Archy Marshall világáról a The Guardian azt írta, hogy "korai The The, King Tubby hangszerelésében", nekünk pedig eddigi lemezeiről eszünkbe jutottak már a The Streets életszagú dumái, Tom Waits kikukázott álomvilága, Tricky fojtogató hangzása és a Billy Bragg-féle megszólalás is. Előző, 2017-es…
Bár a kurrens elektronikus zenei színtéren végignézve az lehet az érzésünk, hogy manapság a Plaid, Aphex Twin vagy épp az Autechre megkerülhetetlenebb, mint a kilencvenes évek IDM-boomja idején, Tom Jenkinson valahogy most is különutasnak számít. A Warp Records korai éveinek egyik definitív…
A mély traumákat faldöngető basszusokkal és technikás szövegeléssel ötvöző Denzel Curry tavalyi lemezét (Zuu) nagyon szerettük, így amikor jött a hír, hogy összeállt a zeneipar egyik legegyedibb producerével, persze hogy izgatottak lettünk. Az Unlocked pedig olyan lett, mint egy elfeledett DJ Jazzy…
Egy évtized kellett ahhoz, hogy Ozzman előálljon a tizenkettedik (!) szólóalbumával, ami nagy valószínűség szerint az utolsó is lesz a karrierében. Ennek apropóján már összeszedtük a róla szóló legőrültebb sztorikat, most pedig lássuk magát a friss eresztést! Lemezkritika a Recorder magazin 80.…
Vladislav Delay (fentebb) kapott kiemelt szerepet a rovatban ezúttal, mellette pedig elkezdtük felfedezni a tavaszi újdonságokat két kevésbé ismert, de annál jobb megjelenéssel. Elektronikus tánczenei rovatunk legújabb válogatása a Recorder magazin 80. lapszámából.
Moses Sumney-ra még Solange 2016-os A Seat At The Table-jén figyeltünk fel, hogy aztán az egy évvel később érkező debütálása (Aromanticism) alapján végképp elkönyveljük a jövő egyik nagy ígéretének. Idei duplalemezének pedig már az első fele is azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem estünk túlzásba…
A Tame Impala jött, látott és győzött. Kevin Parker formációja – ami lemezen szólóprojekt, koncerten váltakozó felállású kvartett vagy kvintett – a 2010-es évek elején berúgta a legújabb neopszichedelikus színtér motorját, kiadott három, közel tökéletes korongot, most pedig megérkezett a negyedik,…
A hiphop, a lemezjátszók és hangminták egyik legfontosabb hazai megfejtője öt évvel az In Solem Verti után jelentkezett új albummal. Az Allegro Identity pedig, bár sok tekintetben előbbi folytatása, elég új elemmel gazdagítja a már ismert világot ahhoz, hogy ne érződjön ismétlésnek. Sőt.…
Norvégia válasza az AC/DC-re? A Gluecifer, a Hardcore Superstar és/vagy a Chrome Division után még egy skandináv zenekar, ami új irányokba tudta elvinni a klasszikus rockot? A világ legjobb bulirock-együttese? A Kvelertak egy kicsit mindegyik, és a keddi koncertjük előtt még nem késő meghallgatni az…
A Stones Throw emblematikus producere Freddie Gibbs után egy másik karizmatikus rapperrel (aki történetesen a testvére) bútorozott össze, a végeredmény pedig ha másokat nem is, a lemezkiadó régisulis rajongóit biztosan felvillanyozza majd. Lemezkritika a Recorder magazin 79. lapszámából.
