Tom Waits, London, New York, Dean Blunt egy albumon. King Krule: Man Alive! (lemezkritika)

 Archy Marshall világáról a The Guardian azt írta, hogy "korai The The, King Tubby hangszerelésében", nekünk pedig eddigi lemezeiről eszünkbe jutottak már a The Streets életszagú dumái, Tom Waits kikukázott álomvilága, Tricky fojtogató hangzása és a Billy Bragg-féle megszólalás is. Előző, 2017-es lemezét az év egyik legambíciózusabbjának kiáltottuk ki, így naná, hogy kíváncsiak voltunk, mit tud a három évvel későbbi folytatás. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.

Előadó: King Krule

Cím: Man Alive!

Kiadó: True Panther Sounds / Matador Records / XL Recordings

Megjelenés: 2020. február 21.

Stílus: punkjazz, triphop, poszt-posztpunk

Kulcsdal: Stoned Again

Archy Marshall a 2017-es The OOZ-on egyszerre idézte fel a hetvenes évek dekadens New Yorkjának legendás hangjait, az ötvenes évek jazzes croonereit, Tom Waits kikukázott álomvilágát vagy épp az urbánus angol kortárs producereket. A lemez mégsem ettől a rengeteg, de sosem tolakodó mintától volt olyan különleges, hanem King Krule földöntúli baritonjától és az egységesen erős hangulattól. Az énekes-dalszerző azóta elköltözött Londonból, ráadásul apa is lett, ezek a változások pedig kihatottak a stílusára. A végeredmény pedig - bár Marshall összes fentebb felsorolt stílusjegyét magán hordozza - inkább egy Dean Blunt-féle kollázsra hasonlít, amiben az atmoszféra fontosabb a konkrét daloknál. Pedig ha a sokszor befejezetlennek érződő, csak hangulatfestő funkciójú szám-torzókat ellenpontozná mondjuk egy Easy Easy- vagy Dum Surfer-féle fókuszáltság, talán az életmű eddigi csúcspontjáról beszélhetnénk.

7.5/10

Kollár Bálint