…

Márton András: - A KFT 2011-es 30. születésnapi koncertjéről és egyéb eseményeiről még korai beszélni, rengeteg elképzelésünk van, de mind a tervezés fázisában. A KFT 29. születésnapi koncertje azonban már a nyakunkon van. December 22-én az A38 Hajón lépünk fel, magunk szervezzük a koncertet. Legalább két órát fogunk játszani, előveszünk alig hallott számokat, és az egész műsort átszövi majd a zenekar életében olyan fontos vonulat, a színház. Sok jelenetet veszünk elő a tarsolyból. Már mindenki a dobozaiban turkál, vajon milyen jelmezeket talál meg. Mindemellett összejöttem egy rendkívül szimpatikus és fantáziadús vizuális csoporttal, a Kiégő Izzókkal. Ők dolgoznak a fényinstalláción. Hamarosan kezdődnek a próbák. Aki kíváncsi, kövesse a fejleményeket a Facebook-oldalunkon, ott mindenről beszámolunk.
 
www.facebook.com/KFTzenekar   www.kft.hu
az archív fotókat a zenekar engedélyével közöljük

interjú: Fábián Titusz és Déri Zsolt
interjúfotók: Fodor Csaba
rajz: Szabó Sára
A tagok a KFT-zés mellett is igen aktívak az utóbbi időben. Laár András a meditatív-mantrás Tündértantra projekt 2010. januárjában megjelent első lemeze után e pillanatban már a másodikon dolgozik, miközben folyamatosan turnézik a L’art pour L’art társulattal is (november 26-án például egymás után két előadásuk is lesz a Budapest Bábszínházban). Bornai Tibor 2009 legvégén jelentette meg Lőj az ördögre című regényét, illetve Gondolkodom, tehát dalok című lemezét, és ez utóbbi címen tartja önálló szólóestjeit is (a legközelebbi 2010. december 11-én este 7-kor lesz a Marcibányi téri Művelődési Központban), de emellett Komoly Férfiak néven is működtet egy együttest, melyben fiával zenél együtt. Lengyelfi Miklós és Márton András régi barátjuk, az őket harminc éve összehozó ifj. Kurtág György billentyűs-zeneszerző társaságában alakítottak Sc.Art néven kortárs zenei triót, és The Well-Tempered Universe (A jól temperált univerzum) című albumukkal 2010-ben elnyerték a Fonogram-díjat a kortárs komolyzenei kategóriában.
 
http://www.scartmusic.com/
http://www.facebook.com/SCARTmusic
 
http://www.bornaitibor.hu/
http://bornaitibor.freeblog.hu/
http://www.facebook.com/KomolyFerfiak
 
http://laarandras.freeblog.hu/
http://www.facebook.com/lartpourlarttarsulat
http://www.facebook.com/pages/Tunder-Tantra-Laar-Andras/173059183990